Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

494 Az országgyűlés képviselőházának . ezek a szegény tanítók és tanítónők a tanyavilágban folytatnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Megható nézni, amint azt a sok kis parasztgyereket és parasztlányt nemzeti öntudatra, nemzeti gondolkozásra és nemzeti idealizmusra nevelik. (Egy hang jobbfelől: Sokszor még rendes lakásuk sincs!) Nagyon nehéz, súlyos viszonyok közt végzik munkájukat, • mert ők elhagyatva állnak a tanyavidék közepén, ahol intelligens emberrel napokon keresztül nem találkoznak, (Ügy van! jobbfelől ) ahol hiányzik a legcsekélyebb kultúrigényük kielégítése is. Ha valaki meg akarja ítélni a tanítói kar sorsát, akkor ne a fővárosi tanítókat neme, akiknek itt mindenük megvan. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a kultúra mindent nyújt, hanem menjen el és nézze meg a tanya világ és az Alföld Összes iskoláiban működő ; tanítókat és tanítónőket, akik sokszor nehéz viszonyok közt, nehéz családi viszonyokkal küzdve végzik • el ideálisan az ő munkájukat. (Ügy van! a jobboldalon. — Rupert Reziső: Mégis : mostohán bánnak velük!) Azt hiszem, az egész Ház egyetért velem, amikor én a magyar tanítói és tanítónői karnak e munkája előtt megemelem kalapomat és meghajtom az elismerés zászlaját, (Ügy van! — Taps a jobboldalon.) mert ezek a tanítók és tanítónők a magyar nemzetnevelés rohamosztagosai. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rupert Rezső: 21 pengőben számítják üekik a búzát! — Egy hung jobbfelől: Ki mondotta ezt magának® — Rupert Rezső: Hát tessék megkérdezni!) A középiskolai tanári karnak már sokkal nehezebb a helyzete, mert a tanárok és tanulók közti viszony már nem olyan, mint az elemi iskolában. Ez érthető is, mert olyan koriban vannak éppen a középiskolások, amikor a legnehezebb az ő nevelésük, másrészt mert a, közép isikolák anyaga túlontúl sok, a rendelkezésre álló idő alatt éppen csak az anyagot tudják átvenni, de nem tudnak a nemzetnevelésre, a ha-; zafias nevelésre olyan időt, fáradságot és munkát szentelni, mint az elemi iskolákban. Ezért nekem az a tiszteletteljes kérésem a kultuszkormányhoz-, hogy méltóztassék a középiskolák tananyagát revízió alá venni, megnézni, hogy arányiban áll-e a rendelkezésre álló idővel és esetleg azt a sok szünetet, ami ezekben az iskolákban van, megszüntetni. A főiskolákban a bajtársi egyesületek gyönyörűen szolgálják a nemzetnevelés célját. Né^ zetem szerint meg kellene találni a módot, hogy az egyetemek maguk és a tanárok erősebb, intézményes kapcsolatba jussanak a bajtársi egyesületekkel. Es itt legyen szabad nekem, mint Szeged város egyik képviselőjének — bár az appropriációs tárgyalásnál nem szokásos lokális érdekeket felsorolni, ezt mégis kötelességemnek tartóim — a kormány figyelmét felhívnom a szegedi egyetemre. A szegedi egyetem a nemzetnevelés terén határszéli városban fokozottabb ' szerepet játszik (Ügy van! a jobboldalon.) és ha bármikor az egyetemek restringálása bármilyen okból szükségessé válik, kérem, hogy^ a • szegedi egyetemet méltóztassék ettől megkímélni, nemcsak azért, mert a szegedi egyetem szerepe fokozottabb, hanem, azért is, mert Szeged városa olyan óriási nagy anyagi áldozatot hozott az egyetemért, hogy nem érdemli meg ez a város, hogy elvegyék tőle azt, amiért a legnagyobb áldozatokat imégi

s csak ő hozta. (Friedrich István: Nem is akarja senki elvenni!) Kell, hogy a^ nemzetnevelés szempontjából minden iskolánkívüH nevelés, a cserkészet, leÎ0. ülése 1935 június 12-én, szerdán. yentenevelés irányítása mind egy kézbe kerüljön. Ha most kérdezem és nézzük azt, hogy mi legyen a célja a nemzetnevelésnek, akkor ezt a következőkben tudnám összefoglalni. A nemzetnevelés adja meg minden magyarnak a hiúság nélküli önérzetet, alapozza meg az önbizalmat, a magyar jövőbe vetett, soha meg nem' ingó és meg nem alkuvó hitet, neveljünk tehát értelmes, szilárd, küzdőképes jellemeket, keresztény erkölcstől áthatott egész magyar embereket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a balközéven.) ' A frontharcos szervezetet azért szeretem es azért álltam mellé és vagyok benn ebben a szervezetben alakulásától kezdve, mert a frontharcos szervezetet is egyik nemzetnevelő eszköznek tartom, mivel a frontharcos szervezet ä hazafias érzést kell, hogy nevelje tagjaiba és fejlessze, — rosszul mondtam, hogy nevelje, fejlessze — hogy fegyelmet követeljen a szövetség tagjaitól és végül, hogy a magyar harci erények istápolását és továbbplántálását tartsa feladatának. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyanis minél tovább távolodunk el a világháborútól, annál jobban és jobban fogynak a magyarok harci erényei. Ha nem fogjuk a világháború tanulságait a fiatalabb nemzedékbe átplántálni, akkor nem tudóin, hogy a jövő magyar katonája lesz-e olyan, mint amilyen az elmúlt világháború magyar katonája volt. A frontharcos szervezet komoly szervezet, tiszteletet parancsol és ne nézzen rá senki az országban sem féltékenyen, sem félve, mert ez a szervezet olyan magasztos célt tűzött maga elé, amely előtt csak kalapot kell emelni, azt a célt tudniillik, hogy a háborútviselt bajtársait és azok hozzátartozóit ezen a nehéz gazdasági helyzeten átsegítse. Örülök, valahányszor Budapesten napról-napra több és több frontharcos jelvénnyel ellátott embert látok, mert látom, hogy végre hosszú idő után elérkezett az az idő is, amikor nem szégyen az, hogy valaki a háborúban volt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) A magyar törvényhozás kötelességének tartom, — és azt hiszem, a törvényhozás is magáénak vallja ezit a kötelességet — hogy mindent, ami a frontharcosok érdekében van, magáévá tegyen. A nemzetnevelésnek leghatásosabb és legnagyobb eszköze a hadsereg. Ezért kell iparkodnunk arra, hogy elérjük azt, hogy az országban általános védkötelezettségen alapuló hadsereg legyen. (Ügy van! Ügít van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem» mindenki látja és érzi, — és igenis, érezhető a magyar társadalomban ez, — hogy igen sokan vannak, különösen a fiatalok között, akik néni mentek át a katonai nevelésen. ' (Ügy van! Ügy van! a, jobb- és a baloldalon.) A katonai nevelés és szolgálat nemjesak, hogy megtanítja őket mindarra, ami a katonaságnál szükséges, hanem megtanítja az embereket arra is, hogy önmagukat tudják fegyelmezni, mert fegyelemhez szoktatja őket. (Élénk helyeslés ; a jobboldalon.) <A honvédség eddig is a nemzetnevelés szolgálatában állott. Azt hiszem, nem mondok újságot, mert mindenkinek volt érintkezése a hadsereggel, hogy a mai hadsereg nem ugyanaz, mint amilyen volt a háborúelőtti hadsereg. A mai honvédségnek egészen más a szelleme, és a mai honvédtisztikar és altisztikar előtt mindenkinek tisztelettel kéli megemelnie kalapját. (Ügy van! jobbfelől.) A mai tiszt már nem olyan, mint amilyen volt sokak szemében