Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-30
Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. 517 ják: uram, dolgozni szeretnék, uram, 8 gyermekem van otthon, a feleségem is ott van, egészséges ember vagyok, a feleségem is az, munkát keresek, dolgozni szeretnék, elfogyott a kenyerem, nemsokára elfogy a krumplim is, már csak nagyon kevés van otthon! Azt mondják: uram. két-három hét óta főtt krumplit eszek ebédre és vacsorára, de örülök, hogy ez is van, mert két nap múlva ez sem lesz. Ha ezt hallja az ember, akkor meg kell, hogy lágyuljon a szíve még a legkőszívűbb materialista liberális kapitalistának is. Az egyéni érdeket szolgáló, az aranyat hajhászó legnagyobb kapitalistának is be kell látnia azt, hogy ezt a szegénységet, ezt a nyomorúságot tovább fenntartani nem lehet. A legnagyobb megbecsülést érdemli meg az, hogy ez az elem, amely ilyen rettenetes nélkülözések között él, még nem lázadt fel, még magyar tud lenni, még hinni tud egy politikusnak, aki ígér majd neki a jövőben. T. Ház! Meg kell, hogy értsük ezt. Én véletlenül olyan kerületből jöttem ide a Házba, ahol a gyermekáldás még nagy. Kerületemben olyan községek vannak, ahol a 8—10—12 gyermekes családok mindennaposak. Van egy községem, amelynek 700 lakosa van, és 180 az iskolaköteles gyermekek száma. Ha valaki ezt megérti, annak meg kell értenie azt is, hogy ez igenis olyan sürgősen elintézendő kérdés, amely halasztásra nem várhat. Mert hogyan is keletkezett tulajdonképpen ez a munkáskérdés falun? Huszár Mihály mélyen t. képviselőtársam múltkori beszédében már rámutatott erre. Ő is nagyon helyesen megmondta azt, hogy a falun igenis volt szaporodás azelőtt is. Igen ám, de a magyar egyrészt elhelyezést talált a mindig belterjesebbé fejlődő mezőgazdasági üzemekben, amelyek fokozottan cukorrépát, lent, kendert és egyéb ipari növényeket termeltek, tehát munkásszükségletük mindig nagyobb és nagyobb volt, másrészt elhelyezést talált a gyárakban, éspedig azokban a gyárakban, amelyek a háború előtt az ipari fejlődés folyamán mindig rohamosabban fejlődtek, amelyeknek tehát mindig nagyobb munkáslétszámra volt szükségük. Az a bizonyos nyugtalan, intelligensebb, képzettebb elem bevándorolt tehát a városokba és a statisztika adatai szerint is fejlesztette a városok népességét. De még egy harmadik tényező is volt, amely apasztotta a falu lakosságát. Ez az volt, hogy ügyes hajósvállalatok raffinait ügynökei csábították azt a magyar embert a kivándorlásra, úgyhogy nagy mére; tekét öltött a kivándorlás. Nagymennyiségű aranyat, boldogulást, keresetet ígértek az új hazában túl az Atlanti-óceánon. Eleinte az Egyesült Államokba, Kanadába, később DélAmerikába vándoroltak a derék jó magyarok ezrei és ezrei. Mikor azután ráléptek a hajóra, rabszolgákká lettek és bizony csak kevesen látták viszont az óhazát. T. Ház! Ezek az idők elmultak. Az ipari üzemek már nem fejlődnek tovább s munkásaikat elbocsátják. Viszont az intenzív mezőgazdaság visszafejlődik, mert az ipari növények termelését korlátozták. A kivándorlás is megszűnt. Már pedig annak a magyarnak, aki itt született, akinek a bölcsőjét itt ringatták ebben a hazában, itt megélhetést is kell biztosítanunk, akárhogyan lesz is, mert éhen nem pusztulhat egyetlen magyar sem, hiszen minden magyarba szükség lesz majd, ha — amint hiszem — talán már rövidesen bekövetkezik az az idő, amikor az első lépés meglesz tehető a trianoni rabságból. Amikor erre a lépésre rákerül majd a sor, akkor itt a Danamedence közepén egy gazdaságilag erős nemzetnek kell élnie s ha az új hazát újra fel akarjuk építeni, akkor itt először gazdaságilag kell, hogy felépüljön minden. Éppen azért rámutatok arra az első nagy és gyökeres kérdésre, amelyet tulajdonképpen ma tárgyalni akarok. Mintho"-" nagyon rövid az időm, tehát nagyon rövidre kell szabnom ennek a kérdésnek a tárgyalását. Ez a kérdés pedig a részvénytársasági reform. Az előbb vázoltakból következtetve arra a rövid megállapodásra jutok, hogy az a részvénytársasági törvény, amely ma fennáll, mindenképpen rákfenéje, betegsége és fenntartója annak a rendszernek, amely nem vált be, amely nem tudta már teljesíteni gazdasági hivatását a XX. század negyedik évtizedében. Miért nem tudta teljesíteni 1 Nem tudta teljesíteni elsősorban azért, mert nem tudott elegendő tőkét adni a vállalkozásnak; másodszor nem tudta teljesíteni misszióját azért, mert nem tudott elegendő munkaalkalmat biztosítani és a munkások százezrei munka nélkül vannak; harmadszor pedig nem tudta betölteni rendeltetését azért, mert az előbb érintett árszabályozása révén, az árucikkek fölös, sokszor tízszeres ára révén kivonta a tőkéket a gazdasági vérkeringésből és olyan célokra fordította, amelyek már nem nemzetiek többé: vagyis nemzetközivé tette azt a tőkét, amely tulajdonképpen hivatva lett volna a nemzeti termelést előmozdítani. En tehát azt javaslom, alkossuk meg mielőbb a részvénytársasági reformot, azt. a részvénytársasági reformot, amely hivatva lesz ennek a nemzetközi nagytőkének befolyását az államhatalomra és a kormányhatalomra csökkenteni. Meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy közéleti férfiak és politikusok a részvénytársaságok igazgatóságában munkájukkal arányban nem álló javadalmazásban részesülnek. {Mozgás.) De ennek a részvénytársasági reformnak egyik alapja kell hogy legyen az is, hogy a részvénytársaságokat, mint olyanokat, amelyek közpénzt kezelnek, — hiszen nem egyetlen részvényes van, hanem több részvényes is — a kisebb részvényesek védelmére nyilvános könyvvitelre kell kötelezni, mert különben a kisebb részvényes érdekét a nagyobb részvényes mindig elnyomja. (Mozgás.) Azonkívül még különösen adótechnikai szempontból is nagyon fontos ez a kérdés. (Egy hang a baloldalon: Kinek mondja mindezt?) A Z/ 1922:XXIV. tcikk úgy intézkedik, hogy a részvénytársaságok nem úgy adóznak, mint a magánosok, hanem az osztalék, illetőleg a mérlegükben kimutatott tiszta nyereség szerint. Igen ám, de mi történt azóta? Azóta a részvénytársaságok sem osztalékot, sem adót nem fizetnek es minden összeg odavándorol, ahol hatalmi és politikai céljaikat megvalósíthatják. Hogy pedig a .mérlegek hogyan készülnek, e^ tekintetben csak egy tipikus példára akarok rámutatni. Nem^ titok ez senki előtt, de az összefüggés kedvéért fel kell említenem. Nálam otthon, a szomszédban egy idősebb úr megkérte^ a mezőgazdasági kamarát, hogy gazdaságában, amelyet átalakított és modernizált, fektessen fel nyilvános, dupla könyvvitelt és mutassa ki, hogy mit jövedelmez, illetve, hogy mi a gazdálkodás végeredménye, milyen az a bizonyos mérleg, az egyenleg, a tiszta jövedelem. Eltelt egy esztendő, akkor jött egy tiszteletre méltó könyvszakértő, két vagy három napig könyvelt, akkor odament a 74*
