Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-30
Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. 495 a háború előtt a tisztikar. A mai tiszt a legénységnek nemcsak parancsnoka, hanem barátja, oktatója, tanítója, apja is, aki reggeltől estig bent ül a laktanyáiban és tanítja a legénységet az evéstől kezdve mindenre, történelemre, földrajára, sőt sok esetben — sajnos, van még elég analfabéta — írásra-olvasásra is. A mai tiszt nem korzózó, mulató, víg, kissé könnyelmű, mint amilyen a régi időben volt egyike-másika, hanem komoly nemzetnevelő faktor. A mai tiszt nem korzózó, mulatozó, vagy éppen kártyázó. Nagyon is ritka az ilyen, s én egy kissé félek is, hogy az a "régi magyar virtus és snájdigság, amely a 'magyar tisztet jellemezte a régi időben és amely a háborúban sok ihősi tettnek volt tulajdonképpen kútforrása, mlind jobban és jobban elhalványul és megszűnik. Csak egy példát hozok fel a mai tisztikar komolyságára, t. Ház. Egy fiatal, a Ludovikáról egy évvel ezelőtt kikerült hadnagy, azon az állomáson, ahol szolgált, nem járt társaságiba, •nem korzózott, hanem ,a város lakosságának légvédelmi tanfolyamokat tartott önszántából és olyan légvédelmi könyvet írt, amely mintául vehető. Az ilyen fiatal tiszt pedig nem elszigetelt jelenség, hanem kezd mind általánosabbá válni. (Helyeslés jobbfelől.) Tehát a régi mulató, zsúrba járó, fess fiatal tiszteik helyett ma ott vannak a szintén fess tisztek, akik azonban légvédelmi, tanfolyamokat tartanak. (Friedrich István: Azért nem baj, ha elmegy egyszer egy zsúrba is! Az is kell! — Esztergályos János: Azért fiatalok! — Friedrieh István: Mi is mentünk! — Gr. Széchenyi György: Becsüljük meg a régit is!) A tisztikarnak azonban, főleg az idősebb tisztikarnak, volna egy kívánsága, amelyet engedje meg az igen t. miniszterelnök és honvédelmi miniszter úr, ;hogy itt a Ház előtt hozzak tudomására. Az idősebb tisztikart "erősen, nyugtalanítja a folytonos áthelyezés veszedelmének érzeteimért ma különösen ott, ahol család van, a családot, a család exisztenciáját igen súlyosan érinti az áthelyezés. Mint volt katona, nagyon jól tudom, hogy az áthelyezésekre szükség van* mert ez Összefügg a szolgálati beosztásokkal, de kérem, hogy ezeket • az áthelyezéseket lehetőség szerint a minimumra méltóztassék redukálni és az áthelyezéseknél az egyes tisztek családi viszonyait méltóztassék tekintetbevenni. Es van még egy kérdés^ amely a tisztikart, a tisztviselőket és a nyugdíjasokat állandóan izgalomban tartja és érinti. Ez a derék, sok polgárt magában foglaló, fontos testület állandó nyugtalanságban van, mert szisztematikusan és mesterségesen nyugtalanítják; folyton szeme elé tárják a fizetésredukció veszedelmét.. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Csak a demagóg gok csinálják!) Tudomásom van arról, hogy most is egy ilyen izgató hír járja az országot, hogy a ld—15%-os fizetésredukció küszöbön áll, hogy a, rendelet már készen van. En azt hiszem, hogy igen-igen megnyugtató és igen jó hatással volna egy megfelelő, ezt dementáló nyilatkozat. Felszólalásom elején jeleztem, hogy a nyugodt alkotó munkához nyugalomra van szükség, amely elsősorban nyugodt, tárgyilagos parlamenti atmoszférától függ. Mi itt egy költségvetési vitát hallottunk, amely költségvetési vitánál igen sok érdekes beszéd hangzott el. És ez a költségvetési vita bebizonyította vagy megmutatta, hogy úgy a kormánypárt, mint az ellenzék sok kérdésben teljes mértékben egyetért. Méltóztattak itt hallani a jobboldalról őszinte véleményeket, ez bizonyítéka annak, — és ezzel felelek Horváth Zoltán képviselő úr felszólalására — hogy itt a jobboldalon nincsen véleményelnyomás. Viszont igen tárgyilagos ellenzéki kritikát is hallottunk. Én mint új képviselő, 35 évi becsületes katonai szolgálat után s egy betöltött magasabb katonai parancsnokság után kerültem ide ebbe az előkelő törvényhozás házába és törvényhozó testületbe, kizárólag azzal a céllal, hogy városomnak, amelyet szeretek és az országnak a hasznát előmozdítsam. Örömmel láttam, hogy itt ebben a parlamentben az imparlamentáris nyilatkozatok, az imparlamentáris kifejezések és személyeskedések igen-igen ritkák, sőt azt mondhatnám, ki vannak küszöbölve. (Helyeslés. — Egy hang a balközépen: Hála Istennek!') Nagy örömmel és jóleső érzéssel látom, hogy mindannyian egyet akarunk és mindanynyian át vagyunk hatva attól az érzéstől, hogy az országon segíteni kell; segíteni kell mielőbb, csak az utak, amelyeken haladunk, azok különbözők. Az ellenzék is azt akarja, amit mi, ők csak türelmetlenek és gyorsítani akarják a tempót. (Br. Berg Miksa: Nem baj!) Én bízom ebben a megértő munkában és bízom a jövőben. A választás után, amikor a választás okozta vagy előidézte szenvedélyek lángja még ilyen erős, mint ahogy ma is hallottuk Horváth Zoltán képviselő úr felszólalásából és amikor a választások eredményéből kifolyólag még oly sok keserűség él egyesek lelkében, ha most is ilyen szép, nívós, tárgyilagos költségvetési tárgyalást tudtunk produkálni, akkor ennek a parlamentnek igen nagy a belső értéke. Miután teljes bizalommal viseltetem ezekből kifolyólag a jövő iránt és bízom abban, hogy a kormány ebben a légkörben a költségvetést az ország hasznára és jövőjének fejlődésére legjobb tudása, akarata és törekvése szerint, folyton szem előtt tartva a szükséges és észszerű takarékosságot, közmegelégedésre fogja felhasználni, a felhatalmazási törvényjavaslatot, mint bizalmon alapulót elfogadom. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. —. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém az .1935/36. évi hivatalos statisztikai munkatervről szóló jelentést beterjeszteni. Kérem a jelentés ki nyom at ásat, a Ház tagjai '. között való szétosztását és kérem annak előzetes tárgyalás es jelentéstétel végett a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint a pénzügyi bizottságokhoz való utalását. Elnök: A miniszterelnök úr által benyújtott jelentést; a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és a miniszterelnök úr által kijelölt bizottságokhoz utasítja. Szólásra következik Magyar Pál képviselő úr! Magyar Pál: T. Ház! Shvoy Kálmán képviselőtársam magas színvonalú beszédében valóban egy határozott parlamenti rutinra valló következetességgel tett eleget annak a kormánypárti kötelességének, hogy a felhatalmazási törvényjavaslattal kapcsolatban a kormánnyal szemben való bizalmát megindokolja. Hozzá hasonlóan én is ezt a színvonalat tartom a parlament szempontjából kívánatosnak, mert valójában ez az út biztosítja számunkra azt a
