Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. 523 niszterelnök úr szerint szántén jobb, hát akkor méltóztassanak feleletet adni, hogy miért nem csináljuk meg. (Zaj a jobboldalon.) Azt hiszem, azt a nyilatkozatot, hogy a népnek nem kell a titkos választójog, egyik képviselőtársam sem merné a nép színe előtt megismételni. (Brogli József: Az én népem azt mondja, hogy nem ez kell előbb!) Miért a nyilt választás ellen hadakozni, mondhatnák, hiszen néhai vezérünk, Oaal Gaston is azt mondotta, hogy a nyílt szavazás úgy amint a törvényben meg van írva, nem rossz dolog, nyilt szavazással is lehetne egészen tisztességesen választatni; a választójogi törvényben pontosan körül van bástyázva az állampolgárok joga, pontosan megvédi a törvény a népet mindenféle hatósági túlkapás ellen, szigorúan vétségnek jelenti ki, ha valamely hivatalos tényező a hatalmával visszaélve valakit szabad akaratának elhatározásában befolyásolni akarna, (vitéz Scheftsik György: Hiányos!) De mi a helyzet a gyakorlatban? A gyakorlatban ebből lesz a lélektiprás. (vitéz Scheftsik György: Hiányos, mert a demagógiáról nincs benne szó!) Köztudomású, hogy mit jelent a nyiltszavazás ott, ahol egy gombnyomásra azonnal sorompóba lép «, legkisebb falusi jegyző is, nem beszélve a, nagyobb urakról, a szolgabírókról, az alispánokról, meg a főispánokról. (Zaj a jobboldalon.) Kétségtelen, hogy nem mi fogjuk eldönteni, demagógia-e ez, hanem eldönti az a szerencsétlen magyar nép, amely végigszenvedi, végigkínlódja a nyÚtválasztások minden keservét és nyomorúságát. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ezt nem tudjuk elintézni fejbólongatásokkal, mert sajnos, ez így van! Ez ellen a rendszer ellen harcoltunk és sajnos, ugyanezt a rendszert vette át a jelenlegi kormányzat is. Most azért harcolunk, hogy ezt a ballasztot, ezt a múltból örökölt sötét örökséget dobja ki a kormányzat mielőbb a hajójából. Hát olyan rossz kívánság ez a mi részünkről? Hát ezért kell olyan nagy felháborodásban kitörniük az uraknak, mert azt szeretnők, hogy ezt az odiózius örökséget vesse ki a Nemzeti Egység Pártja a hajójából, azt a ballasztot, amelyről maguk az urak mondják: nem a mi 'bűnünk, nem a mi hibánk, hanem Bethlen hozta, Bethlen hagyta!? Rendben van. de ezt a hibát, ezt a hunt egyszer jóvá kell tenni. Lehetetlenség, 'hogy az állampolgárok hatalmas rétegei a szó teljes értelmében kirekesztessenek a politikai jogok gyakorlásából. Nem beszélek az eladósodottakról, nem beszélek a védett birtokosokról, a különböző trafikosokról, meg kocsmárosokról, de nehezményezem — és azt hiszem, e tekintélyben mindenki igazat fog nekem adni a t. Házban, hogy micsoda luxust fejtünk ki azzal, hogy a nemzetnek legértékesebb rétegét, azt lehet mondani, a szellemi arisztokráciáját, amelynek a közjogok gyakorlásában nagy és jelentős szerepe lehetne, egyszerűen kirekesztjük a választói jogból. Ugyanis, t- képviselőtársaim, meri-e valaki azt komolyan állítani, hogy a tisztviselőnek szavazati joga van? (vitéz Scheftsik György: Hogyne volna!) A tisztviselőnek csak szavazati kötelessége van, mert ha egyszer megpróbálná a jogát gyakorolni és ha megpróbálna úgy szavazni, ahogyan szeretne, akkor két hét múlva az ország másik részében elmélkedhetnék a nyilt választói jog különleges furcsaságáról, (vitéz Scheftsik György: Tisztviselőket nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ H. . , lehet ezért áthelyezni!) A tisztviselő, ez az értékes társadalmi réteg is kell, hogy választói jogban részesíttesssék, ezt pedig másképpen, mint titkos választói joggal semmi körülmények között el nem érhetjük. Azonkívül nemzetnevelő hatása is volna a mai viszonyokhoz képest a titkos választói jognak, mert a leventét, a cserkészt, például nevelik, hogy »Bátorság!« »Légy résen!« Ámde ez a levente, ha fölcserepedik és választói korba jut, vagy a cserkész, amikor választó lesz, kénytelen lesz a bátor cserkészből nyulacskává átalakulni, mert a nyilt választójognak természete, hogy az embereket igyekszik kezesbárányokká átalakítani. Az emberekből kiöli a gerincességet. Az emberekből képmutatókat ós színeskedőket csinál. Nem mondják meg belső érzésüket, félnek annak megmondásától... (Farkas Elemér közbeszól.) Azonban nagyon szomorú lenne az, t. képviselőtársam, ha az életben kivétel nélkül mindenki ennek a gyávasági ragálynak áldozatává válnék. (Brogli József:. így került ön ide?) Vannak olyanok, akik valóságos hősökként mernek szembeszállni és szembeállni azzal a hatalmas apparátussal, amelyet úgy nevezünk, hogy választási technika. Mert a választási technika — ezt, úgy hiszem, mindenki tudja, aki választásban résztvett (Brogli József: Ennek dacára lett ön képviselő!) — ledorongol, akit csak lehet. Engem történetesen nem lehetett. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Na látja! — Egy hang a jobboldalon: Nem tudnak már mit írni az újságírók. Mindössze két percig jegyeztek.) Scheftsik t. képviselőtársam azt méltóztatott mondani, — őszintén megvallva, szinte a humor erejével hatott — hogy az ellenzék terrorizálta. (Egy hang a jobboldalon: De mennyire így volt!) Nem tudom, hogy mivel terrorizálta, (Nagy zaj a jobboldalon és a baloldalon.) talán az elveivel terrorizálta, az lehet. (Brogli József: Kazlak felgyujtásáyal! ezt már mondtam egyszer!) Egyébként, ha úgy gondolják az urak, hogy mi szegény ellenzék terrorizáltunk, adok egy jó tanácsot: méltóztassanak tőlünk elvenni a csendőrséget meg a rendőrséget, méltóztassék utasítani az adóhivatalokat, meg az alispánokat és a főispánokat, hogy ne fárasszák magukat agyon az ellenzékért s ebben az esetben nem fogunk terrorizálni. (Zaj a jobboldalon.) így azonban, azt hiszem, kétségtelen, hogy ha egyáltalában terrorról beszélünk, akkor az a terror igazán nem a mi oldalunkról nyilatkozott meg. (Zaj.) Ez nem a mi magánügyünk, ez a nép dolga, a népet pedig tessék meghallgatni, hogy mennyire jajgat és sír a terror miatt. Csak tessék megnézni azt a pár peticiós ügyet és ott meg méltóztatnak látni, hogyan borították el az országot a leglehetetlenebb terrorral. (Zaj.) A háborúban nem kinlódott, nem szenvedett annyit a magyar nép, mint most ebben a választási hadjáratban, (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) azért, mert a háborúban ellenséggel állott szemben és ellenséggel verekedett, ami megfelel a magyar hősiességnek, (Nagy zaj a jobboldalon.) azonban itt nem ellenséggel, hanem a saját testvéreivel állt szemben. Ezektől lélektiprást elszenvedni nagyobb kín és nagyobb fájdalom annak a magyar léleknek, mint a harctéren szembeszállni az ellenséggel. (Derültség jobbfelől. — Brogli József: Tömegesen jönnek az emberek védelmet kérni önök ellen! — Farkas Elemér: Ez az Ojságba való!) Elég szomorú, ha ezt a kétségtelen, tiszta igazságot viccként méltóztatnak felfogni. Ez nem az Oj75