Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

506 Az országgyűlés képviselőházának hogyan befolyásolja. Az 1920-as években Olaszországban évente 10.000 volt a politikai okokból rendezett sztrájkok száma és előfordult, hogy a mozdonyvezető megállította a vonatot azért, mert hátul egy harmadosztályú kocsiba fellépett egy karabinieri, aki előtte természetesen a sötét és durva reakciót jelképezte. A mindig csak politikai okokból szított sztrájkot egy modern nemzeti államnak nem szabad engedélyeznie, mert a sztrájk a munkásságnak csak szociális kérdésekben állhat rendelkezésére, ha munkabérviták merülnek fel, de ezért politikai pressziót gyakorolni egy önálló állami ás társadalmi életre nem lehetséges. A munkásság mindenütt nagyobb hasznát látja abban, ahol az államhatalom a maga erejével és súlyával tudott közbelépni a munkaadó és munkás között felmerült kérdésekben. Reméljük, hogy Magyarországon is sikerül olyan munkástörvényt hozni és olyan szakszervezeti érdekképviseleti rendszert megalkotni, amely sokkal továbbmenően tud gondoskodni a munkásság szociális igényeiről, meg tudja védeni őket a kizsákmányolás ellen, viszont az egyoldalú politikai befolyásoktól is megszabadítja és ugyanakkor a munka szabadságát végre intézményesen biztosítani tudja. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezzel . kapcsolatban szükség volna arra, hogy a napi 8 órai munkaidő kérdése nemcsak az ipari, hanem a szellemi munkásságnál is rendeztessék és általában az összes szervezeti, továbbá a szociális és gazdasági kérdések nagyjában úgy rendeztessenek, mint ahogy azt Amerikában megpróbálták és amely ott csupán egy alkotmányjogi kérdés miatt nem sikerült. A további javaslatok és reformok egész sora állhat rendelkezésünkre, amelyek szintén nem gazdasági, nem főleg gazdasági megalapozottságúak. Nagy szükség van a tagosítás kérdésének a megoldására, azután pedig a telepítés kerettörvényének a létrehozására. Ide tartozik a hitbizományi reform jogi rendezése is, továbbá a sajtóreform, amely szintén megoldásra vár. Be kell vallanom azonban, hogy én mindezeknél fontosabbnak tartanék egy íratlan törvényjavaslatot, amelyet e reformkorszak kezdetén a magyar törvényhozás házában prezentálni kellene s amelyről eddig nagyon keveset beszéltek és ez általában a magyar társadalom reformja. (Halljuk! Halljuk!) Ez a magyar társadalom, a magyar politikai és gazdasági életnek szervezetlen életkerete igen nagy belső reformokra szorul. Igénytelen véleményem szerint ugyanis ez a mostani magyar társ«dalom abban a helyzetben, amelyben van, azoktól a szuggesztióktól vezettetve, amelyek ma felette uralkodnak, nem teljes mértékben alkalmas arra, hogy valóban nagyvonalú, lelki megújhodáson alapuló reformokat végre tudjon hajtani és ki tudjon harcolni. A mai magyar társadalom, az a társadalmi rend és az a politikai rendszer, amely ma Magyarországon fennáll, szociológiailag azon a kézfogáson alapszik, amelyet tegnap Friedrich István képviselőtársunk a Nagyatádi szobor talapzatáról idehozott, azon a kézfogáson, amely gróf Bethlen Istvánnak és Nagyatádi Szabó Istvánnak az együttműködését jelzi. Kétségtelen tény az, hogy a világháború és a kommunizmus után a magyar középosztály erős forradalmi hullámokon ment keresztül és lényegében forradalmárrá változott sok olyan gazdasági és szociális szempontból, amelyek 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. azelőtt a régi békebeli középosztálynak fantáziavilágában sem fordultak elő. A háború előtti liberális világrendben az egyetlen szervezett osztály egész Európában »a marxista szociáldemokrácia volt. Vele szemben mindenütt szervezetlen, individuális alapon álló osztályok álltak, amelyek nem voltak alkalmasak arra, hogy érdakeiket, felfogásukat olyan mórtékben tudják felszínre hozni és céljaikat kierőszakolni, mint a szervezett munkásság. Most, húsz évvel a világháború után, a francia neoszocialisták vezére, aki kivált a francia szociáldemokratapártból, egy beszédében azt mondotta: A világ azért változott olyan óriásit a háború óta, mert a szervezett munkásság mellett, egy óriási forradalmi tényező lépett fel Európában: a középosztály. A középosztály, amely régen egyáltalában nem volt olyan gondokkal megverve, mint ma, amelynek nem voltak olyan elhelyezkedési nehézségei, olyan problémái, mint manapság, tulajdonképpen a világháborúban szerveződött meg. Ott militarizálódott és megtartva fegyveres szervezeteit, Európa sok államában a polgári világrend fölébe került s a polgári világrendet fegyveres erővel megdöntötte. Mind a fasizmus, mind a hitlerizmus az én felfogásom szerint, a forradalmi középosztály országai és erejüket, befolyásukat, nagy számukat ezek a középosztály-forradalmak onnan tudták maguknak biztosítani, hogy először is szövetségre léptek az agrárerőkkel. Ezt legjobban jelzi az olasz battaglia del grano, Mussolini első nagv alkotása, a telepítések és így tovább. Magyarországon véleményem szerint ugyanaz a társadalmi és politikai folyamat játszódott le, mint Olaszországban és Németországban, csakhogy kisebb méretekben és mindenkit megelőzve Európában nálunk ugyancsak így jött létre a magyar történelmi osztályok és a kisgazdatársadalom összefogása. Ez az összefogás azonban, amelynek pedig az lett volna a célja, hogy teljesen új szociális és demokratikus életkeretet adjon az országnak, (Ügy van! Ügy van!) nem sikerült és ferde irányban haladt. Igen jelentős okok miatt. Az egyik legfontosabb ok az, hogy ez az összefogás nálunk tisztán pártpolitikai alapon jött létre, kimélyítése a pártpolitikán túl nem történt meg, aminek oka az, hogy a mi háborúutáni szemléletünk stílusában és felfogásában még teljesen liberális szemlélet, amely azt hiszi, hogy azé az ország, akié a parlament és azt hiszi, hogy a szemhatárniak a parlament padsoraiig kell terjednie. Az én szerény véleményem szerint ez volt a hibája már Tisza István gróf rendszerének is és ez a hibája a ltáborúutáiii magyar közéletnek is, amely visszahozta azt a nemzedéket, amely a háborúelőtti liberális világot képviselte nálunk, amelyet Szekfü Gyula az ő történetírásában a harmadik liberális nemzedéknek nevez. Ennek a. társadalomnak visszatérése ugyanakkor, amikor pedig az ellenforradalmat a fiatalabb nemzedék hajtotta végre, nem volt természetes, de erre azért volt szükség, mert a konszolidáció uralma nem merte a fiatalabb nemzedékekre bízni az ország vezetését. Ebből a felemás helyzetből sok baj fakadt Magyarországon es egyik legfontosabb baj éppen társadalmi téren az a betegség, amelyet az általam előbb említett igen kitűnő történetíró, Bethlen István gróf szellemének letéteményesé, magyar neo-barokknak nevez, ami azt jelenti, hogy a mai magyar társadalom sok tekintetben olyan felfogástól vezettetik, olyan