Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

.Az országgyűlés képviselőházának #' Az ilyeneket csak át kell adni olyan kisembereknek, akik el kezdenének dolgozni és majd fizetnének valamit. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ät kellene adni, ha, talán nem is azzal a nagy teherrel, mert abból a teherből kényszeregyességgel valamit le kell alkudnunk, nem kellene olyan sok pénz. A telepítési kérdést is meg lehetne tehát oldani és miután a kormány programmjában benne van és erősen akar a magyar nemzeten segíteni, azt hiszem, a kormány meg is valósítja ezt. Ami a 95. pontot illeti, hogy az még nem valósult meg, az, nagyon természetes. Nem lehet mindent máról hónapra megcsinálni. En valahogy még mindig aggódom, annak ellenére, hogy a kamatot leszállította a kormány... (Reisinger Ferenc: Marton képviselő úr kiszámította, hogy a 95 pont ebben iaz évben nem is lesz elég!) Nem baj, majd másik 95-tel megtoldjuk. Elnök: Méltóztassék folytatni a beszédét. Csizmadia András: A gazdaadósságok könnyítése megtörtént. Nagyon szép és nemes dolog, volt, de egységesen alapult és most a kormány fizet egy bizonyos összeget kamatmegtérítés címén a pénzintézeteknek. (Gróf Festetics Domonkos: Bezsebelik a bankok! — • Kun Béla: Nem jártak rosszul! Tizennyolcszázalékos kamatot vágtak zsebre annak idején! — Rupert Rezső: Harmadrész értékű pénzben vette fel a,szegény gazda azt a hitelt!) Annak idején a kamatot feltornászták a pénzintézetek, a bankok és 14—16—18 százalékot szedtek. (Kun Béla: Uzsorakamat! Törvény kellett volna ellene!) Most végeredményben a rendes 8%-ot megkapják. Annál is inkább sürgetnék^egy újabb egyességet, hogy az állam kasszájából íie kelljen ezt a nagy térítést fizetni. (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon jó! — Kun Béla: Számítsák be a nagy kamatokat tőketörlesztésre!) Mert ez megint a köz rovására megy, tisztában kell lennünk ugyanis azzal, hogy aki nem adós, az is viseli ezeket a térítési terheket. Természetesen joggal mondhatják az iparosok is, hogy miért kell nekik 8%-ot fizetni, amikor a gazdának csak 4-5— 5%-ot kell fizetnie. A kisiparosból sem lehet már többet kipréselni, de még annyit sem, mert azok is adósok maradnak, azok sem tudják a kamatot és az adót fizetni. Miután időm már nagyon kevés, csak imittamott veszek ki valamit a schlagwortokból, de mégis kérnem kell a kormányt arra, hogy tegye revízió tárgyává a határkérdéseket is. Kun Béla képviselőtársam itt közbe fog szólni. (Kun Béla: A vásárhelyi határt el akarja vinni Orosházához! — Elnök csenget.) Ha megnézzük a vidéket, látjuk, hogy ázsiai állapotok vannak. Az egyik községet a másik város vagy község határa körülveszi és a községen keresztül kell járniok a szerencsétlen gazdáknak. 40—50 kilométernyire kell elmenniök a gazdagyerekeknek csak azért, hogy megkérdezzék tőlük, vájjon voltak-e sor alatt? Amikor bemegy egy-egy ilyen fiú s megmondja, hogy sor alatt voltam Orosházán, megvizsgáltak és én katona vagyok, akkor azt mondják neki: most már visszamehetsz. — Hát tessék elhinni, ázsiai állapotok ezek. Ott van Derekegyháza nagyközség, közel Hódmezővásárhelyhez és ott van közvetlen mellette Nagymágocs, azután Derekegyháza nagy határral, néhány ezer holddal, megint Nagymágocs és újra megint Derekegyháza. Még öszsze sem sarkallik ennek a községnek három része, meg sem közelíti egymást. Ha Derekegyülése 1935 június 12-én, szerdán. 529 házán száj- ós körömfájás lép fel, akkor Öcsöd és Szentandrás alatt a harmadik rész is el van zárva, de közben a három mágoesi rész nincs lezárva. Ha azután előfordul itt egy születés, vagy haláleset, akkor 40—42 kilométerre kell annak a szegény béres- vagy napszámosembernek gyalogolnia, hogy bejelenthesse, milyen eset történt nála. Ezt a kérdést is megfontolásra ajánlom. Méltóztassék a határokat kiigazítani. Nem mondom azt, hogy az egyikből vegyünk le és a másikba adjuk, hanem azt, hogy ha az egyikből elveszünk, akkor a másikból adjunk ott, ahol az kézreeső, de ne tartsuk fenn ezeket az ázsiai állapotokat, hogy az emberek naphosszat járnak, mert 24 óra kell ahhoz, hogy megközelíthessék az anyaközséget, ahol azután leróhatják az adójukat, ami rengeteg időt, munkát és fáradságot vesz igénybe. Ügy kellene ezt a kérdést rendezni, hogy ezt megcsinálhassák az emberek negyednap alatt is. Nagyon kérem a kormányt erről a helyről is, hogy ezeket a határokat is tegye revizió tárgyává, mert ezt a problémát valahogyan, de rendezni kell, hogy ne legyen itt ilyen ázsiai állapot. Megtörtént az is, hogy mert a községet a határtól egy háromöles, hatméteres dűlő választja el, s az árokban az út mellett találták meg a hullát, azon vitatkoztak, hogy Gádoros községé, vagy Derekegyháza községé-e a halott, tehát melyik temettesse e\1 Ha a tyúk a kerítésről lerepül, akkor már a szomszédos község határába repült át. Ennek a községnek lakói itt szerzik be a petróleumot, a sót, mindent, csak az orvos nem odavaló és csak a községi elöljáróság lakik olyan messzire. Tudom, hogy a kormányban megvan a jóakarat, ha nem is tudja sürgősen megvalósítani azt a célt, amit maga elé kitűzött. (FarkasfaïviFarkas Géza: Ez a vigasztalás!) Azt hiszem, a titkos választójog is meglesz, a 95 pont is be lesz fejezve arra az időre, amire meg lehet csinálni. (Kun Béla: A 95 pont legyen befejezve, de nem lefejezve!) Be lesz fejezve arra az időre, amikorra meg lehet csinálni. Miután bizalommal viseltetem a kormány iránt, az appropriációs javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Huszár Mihály! Elnök: Huszár Mihály képviselő urat illeti a szó. Huszár Mihály: T. Ház! Nagy örömmel és élvezettel hallgattam Csizmadia András képviselőtársunknak a falu lényegbevágó és kisebb bajaival foglalkozó beszédét annál inkább, mert hiszen az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, bölcsőjét tulajdonképpen magában a faluban bírja. Méltóztatnak tudni különösen azok, akik nem egészen a reformnemzedékhez tartoznak, hanem velem együtt már kenyerük javát megették, (Ellenmondások.) hogy amikor a magyar nemzet mindnyájunk érzése mellett ezeréves fennállását ünneplendŐ volt, abban az időben, amikor a liberalizmus itt Magyarországon valósággal orgiát ült a falu népe volt az, amely visszatért az őserők forrásához: a magyar falu népe volt az, amely megkereste azokat az erkölcsi forrásokat, amelyekből ezer esztendőn keresztül fenntartó erejét szívta a magyar nemzet, a magyar nép., A régi néppárt, a kereszténypárt jogelődje volt az, amely a magyar parlamentben a falu népének legelőször adott hangot a tör-