Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-30
Az országgyűlés képviselőházának 30. — előnyben részesítve azokat a családokat, amelyeknek sok gyermekük van — kisbérleteket adnánk. (Rassay Károly: Mennyi lesz a bérösszeg?) Olcsó áron, normális magybérleti kulcs szerint, úgy, ahogy a nagybérlők kapják. Ha ilyen áron kapják meg a kisbérlők a földet, akkor nem lesz semmi baj, mert tapasztalatból merem állítani, hogy igenis, ezek a kisbérlők rendesen fizetnek, rendesen prosperálnak. Nagy szorgalommal dolgoznak kis földjükön és gyermekeik is ahelyett, hogy a penészes szobában töltenék ruha és cipő nélkül egész napjukat, kint dolgoznak és túrják azt a kéthárom hold kis földet és takarékosan élve, boldogulnak is. Merem állítani, hogy ha tíz év múlva az országban megfelelő pénzügyi megalapozottsággal ténj r leg lehet majd csinálni egy földbirtokreformot, akkor gazdasági szelekció fog kialakulni, akkor majd látni fogjuk, ki érdemes a földre és ki fog alakulni egy egészen új egészséges kisbirtokos osztály. Meg vagyok róla győződve, hogy az a kisember, aki életképes, azt a két-három hold földet, melyet ma ilyen közmunka jellegű kisbérlet alakjában odaadunk neki, azt tíz év múlva igenis, meg fogja tudni venni készpénzért és akkor meglesz az alapja az új életképes, egészséges kisbirtokos osztálynak. T. Ház! Ha ilyen módon összegezem mindazt, amit eddig elmondottam, akkor két általános nagy szempontot világítottam meg. Az egyik az volt, hogy részvénytársasági reformot kérek, amely megszüntetné a részvénytársaságnak, a nemzetközi tőkének azt a hatalmát, amellyel az országban eddig rendelkezett, megszüntetné az adózás egyenetlenségét, megoldaná egyben a munkanélküliség kérdését is a városokban is, mert ha azt a nemzetközi tőkét törvényes intézkedéssel rákényszerítjük arra, hogy nemzetivé legyen, hogy a nemzet alkotó elemévé váljék, akkor már meg is szűnt az, hogy az a remegő tőke abban a pillanatban, amint a legkisebb megmozdulás van a tőzsdén, már egy rémhírre szinte szökik az országból, mint ahogyan példaképpen láttuk ezt most Franciaországban is, ahol egy kormánybukás előidézte azt, hogy százezer- és milliószámra szöktek ki az aranyfrankok az országból. Ezt a nemzetközi tőkét nemzetivé kell tenni és ehhez a röghöz kell kötni. Az én felfogásom a következő. Ha Esterházy herceg, akinek 100.000 holdja van Magyarországon, ma egyszerre azt mondaná, hogy holnaptól kezdve én mindenkit elbocsátok, földjeimet nem vetem be többé, házaimat kiürítem és felégetem, ez a 100.000 hold az enyém, erre többé senki se tegye a lábát,, mit mondana a nemzeti közvélemény? Azt mondaná: igenis kényszeríteni kell arra, hogy művelje meg a földjét. Ha Budai Goldberger például azt mondja holnap, hogy: elbocsátom 50.000 vagy 20.000 munkásomat, akkor egy pillanat alatt nem is tudnánk semmit sem csinálni, szinte kényszert gyakorolna ezáltal a kormányzatra is, mert nem tud mit csinálni a munka nélkül maradt sokezer emberrel. (Rassay Károly: Szurday kolléga felveszi őket!) Az én felfogásom tehát az, hogy megszűnt már az az időszak, amikor a birtok előjog volt. megszűnt az az időszak, amikor a tőke egyesek előjoga volt. Az én felfogásom szerint a tőke, akárkinek a kezén van is az országban, nemzeti vagyon. Ez a nemzeti vagyon súlyos, nagy, nehéz kötelezettséggel jár. Ezt a súlyos, nagy, nehéz kötelezettséget azonban törvényesíteni kell, hogy ne lehessenek olyan kilengések, mint ülése 1935 június 12-én, szerdán. 519 amilyenek a múltban is voltak és amelyek, ha nem szabályozzák meg ezt a nemzetközi tőkét, ezentúl is tapasztalhatók lesznek az országban. (Rassay Károly: Csak már jönne az a tőke ide az országba!) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Tekintve, hogy az időm lejárt és nem tudok már tovább általánosítani, kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy a nehéz idők és súlyos veszélyek igenis oly hatással vannak a nemzetre, hogy mintegy állati ösztönnel egy táborba sodorják, mint ahogyan például a varjak is nehéz időben, téli időben összecsoportosulnak és egy vezér mögé állanak. A magyar nemzet is megérezte azt, hogy egyedül egy út van: ha egy táborba csoportosul, ha egy nagy nemzeti egységbe tömörül, ha létrejön az a bizonyos triász, amelyet Makkai t. képviselőtársam fejtett ki, hogy a mezőgazdaság, az ipar és az ipari munkásság, meg az intelligencia kezet fog egymással egy hatalmas nagy szervezetben, egy hatalmas nagy, képzett, erős vezér vezérlete alatt. Ez az egyedüli út a szabad és jobb magyar jövő, a magyar feltámdás felé. Én igenis a legnagyobb bizalommal viseltetem a kormány iránt. Nagy örömmel állapítom meg azt, hogy a legnagyobb mértékben meg vagyunk elégedve azzal a célkitűzéssel, amelyet a kormány maga elé állított és követ. Ha vannak esetleg közöttünk egyesek, akik nem ismerve az általános helyzetet, magukban egj kicsit gyorsabb tempót kérnek, majd a jövő megmutatja, mennyiben volt igazuk. Vezessen azonban minket a kormány, rendíthetetlen hűséggel követni fogjuk őket tűzön-vízen keresztül, ha arra szükség lesz. Ebben a meggyőződésben a felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. —A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Dulin Jenő! Dulin Jenő: T. Képviselőház (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. ^képviselőtársain azt méltóztatott mondani, hogy leemeli a^ kalapját a névtelen zsellér előtt, akinek megélhetéséről immár alig tudunk gondoskodni. (Mozgás! — Halljuk! Halljuk! balfelől.) En szintén leemelem a kalapomat ez előtt a névtelen zsellér előtt, annál is inkább, 'mert ez a ^névtelen zsellér nemcsak hogy megélhetéséről és kenyeréről nem talál gondoskodást, hanem politikai jogai tekintetében is igen sanyarú helyzetben él. Amikor Gömbös Gyula miniszterelnök úr l&32-ben rádióbeszédét tartotta, majd később miniszterelnöki beköszöntő neszedében is, azt a félreérthetetlen nyilatkozatot tette, hogy^ a titkos választójog alapján áll. Ez az álláspontja belekerült a nemzeti munkatervbe is, azóta számtalanszor hangoztatta, sőt odáig ment, hogy elismerte, hogy a nyílt választójog nem fejezi ki a nemzet tiszta akaratát és a nyilt választójog mellett a választás nagyon sokszor egyenesen lélektiprássá süllyed. Hogy mégis 38 hónapos uralma alatt nem váltotta be ezt az alapprogrammpontját, a titkos^ választójog megvalósítását, azt egy ideig egészen természetesnek tartottuk, még pedig azért, mert emlékeztünk Gaai Gaston próféciájára, aki a miniszterelnök úr bemutatkozása^ alkalmával azt mondotta, hogy ha a titkos választójog kérdésében, éppúgy mint a nemzeti munkatervbe foglalt más programmpontok kérdésé-
