Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

Az országgyűlés képviselőházának 3 azonban a lényegen belül néha a részletkérdésekben sokkal nagyobb differencia leket, mint magában a titkosságban. így például Bethlen István gróf állítólag az elektoros választójog híve, amelyet Eckhardt Tibor annak idején dupla svindlinek nevezett. (Klein Antal: Most is!) Kérdezem: ha Bethlen István most is az elektoros választójognak, de a titkosan választásnak híve, akkor ez olyan alap, amelyen össze lehetne fogni? (Kelemen Kornél: Tripla svindli lenne belőle. — Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Nekem egyébként az a nézetem, (Zaj.) hogy ebben a kérdésben nem az a fontos, hogy valóban ki milyen álláspontot foglalt el a titkos választójog kérdésében, mert a politikában nem mindig a tények, hanem legtöbbször a látszatok számítanak. (Friedrich István: Hajaj, de mennyire! — Derültség.) Erre vonatkozóan a leghelytállóbb az, ha magának Bethlen István grófnak egy nagyon szellemes mondását idézem. Történt ezelőtt pár évvel, — nem tudom, mennyi idővel ezelőtt — hogy itt a Képviselőházban egy volt képviselővel szemben bizonyos vádak hangzottak el. Az újságírók odamentek Bethlen István grófhoz és azt kérdezték tőle : »Mi a véleménye Excel len ciadnak erről a kérdésről?« Bethlen István gróf azt felelte: »Uraim, nem az a fontos, hogy X. Y. képviselő úr elkövette-e azt, amiről szó van: az a fontos, hogy a magyar közvélemény elhiszi-e ezt róla.« Megfordítom ezt és a mostani helyzetre alkalmazva azt állítom, hogy a választójog kérdésében is nem az a fontos, hogy Bethlen István gróf milyen álláspontot foglalt el annak idején a titkos választójog kérdésében, hanem az, hogy a magyar társadalom 10 évi Bethlen uralom után elhiszi-e Bethlen István grófról azt, hogy ő olyan választójogot akart megvalósítani, (Taps a jobboldalon.) amelyet Eckhardt Tibor annak idején a fair pla-y kifejezéssel illetett? (Friedrich István: Túl sokat beszélünk Bethlen Istvánról! Még visszajön, meglátják! — Élénk derültség. — Friedrich István: Folyton Bethlen István! Nincs is itt és folyton beszélnek róla! — Derültség. — Kelemen Kornél: Az a kérdés, hogy kikkel jön vissza!) A másik legfontosabb érv, amelyet az igen t. ellenzék fel szokott hozni, illetőleg felhozott az idei költségvetési és appropriációs vitában a kormány és a mai politikai rendszerünk ellen, az, hogy ez a kormány olyan költségvetést nyújtott most be, amely egyáltalában nem nyújt komoly támpontot arra, hogy annak alapján itt reformok készüljenek. (Czirják Antal: Ezt ön is belátja!) Meg 'kell állapítanom, igen t. Képviselőház, hogy ez objektíve először is nem fedi teljesen az igazságot. (Reisinger Ferenc: Kilencvenkilenc százalékban!) A mostani költségvetésben — mint azt a pénzügyminiszter úr expozéjában már előadta — 27 millió pengő van felvéve beruházásokra. Ezenkívül most az appropriációs javaslat letárgyalása után 15 millió pengős belső kölcsön felvételéről szóló törvényjavaslatot fog a Ház letárgyalni; a székesfőváros 21^ millió pengő kölesönt fog felvenni az Oti.-tól,,szintén beruházási célokra, az országos lakásépítési hitelt 5 millió pengővel felemelték, a múlt évről maradt 2 millió pengő ugyancsak beruházási célokra és a transzverzális út kiépítésiére szánt összeget, 10'5 millió pengőt, szintén most adják ki, ami azt jelenti, hogy 80'5 millió pengő áll ebben a költségvetésben is ülése 1935 június 12-én, szerdán. 505 meghatározva ezekre a célokra. Ezenkívül a költségvetés dologi kiadásai között lis van 200 millió pengő, ami beruházási természetű. (Czirják Antal: Ez olyan papírkölcsön, mint amilyenről Friedrich beszélt!) Nem lehet tehát azt állítani, hogy semmiféle reform sem valósítható meg ennek a költségvetésnek alapján. Azt viszont elismerem, hogy ez a költségvetés még nem teljesen az új reformpolitikának szellemében készült, (Friedrich István: Ez így van!) mert nem is késizülhetett. Március 31-én volt a választás, április 27-én ült össze a parlament, május közepén kezdte meg a költségvetés tárgyalását és én jobban meg volnék ijedve, ha már benne volna a költségvetésben egy át nem gondolt és elhamarkodott pénzügyi megalapozás, (Úgy van! jobbfelől.) mert akkor nem lehetne tudni, hogy tényleg komoly célokra akarják-e felhaszmálni ezeket az összegeket. Erre vonatkozólag további nézetem az, hogy ebben a költségvetési évben messzemenő gazdasági és főleg olyan népi reformokat, amelyek a földdel vannak kapcsolatban, most még nem tudunk megvalósítani. Vannak ellenben olyan reformok, amelyek nem kerülnek kimondottan pénzbe, amelyek atzonban szociális, társadalmi és kulturális téren éppen olyan fontosak, imint a gazdasági reformok, amelyekét tehát ezek helyett most meg kell valósítani. (Reisinger Ferenc: Hetvenéves korában sem lehetne a képviselő úr óvatosabb, mint most!) Ez a különbség a régi és az új generáció között. (Taps jobbfelől. — Reisinger Ferenc: Szomorú! — Friedrich István: Pali bácsi, ne tapsolj, mert te is a régi generációhoz tartozol! Nékünk ilyenkor nem szabad tapsolni! Ilyenkor hallgatni kell! — Pesthy Pál: En így indultam! Óvatosan! — Buchinger Manó: Jól nézne ki a fiatal generáció, ha maga volna a szószólójuk!) Egy megvalósítandó reformjavaslat — hogy örömet szerezzek Buchinger képviselő úrnak — az érdekképviseleti reform, amelyet hamarosan a Ház elé kell hozni és amelynek egyik. legfőbb célja az, hogy a szakszer vezetek irányítását a szociáldemokratapárt kezéből kivegye s a magyar munkásságot (Friedrich István: Az egy nehéz dió! — Gr. Festetics Domonkos: Buchinger megy a manóba! — Elénk derültség. — Buchinger Manó: Azt nem fogják megérni! — Zaj.) visszavezesse a magyar nemzeti társadalom kebelébe úgy, hogy ezzel ennek a munkásságnak minden szociális igénye is legalább olyan mértékben kielégüljön, (Kelemen Kornél: Jobban!) mint eddig a szakszervezeti titkári vezetés alatt történt. (Buchinger Manó: Ne beszéljen! Borzasztó! — Elénk derültség a jobboldalon. — Buchinger Manó: Egészen jó konferanszié!) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem. méltóztassék az állandó közbeszólásoktól tartózkodni. (Buchinger Manó: Mihelyt abbahagyja! — Derültség.) Buchinger képviselő urat rendreutasítom az elnöki figyelmeztetésre tett észrevétele miatt. Makkai János: Ennek a törvényjavaslatnak, t. Képviselőbáz, szervesen kell rendeznie a munkásság jogait és kötelezettségeit a nemzettel és a társadalommal szemben. A világháború utáni Olaszország életéből számtalan példa maradt arra, hogy mi történik olyan országban, ahol a marxista munkásság teljesen fölébe kerekedve az államhatalomnak a sztrájkok fegyverével él, hogy ez milyen hatást vált ki egy állam életében és a gazdasági életet