Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

&z országgyűlés képviselőházának 21. mada másutt felerésze nem tudott eleget tenni tagdíj és nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségének s emiatt aktív és passzív választójogát elvesztette, pedig csak feltehető, 'hogy ha kellő anyagi helyzetben lenne az ügyvédség és lettek volna ezek a kartársaink, akkor eleget tettek volna a fizetésnek is. Hogy nem tettek eleget, mutatja a nehéz gazdasági helyzetet, amit meg lehet érteni, hiszen méltóztassék szíves figyelembe venni, hogy az ügyvédség a befolyó törvénykezési illetéknek majdnem egyötöd részét a maga zsebéből kénytelen fizetni, mert soha sem kapja meg az előlegezett bélyegpénzeket. Ezen lehetne segíteni, át lehetne hidalni azzal, hogy miután a közmegbizatások után ma is jár a jóléti intézményeknek 10%, méltóztassék az igazságügyminiszter úrnak olyan törvénymódosítást eszközölni, amely szerint ezentúl a közmegbizatások után 20% járjon az ügyvédi jóléti intézményeknek, s akkor valahogyan a kiegyenlítés megtörténhetik. Ugyancsak a törvényszerkesztéssel kapcsolatban vagyok bátor szíves figyelmébe ajánlani az igen t. igazságügyminiszter úrnak azt, amiről eddig nem volt szó, pedig munkaterületének igen sok problémája forgott itt szóban és volt szíves megemlékezni a miniszter úr ezekről a problémákról, méltóztassék figyelmére méltatni azt is, hogy végre kellene már gondoskodni arról is, hogy a házgondnokoknak ezen a címen ne legyen perképességük, talán kellene gondoskodni arról is, hogy a behajtási irodák ne létezhessenek tovább és ne támaszthassanak kontárversenyt az ügyvédségnek, és azt hiszem, a jegyzői magánmunkálatok kérdésében is kellene valamit tenni. Amint észreveszem, az igen t. (miniszter úr félreértette Petró Kálmán igen t. képviselő- j társam felszólalását, ö nem azt igyekezett el- ! érni, hogy a jegyzőket megadóztassák a magánmunkálatok után, hanem csak odaeélzott, hogy talán meg lehetne állapítani azt, hogy mennyi ez a jegyzői kereset, mennyit kellene tehát pótolni a jegyzőknél, esetleg előléptetéssel, hogy ne legyenek rászorulva a magánmunkálatokra. Hiszen végre is, ha ott vagyunk és odajutunk, hogy majd mégis csak meglesz a miniszterelnök úr ígérete alapján az általános titkos választójog, biztosítva lesz a nemzet önkormányzata, a nemzet akaratának megnyilatkozása, akkor a jegyzők politikai szolgálatára többé úgy sem lesz szükség, a jegyzőt vissza lehet adni a falunak, vissza lehet adni hatóisági teendőinek, hogy elfogulatlanul és tisztán csak a közérdek szolgálatában állva, egyrészt a község lakosainak érdekében tárgyilag-osan működjék, másrészt nézze az államhatóság érdekeit is. Mert méltóztassék el- I hinni, nincs az rendjén, hogy a jegyző a magánmunkálatok révén közelebbi szubjektív viszonyba jut a lakosság egy részével. Méltóztassék elhinni, 'hogy ennek a közérdek, sőt az államkincstár érdekei is megadják az árát. Nem lehet pártatlan az a jegyző, aki ott a faluban egyes felekkel érintkezésbe jut a magánmunkálatok révén. Mélyen t. Miniszter úr! Még szeretnék valamit felhozni az ügyvédség helyzetén való segítéssel kapcsolatban. Méltóztatik látni, Ihogy az ügyvédek ma már nem tudnak jelöltet tartani, legföljebb tartanak egy-egy kisasszonyt, vagy azt sem, és egy nagyon helytelen intézkedés ívian az értesítések adása körül. Éppen a ülése 1935 május 27-én, két főn. 39 délelőttök legszebb órái, leghasználhatóbb tárgyalási órái — egy-két óra — azok, amely órák nyitva állanak arra, hogy az ügyvéd az iratokba betekinthessen, utánanézhessen a dolgoknak, értesítéseket szerezzen, amiben korlátozva van. Kérem a régi idő visszaállítását, hogy az ügyvéd, akiinek ezer teendője van, — hiszen ingyenes dolgokban is sokat kell szaladgálnia — ne legyen korlátozva az érteítés-szerzésben, hanem ibiemehessen hivatalos idő alatt is 'bármikor, mint régen. Hiszen ez a rendszer fennállt félévszázadon keresztül és nem volt belőle semmi baj; de az ügyvédség méltósága és önérzete sem engedi meg azt, hogy könyörögjön azért, hogy kivételesen valami előzékenyebb bánásmódban részesüljön. Kérem tehát a miniszter urat, szíveskedjék ezt is megfontolni. A törvényszerkesztés kérdésében a miniszter úrnak szándékai vannak az ügyvédi numerus clausus problémáját illetően. Nem tudom, mekkora a felvevőképessége Magyarországnak az ügyvédek tekintetében. Ez afféle numerus claususos aggasztó jelenség, ami (megnyilatkozik a miniszter úr beszédében. Itt vagyok bátor arra utalni, hogy nekünk, ügyvédeknek, nem lenne nagyon sok bajunk, végre is az a magyar publikum megmondja, hogy hány ügyvéd kell, végre is a társadalmi iversenyben kunt eldől az, ihogy ki esik el és ki nem esik el. Legjobb tehát megengedni mindenkinek, hogy reményekkel hadd lépjen erre a pályára, hadd lépjen be a versenybe, majd azután magára vessen, ha a versenyben nem állja meg a helyét. De nem is igazságos az elgondolás, mert méltóztassék figyelembe venni, — s törvényhozásilag ezen változtatni kell — hogy reánkszabadították a közalkalmazottak egész seregét. Nem volt szerencsés gondolat, nem is volt igazságos, erkölcsileg sem indokolható meg, mert aki az állam vagy a vármegyék szolgálatában, vagy másutt bebizonyította, hogy nyugdíjazásra való, az ne jöjjön el az ügyvédség kenyerét elvenni. De erkölcsileg sem volt helyes, mert korrumpálta a jogkereső közönség felfogását és atmoszféráját. A jogkereső közönség, ma önrémuralomiban él, hogy az ügyeiben nem tud más segíteni, osak az, aki köztisztviselő volt, tehát ahhoz fordul. Szükségesnek tartom megállapítani, hogy a közönségnek ez a felfogása teljesen téves, mert mi ügyvédek, azt tapasztaljuk, hogy semmi különbség a bíráskodásiban a bíróság előtt az eredeti ügyvédek és a köztisztviselőkből lett ügyvédek között. Annál szomorúbb azonban, hogy a publikum más véleményen van. Ezen tehát változtatni kell. Ha sokan vagyunk, akik elindultunk erre az útra eredetileg, akik a gyermekkortól kezdve ezt az álmot űztük és elértük, akkor ne zúdítsák ránk azt a köztisztviselői kart, amely egyébként a nyugdíjazása révén eléggé el van látva. (Egy hang a baloldalon: Függesszék fel a nyugdíjat addig, amiig ügyvéd!) Természetesen teljesen hozzájárulok azokhoz a javaslatokhoz a törvényszerkesztési területen, amelyeket az előttem szólott képviselőtársaim felvetettek itt az összeférhetetlenség kérdésében, hozzájárulok még ahhoz is, hogy a háborús jog végre töröltessék el. Az 1912. évi LXIII. tc.-nek lejárt minden létjogosultsága, hogy a kormány még ma is, 17 esztendővel a háború befejezése után háborús jogot alkalmazzon, háborús jogok alapján kormányozzon. Ezzel majd igen sok reformkérdés megoldódik, tisztázódik a sajtó helyzete is, tisztázódik majd