Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

504 Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1935 június 12-én, szerdán. szőr is az én szerény véleményem szerint a politikai íbizalom kérdése komoly pártok, komoly államférfiak és általában egy ország ügyeinek intézői között sohasem lehet taktikai kérdés, hanem csak a bensőséges, mély lelkiviszony, a világnézeti együttműködés és együttérzés adhatja meg azt az összefogókapcsot, amelyet úgy nevezünk, hogy politikai együttműködés, politikai testvériség. A választójog kérdése kétségtelenül kizárólag politikai taktikai kérdés, a választójog kérdése nem oldja meg: Magyarország nagy problémáit. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Tehát abból a. szempontból nézni egy kormányzat és egy párt jóságát, abból a szempontból ítélni meg egy párt és egy kormányzat támogatását vrngy cselekedetei ellenzését, hogy a titkos választójogot most, avagy később hogyan és miként valósitja meg, nem pedig azt nézni, hogy Gömbös Gyula rendszere tulajdonképpen mit fog ebből a Magyarországból, ebből a magyar társadalomból és ebből a magyar gazdaságii életből kifejleszteni, ezt én igen helytelennek tartom. Én és egész pártunknak bizonyára összes fiatal tagjai, de bizonyára az idősebbek is, a titkos választójog megalkotásának feltétlen hívei vagyunk és én részemről már a mostani választáson jobbap jöttem volna ki, ha titkos lett volna a választójog^ (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) mert én a vérnek és aranynak harcát vívtam meg abban a választókerületben, amely bizalmával megtisztelt és ideküldött. (Éljenzés jobb felől. — Buchinger Manó: Majd meglátjuk a legközelebbi választáson!) T. Képviselőház! Egy választás után, amikor a Képviselőház még alig néhány javaslatot tárgyalt le és jóformán csak a költségvetéssel tudott még végezni, tehát azzal a törvényjavaslattal, amely egy évről-évre visszatérő munkát jelent, furcsának tartom azt követelni, hogy most rögtön foglalkozzunk a titkos választói jog reformjával. (Czirják Antal: Ezt ígérték a választások előtt! — Ellenmonéások a jobboldalon. — Fábián Béla: E miatt oszlatták fel a parlamentet! — Ellenmondások jobbfelöl. — vitéz Arvátfalvi Nagy István: Nem volt kompakt többség, azért oszlatták fel! — Fábián Béla: Az volt az ok, hogy Bethlen István nem akarja'megcsinálni a titkos választói jogot! A Cvsákíyások! — Kelemen Kornél: Az urak sokkal jobban félnek a választástól, mint mi, legyen nyugodt! — Elnök csenget.) Még furcsábbnak találom, t. Képviselőház, azt, hogy az ellenzék részéről egyszerre két vád érkezik a kormány^ felé. Az egyik az, hogy a kormány nem csinálja meg a titkos választói jogot, ugyanakkor pedig az a másik vád, amelyet ezzel egyidőben szoktak hangoztatni, hogy a kormány diktatúrára készül. Ez nagyon furcsa dolog és óriási ellenmondás van a, két vádban, amelynek hangoztatói, úgylátszik, nem szokták a logika éles bonckése alá vetni mondanivalóikat. Mert köztudomású, hogy a titkos választói jog kérdése nem egyedülálló pro; bléma, hanem része az általános alkotmányjogi kérdéseknek, amilyenek a Felsőház reformja, a kormányzói jogkör kiterjesztése stb. Ha egy új kormány és egy diktátor jelölt diktatúrát akar csinálni, akkor nyilvánvaló, hogy először az alkotmányjogi kérdésekhez nyúl hozzá, amint Európában ezt valamennyi diktátor csinálta. Gömbös Gyula ezzel szemben azt mondja,, hogy csak négy év múlva akar alkotmányjogi kérdésekkel foglalkozni, ennélfogva nyilvánvaló, hogy négy évig legalább is nem lesz diktatúra, (Czirják Antal: Ügylátszik, bizalmatlan a saját pártjával szemben! — Ellenmondás a jobboldalon. — Kelemen Kornél: Ne tessék nyugtalankodni! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Egyébként meg kell állapítanom azt is, hogy az ország hírnevének határozottan árt, ha felelőtlenül, állandóan arról beszélnek egy országban, hogy ott diktatúrát akar valaki csinálni és hivatkozom arra, hogy a háború utáni Európa történetében nagyon sok eset volt, amikor a baloldal ezt a vádat a maga, általam kiismerhetetlen belső félelménél fogva valósággal beleszuggerálta a jobboldalba, hogy: ezt kell csinálnod, mert én ettől félek. (Tetszés jobbfelől.) Ez mindenütt így történt Európáoan az elmúlt tizenöt esztendő alatt, a baloldal örök Minderwertigkeitsgefühlje nyilvánult meg ebben (Vázsonyi János: Oroszországban fordítva történt!) és ennek következménye az, hogy a jobboldali politikában a külföldön hősökké tettek olyan embereket, akik nem is akartak azzá lenni. I !,

.*:*{ Egyébként nekem az a nézetem, hogy a politikai stabilitás kérdése Magyarországon a jelen pillanatban éppen Gömbös Gyula miniszterelnök személyében csúcsosodik ki. (Ügy van! a jobboldalon.) Az a véleményem, — ezt méltóztassanak a t. baloldali képviselő urak meghallgatni és egyet fognak velem érteni — hogyha Bethlen István gróf rendszerének és a konszolidációnak pénzügyi és politikai bukásával egyidőben és Károlyi Gyula gróf kormányzása után, nem Gömbös Gyula került volna a magyar kormány élére, akkor a szélsőjobboldali agitáció sokkal nagyobb mértékben ütött volna ki az országban és sokkal inkább veszélyeztette volna, a mostani társadalmi rendet, mint ahogy jelenleg teszi. Ha Gömbös Gyulában nem bízott volna a magyar keresztény társadalom, hogy ő parlamentáris, demokratikus és alkotmányos úton ennek a társadalomnak jogos vágyait ki fogja elégíteni, akkor a magyar ellenforradalmi középosztály egy része ismét visszatért volna az 1919-es útra, abban az időben, amikor a hitlerizmus áradata egyébként is Európa igen sok országát elöntötte. Az igen t. túloldal tehát legyen szíves ezt megszívlelni. (Reisinger Ferenc: Ne ijesztgessen!) Ez nem ijesztgetés, hanem ez így van. Azt is méltóztassék figyelembe venni, hogy a szélsőségek a mai Európában sohasem balra, hanem mindig jobbra szoktak kiütni. Ha ez a rendszer a maga konzervatív reformpolitikájának célkitűzéseit nem tudná megvalósítani, nem önök kerülnének uralomra nálunk. (Zaj és ellenmondások a baloldalon. — Buchinger Manó: Megérheti a fordítottját is! Elég fiatal!) Azt is mondotta Eckhardt Tibor, t. képviselőtársam, hogy a titkos választójog megvalósításának ma az országban egyedül Gömbös Gyula az akadálya. Nézetem szerint ez a megállapítás igen nagy szubjektív túlzás. Először is, szeretném tudni, vájjon az igm t. ellenzék tisztában van-e azzal, hogy Bethlen István grófnak mik a választójogi elképzelései. Annak a Bethlen István grófnak, akivel most egyes politikusok a választójog kérdésében is és általában az ellenzéki politika folytatásában állítólag összhangba kívánnak jutni. (Mozgás a baloldalon.) Bethlen István gróf egy nyilatkozatában, amelyet nem régen tett ebben a kérdésben, csupán annyit mondott, hogy ő azokon a tárgyalásokon, amelyek a Házfeloszlatást megelőzték, a titkos választójog mellett foglalt állást. A titkos választójog lényege, mint Bethlen István követelése,, ezek szerint, biztosra vehetően igaz,