Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

Az országgyűlés képviselőházának SO, szélsobaloldalon.) Amíg erre az útra nem térünk rá, amíg nagyon értékes munkaerőket, úgyszólván már szakmunkássá alakult magyar földmunkásokat 15—30 pengős havi keresettel hagyunk tengeni-lengeni ebben a nyomorult életben, addig én — nem is tudom, mit mondjak — nem hiszek a revízióban. En akkor kezdek majd komolyan hinni a revíziós politikában, amikor lesz egy kormány, — akár ez, akár más — amely erre az útra tér és azt mondja: előbb megmentem az itt bentrekedt 9 millió magyart, s amikor már megmentette, erőssé tette, szabaddá tette, akkor azután jöhet minden, — ha tetszik, teljesen a kormányra bízom — amit jónak lát. Akkor tudnék majd bízni benne, akkor ennek a népnek ereje lenne ahhoz, amire erejének kell lennie. Ne méltóztassék azonban áltatni önmagunkat és az ország népét, hogy nyomorult éhenkórász néppel, ilyen jövedelmű, ilyen keresetű néppel a revízióra komoly formában lehet törekedni. Még egy nagyon érdekes kérdésre mutatok rá, t. Képviselőház. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ezzel a kérdéssel nem nagyon foglalkoztak a költségvetési vitában, pedig ez igen fontos kérdés. Tudomásom szerint körülbelül 2000 azoknak az életbiztosításoknak száma, amelyek az 1928 :XIL törvénycikk szerint 5%-os alapon valorizálandók. Az 1928: XII. törvénycikk a régi életbiztosítási kötvények valorizálását úgy szabta meg, hogy az öt év múlva történjék. Ennek ideje tehát 1933-ban járt le. Ma, 1935 derekán vagyunk. Állandóan lépten-nyomon azt hallja az ember: igen, fizetik ezeket az életbiztosításokat. De ha a reformtörekvések mind ilyen gyors tempóban fognak megvalósulni, mint ezeknek a kötvényeknek 5%-os valorizálása, akkor a második özönvíz után sem, leszünk vele készen. (Közbeszólás a balközépen.) Éppen erről van szó. Tudom, hogy fizetik, de olyan lassan megy a kötvények átértékelése, illetőleg a járandóságok kifizetése, hogy én a hozzám érkező tömeges panaszok közepén indíttatva érzem magamat arra, hogy szóvá tegyem itt ezt a kérdést és a kormány figyelmét felhívjam arra, hogy a felügyeleti hatóságot szorítsa rá, hogy az életbiztosítási kötvények aranyalapon való értékelése és kifizetése minél sürgősebben történjék meg. T. Képviselőház! Szóvá kell még tennem a vidéki városok nagy terheit is. Ennél a kérdésnél az igazság kedvéért mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy a mai kormány elődjei1ől egy nagyon pocsék örökséget vett át, amelyben nagy gyönyörűsége nem lehet; azt is meg kell állapítanom, hogy egy szerencsétlen világgazdaságban élünk. A mi követelésünk, a mi kívánságunk csak annyi, amennyit ezek között a keretek között, a mai állapotok között meg lehet valósítani. A vidéki városokat az előző kormányok kezdték már megnyomorítani és a mai kormány egyszerűen nyugodtan tovább folytatja ezt a politikát. Saját városom költségvetési életéből rá tudok mutatni, — és ezzel kapcsolatban különböző törvényeket tudok citálni — hogy a vidéki városokra olyan kiadásokat sózott rá a kormány, illetőleg a törvényhozás, amelyek ezelőtt nem voltak, amelyek ezelőtt nem terhelték a vidéki városokat, illetőleg a vármegyéket sem. Nagyon érdekes azonban, hogy amíg az ilyen kiadásokat a vármegyéknek sokkal nagyobb mértékben megtéríti a kormány, addig a városokkal szemben mostohán jár el (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és amíg egyrészről óriási kötelezettségeket ró a városok nyaiilése 1935 június 12-én, szerdán. 513 kára, addig másrészt egész sereg adónemet állít be, mint például a házadó utáni szükségadót, a vagyon, jövedelem és társadalmi adó utáni pótadót. Miskolc városa költségvetésében 608.000 pengőt tesz ki az az adó, amelyet a kormány ezen a címen onnan elvisz. Viszont 190.000 pengőt tesz ki az az összeg, — hevenyészve írtam össze — amely olyan terheket jelent, amelyeket most a városra róttak, holott eddig azokat az állam viselte. Ilyen például a rendőrségi hozzájárulás, az iskolánkívüli testnevelés költsége, az anyakönyvi hivatal költsége, a képviselőválasztói névjegyzék szerkesztésének a költsége és a többi, amelyek mind olyan költségek, amelyeket ezelőtt az állam viselt. • Ha ezeket a dolgokat a kormány egy kicsit másként kezelné és a városokat megillető részt nagyobb mértékben hagyná meg a városok kezében, viszont a városokra rótt terheken kissé enyhítene, akkor nem volna az a helyzet, hogy egyik-másik városban 60—70—80% -os, sőt ennél magasabb százalékú pótadót kötelesek fizetni, ami a városi lakosságnak óriási anyagi megterhelését jelenti. Felhívom a kormány figyelmét arra, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel, igazságos kézzel nyúljon bele, mert egyik-másik vidéki város hovatovább már abba a helyzetbe jut. hogy a közterhek alatt vérkeringése, élete teljesen megszűnik és katasztrófába jut. T. Képviselőház! A miniszterelnök úr is elmondotta már és megállapította azt, hogy ebben az országban a belső rend mintaszerű. En magam is azt mondom, hogy Európának ritka j állama az, amely olyan renddel dicsekedhetik, mint amilyen rend ebben az országban van.' Méltóztassanak azonban megengedni, ez nem egyoldalúan kormányzati érdem. Ez kétségtelenül ennek a nagyobbra hivatott népnek a nemes tulajdonságaiból fakad. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a nép nem akar anar- í chiát, ez a nép megelégelte a bolondériát, (Ügy ' van! Ügy van! jobb felől.) ez a nép józanul vár, vár, ameddig csak a türelme el neun fogy; ez a nép a rendet akarja, ez a nép haladni és fej- ! lődni akar. Ezzel azután visszaélni és ezt a népet szabadságjogaiban kijátszani, ezzel a néppel gazdasági téren nem törődni, ezt a népet a hatosos napszám világában elpusztulni hagyni) nem szabad. Ezt a népet nem szabad olyan rabszolgaságban tartani, (Elnök csenget.) — azonnal befejezem — hogy ebben az országban még népgyűléseket is csak zárt helyeken lehet tartani, mint ahogy az italmérők bizonyos italokat csak zárt palackokban árusíthatnak. T. Képviselőház! En a magáim részéről azt látom, hogy a mai kormány sem tesz megfelelő intézkedéseket ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket elmondottam és azokkal a súlyos, nagy kérdésekkel kapcsolatban,, melyeket a pártom részéről itt felhoztak. Azért nem viseltethetem bizalommal ez iránt a kormány iránt

1 sem és ennek következtében a felhatalmazást nem vagyok hajlandó megadni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Fricke Valér! Elnök: Fricke Valér képviselő urat illeti a szó. Fricke Valér: T. Ház! Visszhangzik még az ország a költségvetési vita hatásától. Országa szerte beszélnek arról, hogy azok az új képviselők, akik most ebbe a Házba az új rendszer alapján bekerültek, milyen reformokat fognakmegvalósítani, milyen új célkitűzésekkel fogják az ország sorsát jobbra fordítani. Gyönyörű