Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

520 Âz országgyűlés képviselőházának ben a miniszterelnök úr meg akarja valósítani akaratát, akkor azt a többséget, amely a háta mögött ül, küldje szét és hozzon össze egy új parlamentet. Mivel ez éveken keresztül nem történt meg, egészen természetesnek tartottuk, hogy Gömbös Gyula ezt az igéretét nem is tudja beváltani. 35 hónap után végre ő maga is arra az álláspontra helyezkedett, amelyre Gaal Gaston a miniszterelnök úr bemutatkozása alkalmával már igen helyesen, igen bölcsen, a jövőt látva, rájött. Mi néztük a kulisszák mögötti harcokat, amelyek az akkori összeállítású egységespárt és Gömbös Gyula közt folytak.- Sejtettük azt, amit a miniszterelnök úr később nyiltan is bevallott, amit^egyideig hírlapi nyilatkozatokban, itt a Házban tett nyilatkozatokkal igyekeztek leplezgetni, mondván, hogy végtelen jó viszony, végtelen megértés van a régi egységespárt és a miniszterelnök úr között. Tudtuk, hogy a kulisszák mögött harc folyik, amelynek az állandó bizalmi nyilatkozatok ellenére is az lenne a vége, hogy Gömbös Gyulát gróf Károlyi Gyula sorsára juttatják. A kirobbanást, amely a régi párt és a miniszterelnök úr között végre is megtörtént, a választójog kérdése idézte elő. Legalább kifelé a házfeloszlatásnak azt a magyarázatot adták, hogy a miniszterelnök úr a választójogra vonatkozó óhaját az akkori többségi párt ellenkezése folytán nem tudta megvalósítani. Mivel pedig ragaszkodott alapgondolatához, amelyet a nemzeti munkatervben is lefektetett, hogy tudniillik a, nemzet szabadon nyilatkozhassék, ennélfogva feloszlatta a parlamentet. 'Ám új választások ugyan nyiltan történtek, azonban kétségtelenül a titkos választás gondolatának jegyében. Azt hiszem, miind a szemközti oldalon, mind a mi oldalunkon nem akadt olyan képviselőjelölt, aki a titkos választójog törvénybeiktatását kilátásba ne helyezte volna. Mi magunk is ígértük, t. Ház. Ez az egyetlen ígéretünk volt, amelyet azonban, bízva a miniszterelnök úr kijelentésében, egész bátran meg mertünk tenni. (Felkiáltások a jobboldalon; Több is volt!) Mindenki természetesnek vette, hogy miután a házfeloszlatás jogcíme az volt, hogy a titkos választás megvalósítása tekintetében akadályok merültek föl, ez a, parlament, amelynek szülőoka éppen az volt, hogy elődje megakadályozta a titkos választójog elkészítését, sürgősen hozzáfog ehhez a reformhoz, és sürgősen tető alá hozza. Annál nagyobb a meglepetésünk, — nemcsak a mienk, t. Ház, hanem a népé is — amikor azt látjuk, hogy ezt a reformot, 'amelyet a legsürgősebbnek állítottak oda, amelynek megalkothatása miatt ment szét a régi Képviselőház, nem valósítjuk meg, legalább is nem valósítjuk me»g most, hanem azt az úgynevezett négyéves munkaprogrammnak legvégére halasztják. . Elismerem azt, hogy a szemközt ülő igen t. képviselőtársaim ' közül a túlnyomó többség a választók akaratából került be ide és nem csupán bizonyos hatalmi megnyilatkozás eredményeképpen, (Törley Bálint: Ez így is van!) azt azonban szintén lehetetlen tagadni, hogy a legutóbbi fővárosi választásnak a nemzeti egység pártjára némileg lesújtó eredménye annak a kiábrándulásnak a következménye, amely az embereket kétségtelenül megülte, amikor látták, hogy a miniszterelnök úrnak ez az ígérete, amelyet a titkos választójog 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. megvalósítása tárgyában tett, most váratlanul négyéves halasztási nyert. (Brogli József: Budapest nem a nemzet megnyilatkozása!) Félni lehet attól, hogy a választók ezeket az ígéreteket, különösen azt az ígéretet, amelyet a titkos választójogra vonatkozólag tettünk, — mert mi is tettünk, bízva az ígéretben — egyszerű kortesfogásnak fogják minősíteni. Az igaz, amit igen t. közbeszóló képviselőtársamnak méltóztatott mondani, hogy a korábbi választások során az országban egy nagy többség alakult ki, akkor azonban, amikor ez a választás lefolyt, még nem méltóztatott a miniszterelnök úrnak azt mondani, hogy válaszszunk, hozzunk létre többséget és a titkos választójogot majd megcsinálom négy esztendő múlva. Akkor erről még szó sem volt, akkor mindenki abban a szent bizodalomban és hitben élt, hogy ez a választójog sürgősen elkészül, hogy ebben az országban többé a nyílt választás borzalmai nem fognak végigviharzani. Azzal az ellenérvvel találkoztunk, hogy első a kenyér, azután jöjjenek a reformok. (Kölcsey István: Remélem, önök is elismerik, hogy így van!) Nincs olyan ember, — legalább is, aki igényt tart arra, hogy értelmes lénynek tekintsék — aki ezt ne ismerné el. A kenyér a legelső. Ez a puszta életnek az alfája. (Kölcsey István: Titkosság meg az ómegája!) Tehát első a kenyér. De az is kétségtelen, hogy amikor ezt méltóztatnak válaszul adni, hogy első a kenyér, akkor nem a puszta lehetőségót biztosító kenyérre méltóztatnak gondolni, hanem azokra a komplikált gazdaság reformokra, amelyeket szintén joggal követel az ország és amelyeket szintén igen helyesen méltóztatott a miniszterelnök úrnak kilátásba helyezni. Ezek a gazdasági reformok azonban rettentően komplikált természetűek, hiszen vannak közöttük olyanok, amelyeknek létesítése hosszú esztendőket vesz igénybe. Hogy másról ne beszéljek, csak az adóreformokról. (Ügy van! jobb felől.) Hiszen ezért jajgattunk valamenynyien, hogy az adóztatási rendszer igazságtalan, hogy amikor régen az adóépület gerendázatát elkészítették, egészen különleges nézőpontok vezették az illetékes tényezőket. Azt kívánjuk, hogy az adóztatás igazságos alapokra helyeztessék, hogy az adóztatás simuljon az adófizetőknek adófizetési képességéhez, .hogy ne álljon elő az az anomália, amit előttem szólott igen t. Fricke Valér képviselőtársam méltóztatott mondani, hogy a földet és a házat meg tudjuk fogni. A föld és a ház fizet 120 millió pengőt, mert azt nem lehet eltenni, míg a vállalatok, amelyeknél a kettős könyvvitel tudományával a tiszta nyereséget esetleg teljesen el lehet süllyeszteni, összesen csak 12 millió pengő társulati adóval járulnak hozzá az államháztartáshoz. Ezek mind olyan dolgok, amelyek kétségtelenül orvoslásra szorulnak. Ámde azt méltóztatott mondani a pénzügyminiszter úrnak, hogy ez olyan nehéz és olyan komplikált művelet, amely igen hosszú előkészítést és komoly nekifekvést igényel. Elismerjük, nagyon jól tudjuk. így vagyunk a többi reformokkal is. A földbirtokreformra vonatkozólag az előttem szólott igen t. képviselőtársam azt méltóztatott mondani, hogy a földbirtokreformot nem is lehet megvalósítani. A miniszterelnök úr ugyan nem ezt mondotta, mert a miniszterelnök úr 95 pontjában az egyik helyen határozottan kilátásba helyezi a földbirtokreformot. Szükséges is, hi-