Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

522 Az országgyűlés képviselőházának és kivétel nélkül elismerjük, hogy szükséges és meg kell valósítani. Ma már ócska, lejárt és hitelét vesztett érvekkel nem tudjuk tartani a nyilt választás frontját. (Jurcsek Béla: Nem is akarjuk!) Mindentől eltekintve nem is igaz az az érv, hogy a titkos választójog kérdésének megoldása a kenyérkérdés megoldását elhalasztaná, mert ha legalább ez igaz volna, akkor még megnyugodnánk. T. i. a titkos választójog már körülbelül Gömbös miniszterelnök úr tarsolyában is — azt hiszem — két és fél év óta vajúdik. Két és fél évvel ezelőtt mondotta azt, hogy: programmom a^ titkos választójog és meg fogom valósítani. El sem tudnám képzelni, hogy ha egyszer Gömbös Gyula miniszterelnök úr azt mondta, hogy: ez az én programmom, akkor azon ne dolgozott volna. Egészen bizonyos, hogy hozzáfogott, dolgozott; annyira bizonyos, hogy tavaly az év végére már terminust is állapított meg, hogy a titkos választójogot a Ház elé hozza. Kétségtelen tehát, hogy a titkos választójog előmunkálatai megvannak, hogy a statisztikai adatok össze vannak gyűjtve és megvan az a bizonyos nyers tervezet, amely szükséges ahhoz, hogy bizottsági tárgyalás elé kerüljön. Ezen már tata nácskoztak, többször előfordult a minisztertanácsokon, szaktestületek is nyilatkoztak, úgyhogy ez nem olyan törvényjavaslat, amelyet most kellene nekünk embrióban kimunkálni, hiszen ez már majdnem készen van, csak ide kell hozni. Meg vagyok róla győződve, hogy miután ebben a kérdésben ellenzék ebben a Házban nem is igen akadna, a törvényjavaslatot egy héten belül letárgyalnék. Ha pedig nem tárgyalnék le, arra is adott egy expedienst pártvezérem, Eckhardt Tibor. Nagyon szívesen feládozunk nyári szabadságunkból négy hetet, nyolcat is, ha kell. Ez alatt .kényelmesen meg lehet csinálni. Kétségtelen, hogy a nyár folyamán a miniszterelnök úr nem akarja a Házat foglalkoztatni kenyérkérdésre vonatkozó reformokkal. Ha tehát úgy sem foglalkozunk nyáron kenyérkérdéssel, alkossuk meg a titkos választójogi törvényt. Nyilvánvaló, hogy ezzel igazán nem ártanánk a kenyérkérdésnek, nem akadályoznánk ezzel semmit, hiszen tisztán arról lenne szó, hogy négy vagy nyolc héttel kevesebb időt töltenénk vakációval, tehát nyilvánvaló, hogy az az érv, hogy első a kenyér, azután jön a választójog, nem állja meg a helyét, különösen nem állja meg most nyáron, amikor itt vagyunk a nyári vakáció előtt, s amikor időt tudunk kihasítani ennek a ' választójognak megalkotására. Tehát vagy akarjuk, vagy nem akarjukHa nem csináljuk meg, akkor nyilvánvaló, hogy nem akarjuk. T. Ház! Egyébként a többi reform, amely előkészületben van, mind olyan, hogy egyikemásika talán nem is fog megváló sülni, legalább is belátható időn belül nem- Már pedig, ha belátható időn belül nem tudjuk azt a reformot megvalósítani, akkor egy olyan kijelentés, hogy a választójogot majd a gazdasági reformok után fogjuk megcsinálni, bizony annyit jelent, hogy ad calendes Graecas kitoljuk a választójog megvalósítását. Pedig félős, hogy a magyar nép nem fogja ezt jó néven venni attól a miniszterelnök úrtól, akibe olyan nagy bizalmat helyezett. Ezt már többen elmondották itt a t. Házban, s hogy én mégis ismétlem, ennek oka az, hogy dokumentálni akarjuk, hogy nemcsak egyes képviselőknek a a fixa ideálja a titkos választójog kérdését itt állandóan napirenden tartani, (Brogli József: 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. A pártvezér mondta az egész dolgot!) hanem a képviselők tekintélyes csoportjának valóságos hitvallása is. Ügy érezzük, hogy a népnek tett ígéreteket be kell váltani. (Temesváry Imre: Be is váltjuk!) Akármennyire méltóztatnak itt tagadni, vagy nem hinni azt... (vitéz Tóth András: Nem tagadjuk!) Bocsánat, mindjárt tetszik tagadni, hogy mi a nép előtt semmiféle ígéretet nem tettünk. (Temesváry Imre: Nana! — Csizmadia András: De mennyire tettek!) Mi t. Ház — és ezt büszkén merjük mondani — csak annyit mondtunk a nép előtt, (Csizmadia András: Nem szabad ezt letagadni! — Temesváry Imre: Szekszárdon hallottuk, uram!) hogy az első betűtől az utolsóig aláírjuk azt, amit Gömbös miniszterelnök úr a reformparíament céljául kitűzött. Hiszen, ha mi ezt mondtuk, ezzel mindent a világon megmondtunk. Ennél többet mondanunk nem kellett, (Csizmadia András: Egy kicsit azért többet mondtak!) csak nekünk egy kis előnyünk volt. Hiszen az egész Bethlen-éra alatt ezt lármáztuk. Annak a Gaal Gastonnak a programmjában, akinek a bronzképét itt látom magam előtt, benne volt mindaz, ami Gömbös Gyula miniszterelnök úr 95 pontjában van. Benne volt abban minden, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Miért haragszik?) Kivétel nélkül minden pontot megtalálunk Gaal Gaston programmjában. Ez tehát nem újság. Kár azon vitatkozni, hogy ki találta ki a programmât, önök-e, vagy ani, számunkra egyelőre csak az a lényeges, hogy önök is akarják, meg mi is akarjuk. (Ügy van! Ugy van! jobbfelől. — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: De miért haragszik?) Amikor tehát mi azt mondtuk a nép előtt, hogy a 95 pontot elfogadjuk, ennél többet nem ígérhettünk, mert nem is lehetett többet ígérni. (Temesváry Imre: Valami kicsivel azért többet ígértek!) Csak azt az egyet ígértük, hogy a 95 ponttal szemben semmiféle ellenkezést kifejteni itt nem fogunk. (Rátz Kálmán: Ez kényelmes dolog!) Másodszor pedig azt ígértük, hogy ha úgy látjuk, hogy a 95 pont valamelyike nem kerül megvalósításra, az esetben szerény képességünkkel és energiánkkal azt szorgalmazni fogjuk. (Rátz Kálmán: Ez kényelmes dolog!) Ez volt minden ígéretünk. Ne méltóztassanak tehát rossz néven venni, ha ennek az egy ígéretünknek eleget akarunk tenni. A miniszterelnök úr, amikor azt mondotta, hogy lélektiprással többé nem akar választatni, akkor kétségtelenül elismerte azt, hogy a választás nyilt szavazás mellett lélektiprás. Ez nyilvánvaló. Már pedig mi meg akarjuk védeni ettől a mi szerencsétlen népünket, amely trianoni és gazdasági keresztjét krisztusi türelemmel hordja és amely valóságos gyermeki bizalommal tekintett a miniszterelnök úrra akkor, amikor ezen az útján elindult. Nem érdemli meg ez a nép, hogy továbbra is a lelkén tiporjunk, a lelkén tiporjanak akár jobbról, akár balról, — ez természetesen egészen mindegy. A kormánypárt azt állítja, — akármelyik képviselőtársamat kérdezzük meg — hogy^ a titkos választójogot Ők is jobban szeretnék, mert hiszen ha történetesen a választás titkos lett volna, nagyobb szótöbbséggel került volna be mindegyikük, (vitéz Seneftsik György: így is van!) Ezt mondjuk mi is. Ha tehát a titkos választójog önök szerint is jobb, mi szerintünk is jobb, a nép szerint pedig pláne jobb, a mi-