Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

Az országgyűlés képviselőházának 3 a régi időkben, amikor az országnak még pénzfeleslege volt, amikor a költségvetés sokkal jobban volt dotálva, az útépítésre nagyobb összeget használtak volna fel, akkor — azt hiszem — ma másképpen állna Magyarország úthálózata és az idegenforgalom is sokkal előbbre volna. De nézzük meg, mélyen t. Képviselőház, hogy egyébként is milyen a közlekedés helyzete, hogy a gazdasági helyzet rosszabbodása ellenére a vasútforgalom, a vasút helyzete roszszabbodott-e vagy pedig javult? Ha azt veszszük, hogy viszont a gazdasági helyzet roszszabbodott, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy relatíve igenis javult a vasút helyzete. Ezzel kapcsolatban nézzük meg az egyéb közlekedési eszközök forgalmát is. Az autóbuszforgalom fellendült az országban, rendszerbe foglalták az autóbusz-közlekedést és ma már határozottan jobb az országban a teherautóforgalom is, mint azelőtt. (Reisinger Ferenc: Hát még ha nem az Ibusz. rakná zsebre a hasznot!) Ha pedig a kormány nem fog idegenkedni, vagy talán azt merem mondani, hogy nem fog félni az autóadó eltörlésétől és belevág abba a munkába, amelyet az egész ország autós-társadalma már régen kíván, hogy az autóadót töröljék el és helyette a benzinadóhoz számítsanak hozzá valamilyen tételt, (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: A benzinkartellt kell megrendszabályozni!) akkor az eddiginek kétszeresére-háromszorosára fog fokozódni Magyarországon az autóforgalom. (Magyar Pál: Már útban van a benzinkartell megrendszabályozása.) T. Ház! Röviden az iparfejlesztés haladására kívánok rámutatni az utóbbi három év alatt. A közelmúltban Budapesten megtartott ipari vásár mutatta, hogy milyen nagy az ipar fejlődése. (Gr. Festetics Domonkos: Hogy mennyi pénze van a nagyi]járnak!) Ugyanígy a mezőgazdaságot illetőleg a gazdavásár is megmutatta, hogy a mezőgazdaság a mi nehéz viszonyaink ellenére is milyen szépen fejlődött. ÍGróf Festetics Domonkos: Csak pénze nincs!) Igaz, vannak sokan, akik azt mondják, hogy ez nem a kormány érdeme, hanem azoké az országos szervezeteké, amelyek a mezőgazdaság és az ipar élén állnak. Ezt elismerem, de kérdezem én, ha a kormánynak nem volna helyes ipari és mezőgazdasági programmja és célkitűzései, tudnának-e valamit csinálni ezek a mezőgazdasági és ipari szervezetek? (Egy hang a jobboldalon: Nem!) Én azt hiszem, hogy semmiesetre sem annyit, mint amennyit tényleg eddig csináltak. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Mindez, amit itt csak egészen röviden felsoroltam, azt bizonyítja, bogy szó sem lehet arról, hogy ebben az országban dekadencia volna. A magam szerény véleménye szerint szembehelyezkedem Eckhardt Tibor képviselőtársamnak azzal a véleményével, mintha Magyarországon stagnálás, vagy egyhelybenmbzgás volna. Én nem is tartom szerencséseknek az ilyen kijelentéseket, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert ha mi saját magunk sem ismerjük el, hog-y fejlődünk, hogy mozgunk, ha mi saját magunkról tesszük meg azt a nem egészen helytálló megállapítást, hogy az ország stagnál a fejlődésben, akkor kérdezem én, hogy a külföld, a körülöttünk lévő államok, amelyeknek nagy örömük telnék abban, ha mi nem fejlődnénk, el fogják-e ismerni valaha is," hogy mi igenis, nehéz, szomorú és rossz sorsunk ellenére mégis fejlődünk? (Ügy van! Úgy van! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II 9. ülése 1935 június 12-én, szerdán. 491 Taps jobbfelől. — Patacsi Dénfes: Magunkról állítunk ki ezzel szegénységi bizonyítványt.) Igen nagy érdeme a kormánynak, hogy óriási erőfeszítéséket tett a pénz értékének megtartása érdekében és hogy a több oldalról is megnyilvánult inflációs törekvések ellenére azoknak konokul ellenállt, mert hogy egy infláció mit jelent, (Surgoth Gyula: Azt már láttuk egyszer!) azt csak azok tudják, akiknek van még vesztenivalójuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Éppen ezért mindazok, akiknek ebben az országban még van valamijük, hálás köszönettel tartoznak a kormánynak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Még sok bizonyítékot tudnék felhozni annak igazolására, hogy ez a kormány igenis tud és akar dolgozni. De ha mindezek nem is volnának, egy óriási érdeme akkor is volna a kormánynak ós ez az, hogy három év- óta szigorúan őrködött a felett, hogy ebben az országban rend és nyugalom legyen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A miniszterelnök úrnak egyik beszédében tett azt a kijelentését, hogy a legjobb aranyfedezet a nyugalom, amely az országban van, (ÜJgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) azt hiszem, mindenki m)eg fogja érteni, ha egy kicsit körülnéz Európában. (Reisinger Ferenc: Ez komoly tétel, erről sokat kell beszélni! Ez komoly dolog.) Volt idő, éppen a közelmúltban, amikor egy irányzat tért akart hódítani és a kormány erős intézkedései ezt megakadályozták. Ki tudja, hogy ha ez az irányzat továbbfejlődik, hová vezetett volna és milyen külpolitikai fejleményei lettek volna? Ami a jövő tervet, a jövő programmot illeti, — mert mint említettem, ez is egyik alapja az én bizalmamnak — a kormány programúi ját nemcsak a kormányzó többségi párt, hanem a túloldal Is elfogadja. Erre ismételten utaltak egyes felszólaló ellenzéki képviselő urak. Itt csak egy nagy különbség van a két felfogás között, tudniillik egy időrendbeli különbség. Az ellenzéknek az a kívánsága, hogy a kormány azonnal állíttassa össze, szerkesztesse meg a titkosságon alapuló új választójogot, terjessze azt a Ház elé, választasson és a majd összeülő új parlament hajtsa végre azokat a programmpontokat, amelyeket a kormány maga elé kitűzött. Ezzel szemben a mi felfogásunk, a többség és a kormány felfogása az, hogy először hajtsuk végre azt a legfontosabb feladatunkat, hogy nyugodjék meg az ország, hiszen ebben az országban most a közelmúltban elég választás volt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Két választás után van az ország. A mi felfogásunk az, hogy miután megnyugodtak a kedélyek, lecsillapodtak azok a hullámok, amelyeket a választás előidézett, akkor hajtsuk végre a gazdasági programmot és csak azután alkossuk meg a titkos választójogot. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Tapasztalatból mondhatom, hogy a titkos választásnál is éppen úgy megtörténik a kedélyek felizgatása, épp úgy szemben állanak egymással a felek, épp úgy szemben áll az ország lakossága, mint nyilt választásnál. (Magyar Pál: Az ajánlási rendszer mellett igen!) Kérdezem önöket: lehet-e nyugodt lelkiismerettel vállalni azt, hogy ezt az országot most rövid időn belül újra kitegyük egy ilyen izgalomnak? (Surgoth Gyula: Szó sincs róla!) Kérdés, vájjon egy ilyen újonnan végrehajtott választás 71