Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

518 Az országgyűlés képviselőházának birtokoshoz és azt mondta neki: méltóságos uram, én már végeztem; most tessék megmondani, hogy mennyi tiszta nyereséget mutassak ki. Erre az az úr megharagudott és azt mondta: Tőlem kérdezi, mennyi tiszta nyereséget mutasson iki? Azért tartom magát, fizetem egy éven keresztül, hogy maga mutassa ki, ez a maga feladata! Erre azt felelte: No de méltóságos uram, ez nem az én feladatom; a mérlegeket hátulról csinálják! Tekintve, hogy az öregúr nem tudta megérteni, hogy ez mit jelent, kidobta a könyvszakértőt; azóta nincs mérlege neki és tovább sem tudja, hogy mit jövedelmez, illetőleg mit nem jövedelmez a gazdasága. Ez csak példa arra, hogyan készülnek a mérlegek. A részvénytársaságokat tehát nyilvános könyvvitelre kell kötelezni és a részvényeket névhez kell kötni. A részvénytársaságok ne bújjanak ki az adó alól, mert ma az a helyzet, hogy a részvénytársaságok azáltal, hogy mérleg szerint adóznak, végeredményben kibújnak az adóztatás alól. Nemosak a részvényes bújik ki, hanem a részvénytársaság is. Tekintve azonban, hogy az államnak fokozott mértékben volt szüksége adóbevételre, az adókat ráhárította a mezőgazdaságra és a háávagyonra, arra a tőkére, ame^y látható \ olt, melyet a mérlegek dzsungelében és labirintusaiban nem lehetett elsikkasztani. Azt a kis falusi parasztházat, azt a nádfedeles kunyhót és azt az egyetlen tehenet, mindig megtalálják és mindig meg tudják adóztatni. Meg tudjak adóztatni a mezőgazdaság földjét, a házvagyont, mindent, ami látható, de azt a forgótőkét, mely a részvénytársaságban igen nagy mértékben forog, amely a legnagyobb jo edelmet hajtja, nem tudták megadóztatni, éppen azért, mert a részvénytársasági forma olyar ueteg és olyan elavult. Ezt a régi rendszert, tehát nem lehet tovább fenntartani és — azt hiúzom — reformjaink között első helyen az kell, hogy álljon, hogy gyökerénél fogjuk meg ezt a betegséget és éppen azt a részvénytársasági törvényt reformáljuk meg először, ameiy részvénytársasági törvény tulajdonképpen a pénzt nyújtja ezeknek a nemzetközi vállalatoknak arra, hogy továbbra is rabságban tarthassák a nemzetet. T. Ház! Ehhez ma megvan a mód. Ezekben a padsorokban igenis, igen nagy számmal vannak azok a t. képviselőtársaink, akik hasonló felfogást vallanak, mint én. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Ezt nem lehet tovább tűrni, ezt a rendszert nem lehet tovább fenntartani és csak gratulálni tudok a kereskedelemügyi miniszter úr ő excelleneiájának, aki azzal a benzinkartellel szemben, mely akkor, amikor ez a Ház összeült, mindjárt provokált minket és ugyanazon a napon, amelyen a Ház összeült, felemelte az összes árakat, megtette az első erélyes lépést. (Rassay Károly: 33-ról 40-re ment fel.) Tessék csak várni, t. képviselőtársam, megjön majd minden. Ez a párt, amely itt ül, a garancia arra, hogy amint Ivády Béla ő excellenciáját annak idején megbuktatta a tejkartell, Bornemisza Gézát nem fogja ugyanúgy megbuktatni az olajkartell és a benzinkartell, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) mert itt vannak mögötte azok, akik, igenis, ott fognak állni vezérük mögött és azok mögött a szervezetek mögött, amelyek hivatva vannak arra, hogy az ország jobb jövőjét megalapozzák Rendíthetetlenül ott állunk a vezérünk mögött, mert tudjuk, hogy ő kivezeti ezt az országot ebből a rettenetes hínárból, ebből a rettenetes sötétségből egy új és jobb magyar haza felé. 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. Tudjuk, hogy ő gazdaságilag meg fogja alapozni azt az új rendszert, amelynek alapján gazdaságilag megerősödik a nemzet és ha eljön a feltámadás órája a nemzet részére, — hiába nevetnek a t. képviselőtársaim ^- akkor már egy új, egészséges és egységes nemzet fog itt állani (Bárczay János: Majd leszámolunk!) és akkor majd leszámolunk azokkal, akik annak idején, 1918-ban elrabolták tőlünk az országot. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem önökkel, uraim, (A baloldalra mutat) mert erre nincs szükség! (Rassay Károly: Én csak azon nevetek, hogy 33 fillérről 40-re emelték a benzin árát! — Bárczay János: Le fogjuk szorítani! — Rassay Károly: 45-re"? — Bárczay János: Nem, Isten őrizz, 25-re!) T. Ház! Még egy másik kérdéssel is akarok foglalkozni, mert ez végeredményben csak az adó kérdése volt. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ha azt a tőkét fogjuk megadóztatni, a részvénytársasági törvény alapján, amely ma nemzeti jövedelmünknek 75%-át keresi és az adónak csak 25%-át fizeti, akkor majd rendbejön az a mezőgazdaság is, amely ma az adónak 75 százalékát fizeti és a nemzeti jövedelemnek csak 25%-át keresi és lia rajtunk keresztül a mezőgazdaság követelései érvényesülni fognak, a nemzet ismét kenyérhez fog jutni. (Helyeslés a jobboldalon.) De, még egy másik kérdés is van itt, ez pedig az, hegy az előbb említett azokon a szegény falusi munkanélkülieken, akik odaszorultak az ő falujukba, akiknek ott kell élniök, mert ott születtek, ott ringatták bölcsőjüket és onnan nem mehetnek ma sehova, sem városba, sem Amerikába, hogyan segítsünk. T. Ház! Égbekiáltó az, amint az előbb megmagyaráztam, hogy milyen rettenetes nyomorúságban élnek ezek. Az évi 180—200—300—400 pengőt biztosítani kell minden magyar családnak, amely él ebben a hazában. (Rassay Károly: Hogyan?) A t. képviselő urak most talán azt hiszik, hogy én azt fogom mondani, csináljunk egy radikális földbirtokreformot. (Rassay Károly: Az rossz idea!) Nem ezt mondom. Pénzügyi megalapozottság nélkül a mai nehéz viszonyok között semmiféle birtokreiformra nem lehet gondolni, márpedig ma nem lehet igénybe venni a bankokat, nem lehet igénybe venni az államháztartást. Az 1920-as Nagyatádi-féle földbirtokreform is azon bukott meg, hogy odaadták az emberéknek a földet, az árát a földre rátáblázták, a föld ára lement, a kamat megmaradt és ma sokan örömmel szabadulnának tőle, mert tönkretevőjük lett az, ami tulajdonképpen nemzeti ajándék akart volna lenni. T. Ház! Gyakorlatilag kell megfogni a kérdést. Azt hiszem, van egy másik mód, amely biztosíthatja azt, hogy a mezőgazdasági munkás munkaalkalmat és munkakedvet találjon s hogy megkereshesse azt a minimális összeget, amelyre neki és családjának a puszta létfenntartáshoz szüksége van. Ez a mód a kisbérleti rendszer. Tapasztalatból merem mondani azt, hogy ha ilyen kisembernek, akinek ma 1 hold földje van,— mert 1 hold vagy 1000, vagy 800 Öl~" földje van ennek a bizonyos osztálynak — még 2 hold államilag garantált földet adunk olcsó bérletképpen, akkor meg lehetne oldani a kérdést. Én tulajdonképpen közmunka jellegű kis bérletre gondolok, arra, hogy ott, ahol azt a népszaporaság szükségessé és a birtokarányok lehetővé teszik, ilyen parcellákat oszszon ki az állam. Igenis, nagyon egészséges gondolatnak tartanám azt, ha ilyen formában