Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

490 Az országgyűlés képviselőházának sérelme, hogy a szülők, illetőleg a gyermekek egyes felekezeti intézetekben utasítást kapnak, hogy vásárlásaikat hol végezzék. Amikor adókivetés van, nem keresik, hogy melyik kereskedőnek hogyan csökkentik a jövedelmét. (Zaj a jobboldalon.) Itt van azután a memorandum a miniszterelnök úrhoz a délvidéki állástalanoktól. Ezek azt mondják, hogy a miniszterelnök úr már számtalanszor megígérte kérésük teljesítését. Hajtsa ezt végre a miniszterelnök úr, mert ők már képtelenek ezt a helyzetet tűrni. Itt vannak a cséplőgépesek. Egy pillanatra kérem a Ház türelmét. Elnök: Kérem, méltóztassék befejezni. Horváth Zoltán: Egy percre még. Kecskemét és Szentes határát elverte a jég, tehát az ottani cséplőgépeseknek már valószínűleg nem lesz mit csépelni ök. Ennélfogva át fognak menni a szomszéd határokba és ott igyekeznek munkát vállalni. Minthogy nekik munka mindenféleképpen kell, t olcsóbban fogják vállalni, letörik azt a lehetőséget, hogy az ott meggyökeresedett, ott élő és adófc fizető géptulajdonosok a maguk mindennapiját és a maguk jövedelmét megszerezzék, de azért nekik az adójukat mégis csak meg kell fizetniök. Erre vonatkozólag, t. miniszter úr, valamiféle intézkedést kellene tenni, vagy adóelengedést, vagy pedig azt, hogy kötött iparrá teszik a cséplést, de így semmiesetre sem egyeztethető ez össze az egyenlő elbánás elvével. Mindezek után, (Felkiáltások a jobboldalon: A többit már tudjuk!) minthogy én a kormányzattal szemben bizalmatlansággal viseltetem, nem adhatom meg neki a felhatalmazást és így nem fogadom el a felhatalmazási törvényjavaslatot. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik vitéz Shvoy Kálmán képviselő úr. vitéz Shvoy Kálmán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem felszólalt Horváth Zoltán t. képviselőtársam felszólalására beszédem folyamán fogok egyes tételekben válaszolni, általánosságban azonban arranézve

; amiket a választásokra vonatkozólag mondott, az a véleményem, hogy egy lefolytatott választás után, egy nívós költségvetési vita befejeztével, amikor a felhatalmazási törvényjavaslatot tárgyaljuk, nem tartom már sem célszerűnek, sem opportunusnak ezeket a választási dolgokat idehozni a Ház elé. (Ellenmondások bal felől. -— Apponyi György gróf: Hát mikor?) T. Képviselőház! A felhatalmazásnak megadása bizalmi kérdés. (Apponyi György gróf: Éppen azért, a választások miatt is bizalmatlanok vagyunk. — Halljuk! Halljnl! jobbffílől.) Én bizalommal viseltetem a kormány iránt és megszavazom ezt a törvényjavaslatot, nemcsak azért, mert a többségi párthoz tartozom, amelyik a kormányt támogatja, hanem- azért is, mert a kormány külpolitikájával és belpolitikájával, Programm jávai és munkájával egyetértek. (Helyeslés jobbfelől.) Egyetértek a külpolitikájával azért, mert nemcsak én, és nemcsak a Háznak minden tagja, hanem azt hiszem az egész ország közvéleménye is egyetért abban, hogy a mai viszonyok között az Olaszországgal és Ausztriával való barátkozás és a római paktum az egyedüli helyes út. (ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Gr. Appon

vi ^György: Ezzel mindannyian egyetértünk! — Mózes Sándor: Ez nem politika,.ez nemzeti ügy!). Azt hiszem, abban is egyetértünk mindannyian, vagy legalább is egyetért a Ház nagy része, hogy a 3 0. ülése 1935 június 12-én, szerdán. többi államok felé is barátságos politikát űzünk és a többi államok iránt is barátságos érzéssel viseltetünk. Igaz ugyan, hogy vannak egyesek, akik a francia orientációt és a Franciaországgal való barátság keresését forszírozzák, ezzel szemben azonban az én véleményem az, hogy ez kettőn múlik. (Ügy van! jobbfelől.) Háborút, harcot egy fél is tud indítani, de a békét létrehozni és a barátságot megtartani, ehhez már két fél szükséges. >(\Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Es mindaddig, amíg mi nem leszünk abban a helyzetben, hogy ezt mind a két fél akarja, nem lehet más felfogásunk a külpolitikában, mint a minden irányban való barátságos viselkedés és barátságos politika. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami a belpolitikát illeti, bizalmamat a kormánynak részben a múlt cselekedeteiből, részben pedig a jövő terveiből merítem. Aki reális és aki tárgyilagos szemmel nézi úgy a jelenlegi Gömbös-kormánynak, mint pedig az ezt megelőző Gömbös-kormány működését, az kénytelen elismerni és kénytelen kijelenteni, hogy óriási érdeme a Gömbös-kormánynak, hogy kormányralépése után első ténykedése az volt, hogy kétségtelen módon kijelentette, hogy a közéleti tisztaságot minden eszközzel helyre akarja állítani és fenn akarja tartani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A régmúlt időben nem egy példa volt arra, hogy minden visszaélést, vagy csak a visszaélés gyanúját is, mely a kormány tudomására jutott, kivizsgáltatta és ott, ahol kellett, erélyes intézkedésekkel meg is torolta. Ez idézte elő azt, hogy mi nyugodtan és felemelt fővel mondhatjuk, hogy Magyarországon aránylag legkevesebb a közéleti visszaélés. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.} Már eddig is számtalan ténykedésével bebizonyította a Gömböskormány, hogy minden képességét, minden munkakészségét arra fordítja, hogy az ország helyzetét megjavítsa, előbbrevigye. Csak pár ilyen ténykedést említek meg, ami ugyan közismert, de azért mégis rekapitulálni akarom. Hogy milyen eredményei voltak például a külföldi piacok megszerzésének, a kivitel megszervezésének, szóval az exportnak és a külkereskedelem egyrendszerbe való foglalásának, azt mindannyian tudjuk, csak meg kell néznünk az ország külkereskedelmi mérlegét. Hogy a gazdatársadalom érdekében mit tett a Gömbös-kormány az elmúlt két év alatt, errevonatkozólag csak egészen röviden említem meg, hogy a gabona árát 6—7 pengőről 15 pengőre, a bor árát 6 fillérről 20 fillérre emelte és azt egy igen célszerű intézkedéssel meg is tartotta. ezen a nívón, tehát egy krizisen segítette keresztül a szőlőbirtokosokat. Hogy a kamatokat 18—20%-ról lecsökkentette 6—-7%-ra és végül, hogy az eladósodott birtokokat átmenetileg védettség alá helyezte. Ezek mind olyan, ténykedések, amelyekkel n gazdatársadalomnak nemcsakhogy óriási segítséget nyújtott, hanem a gazdatársadalmat és vele Magyarország legnagyobb foglalkozási ágát megmentette a pusztulástól, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert ha ezt nem tette volna meg a kormány, kérdezem én: hol volna akkor ma a gazdatársadalom? (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nézzük meg például az útépítést. Az elmúlt két év alatt sokkal nehezebb gazdasági viszonyok között, mint azelőtt voltunk, sokkal több út épült, mint az elmúlt 10 év alatt és ha