Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

528 Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. denki számára a megélhetést és részesítsük az embereket egyenlő elbánásban. Hallottam itt egy kérést. Homonnay Tivadar t. képviselőtársam parlamenti beszédébe belefoglalta azt a kérelmet, hogy a kormány hasson oda, hogy a vasúthoz, a postához csak a vasutasok és csak a postások gyermekeit vegyék fel, legalább is 75%-ban. Én még a kérést is furcsállom. Tessék elhinni, hogy a földmívesosztálynak is „vannak értékes gyermekei. És ha ezek a földmívesgyermekek mint földmívesek szolgálták is a nemzetet egy életen keresztül, mégis magasrangú és kevésbbé magasrangú tiszt uraktól tudom, hogy a falusi parasztnak a fiából, a béreslegényből vagy a kisgazda fiából volt az igazi magyar katona, azok állták a tüzet, a frontot és igazán mosolyogva mentek neki az ellenség golyójának. (Gergelyffy András: Rendőrlegénynek is az kell! — Rakovszky Tibor: Ügy van! A legprímább rendőrök közülük valók!) Most azután zárjuk ki mindenből és mert parasztszülőktől származott, akármilyen nagy legyen is a tehetsége, maradjon a kapa és a kasza mellett, meg az eke szarva mellett? Ezt nem merném magamévá tenni, nem mernék olyat kérni, hogy a földmívesosztály gyermekeit tegyük be valahova legalább is 75% erejéig, a többit pedig szorítsuk ki. Én a tehetségnek adnék teret mindenütt, érvényesüljön a tehetség protekció nélkül. Ha a tehetség érvényesül, akár parasztszülőktől vagy munkásszülőktől származzék is a gyerinek, ha tehetséges, előreviheti sorsát, ami, azt hiszem, egylittal a magyar nemzet érdekeit és javát is szolgálja, mert ez tisztulást jelent. Mert bizony vannak emberek, tisztelet a kivételnek, akiknek ha protekciójuk nem volna, vagy a származásukat nem látnák vagy nem néznék, talán sohasem jutnának abba a pozícióba, amelybe belejutottak, amikor pedig más értékes ember egészen lemarad. Nagyon természetes, hogy az adórendezésről is sok szó esett itt. Annak a földmívesosztálynak az egész élete egy nyitott könyv, az ki van tárva, a mai rendszer szerint még fel is szólítják arra, hogy vallja be, mije van, hogy azután ezen az alapon állapítsák meg az adóját. De mégha a leglelkiismeretesebben is állítja ki az adóvallomását, azt nem igen szokták abban a formában elfogadni, mindig javítanak rajta valamit. (Rakovszky Tibor: Ezt javításnak nem lehet nevezni!) Mondjuk úgy, hogy rontanak rajta valamit. Nem számolnak azonban az adóügyi hatóságok azzal, hogy azok a szegény emberek az adók alatt már roskadoznak, nem bírják azokat és hogy ha azoktól az emiberektől elveszünk mindent, nagy adókat vetünk ki rájuk, az adókat emeljük, akkor a másik oldalon teszünk kárt. Mert az a helyzet, hogy h cl £L2Í Si fülduiívesosztály, amely egyébként rá volna utalva, hogy munkásokat alkalmazzon, ezeket^a súlyos adókat kifizeti, akkor nem tud munkást fogadni, nem tudja kellőképpen vezetni a gazdaságát, elhanyagolja a munkát és a földet; már pedig a föld olyan, mint a fejőstehén, amelynek, ha abrakot adnak, több tejet ad. így van ez a földdel is, ha gondozzák, az is megfizet magáért, nem hálátlan a munkáért és a gondozásért. Mit látunk? Állandóan szaporodnak a községekiben az inséginunkások és ezért inségadót rovunk ki az emberekre. Természetesen ez adóemelést jelent, pedig, ha annak az adónak egy bizonyos százaléka megmaradhatna a termelőnél, akkor talán a munkásnak, az iparosnak is jutna. Mert ne felejtsük el, hogy a kéziműiparosok ma olyan szomorú helyzetben vannak, hogy könyörögve mennek házról-házra és- kérik, hogy valami munkát adjanak nekik, ha mást nem, nadrágvasalást és azt mondják, hogy 20—50 fillérért elvégzik a háznál, csakhogy keressenek valamit. A kézműiparosok sorsa is nagyon szomorú sors és éppen ezért a munkáskórdést kell a leghamarább megoldani minden téren, úgy ipari, mint mezőgazdasági téren. (Ügy van! Ügy van!) Képviselői működésemet, amikor legelőször képviselő lettem, azzal kezdtem, hogy kértem a munkásokat, legyenek igazi munkások, hogy nekem is könnyebb legyen a helyzetem. Azután kértem a munkaadókat, adjanak munkát a munkásoknak, mert ha a munkásoknak munkát adnak, akkor a -munkásoknak megvan a biztos kenyerük és akkor ők ülhetnek reggeltől-estig a vagyonúkon, a munkásokat nem fogja háborgatni a kommunizmus eszméje, mert csak az éhes, üres, korgó gyomor zavarja hele az embereket minden lehetetlen és legnagyobb szélsőségbe- (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezek után visszatérek a telepítés kérdéséreA telepítés egyik módját már elmondottam. A telepítésnek ez a része csak később hajtható végre, mert nincs hozzá pénz, de én úgy látom, hogy volnának még olyan birtokok, amelyeken nagyon kevés pénzzel, vagy pénz nélkül végre lehetne hajtani a telepítést, őszintén kijelentem, nem vagyok nagybirtokosellenes, nem vagyok az életképes nagybirtok ellen, (Helyeslés a jobboldalon) mert az életképes nagybirtok magas hivatást tölt be. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Eltekintve ugyanis attól, hogy itt a gazdatisztek . elhelyezkedésére nyílik lehetőség, nagyon jól tudjuk, hogy minden községben, minden határban akármilyen földbirtofcrefoirmot csinálnánk, ezt nem lehetne megcsinálni anélkül,^ hogy igénybe ne vennők két kezük 'munkájából, a rosszabb sorsban élő földmíves munkások, napszámosok munkáját, akiket szerencsétlenségük, talán hibás gondolkozásuk juttatott szegény sorba. Az ilyen ember éknek elhelyezkedési lehetőségét legjobban a közép, vagy nagybirtok biztositja. Mert hiszen annak a 20—25—30 hold földdel rendelkező kisbirtokosnak nincs szüksége munkásra, az tinkább egy félórával korábban kell fel, csak azért, hogy a mai nehéz terhek súlya 'alatt roskadozva, amit lehet megtakarítson és inkább saját családtagjaival szemhen végezteti el a munkát, semhogy idegen munkást alkalmazzon. De nincs is szüksége egy 4—5—6 tagból álló családnak arra, hogy a maga 2Ch-25—30 hold földjét idegen munkással munkáltassa, hiszen maguk is nagyon szépen meg tudják munkálni. Ha tehát minden nagybirtokon telepítést hajtanának végre, mi lenne azokkal az emberekkel, akik nem. tudnak elhelyezkedni? Minthogy azonban vannak olyan nagybirtokok, amelyek nem életképesek, ezért én is aizt mondom, hogy ezeken telepítést kell végrehajtani, mert bár a telepítés kérdése tulajdonképpen azon fordul meg, hogy pénz legyen, de ezekben a 'birtokokban most sincs pénz. Magam is ismerek olyan nagybirtokot, amelynek a számadásait egy hétig vizsgálgattam, még sem tudtam abból a birtokból annyi értéket kihozni, mint amennyi adósság van rajta. Az ilyen birtokok tulajdonosai t nem fizetik az adójukat, nem fizetik az adósságuk részleteit.