Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

40 Az országgyűlés képviselőházának a bíráskodás helyzete is, tudniillik a garanciák szempontjából. Nem tudok egyetérteni a mélyen t. igazságügyminiszter úr refomterveivel, ami a perrendtartásokat illeti, mert ezek a perrendtartások, amelyek klasszikus időkből valók, azért készültek, hogy az emberi életnek, becsületnek és vagyonnak garanciái legyenek. Bölcs emberek, kiváló emberek, nagy tudósok, nagy magyar hazafiak, kiváló jellemek alkották és tartották szükségesnek ezeket a perrendtartásokat úgy megalkotni, ahogyan megalkották. Én azt hiszem, hogy a t. miniszter úr nagyon helytelen irányban mozog, mert az már nem reformálás, hanem deformálás, amit &mn a téren csinál. Mindenesetre még kérném egy nagy sérelem orvoslását a törvényszerkesztési területen, illetve kérem, hogy méltóztassék előkészületeket tenni és végül ide javaslattal jönni arra nézve, hogy az exekutivának az a joga, hogy a törvényhozó testületnek jogait úgyszólván kisajátította, végre szűnjék meg. Térjünk vissza az alkotmányossághoz. Térjünk vissza a 33-as bizottság kérdésében is. Méltóztassék ezt a 33-as bizottsági intézményt megszüntetni, mert ez a parlament költségvetési jogának, tehát a parlamenti jogok leglényegesebbjének és legféltettebbjének úgyszólván kisajátítása. E nélkül nincs parlamentarizmus, ha a parlamentnek nincs teljes, korlátlan budget-joga. Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Igen t. Képviselőház! Rupert t. képviselőtársam felszólalására bátor vagyok közölni, hogy az 1934:IV. te. megváltoztatására nem vagyok hajlandó, mivel hogyha azon mindig változtatnánk, ezzel a törvény komolyságát veszélyeztetnénk. A jövő majd meg fogja mutatni, hogy a törvényt be fogják tartani. Elnök: Szólásra más nem jelentkezett. Kérdem a t. Házat, méltóztatik~e az 1. címet elfogadni? (Igen!) A Ház az 1. címet elfogadta. Következik a 2. cím. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa a 2, címet). Elnök: Szólásra jelentkezett Györki Imre képviselő úr. Györki Imre: T. Képviselőház! A költségvetésnek a bíróságokra vonatkozó címénél felhívom az igazságügyminiszfter úr figyelmét arra, hogy ha takarékoskodni akar az igazságszolgáltatás terén, akkor elsősorban bőven mutatkozik alkalom a takarékosságra azon a téren, hogy megszünteti a miniszter úr azt a mai állapotot, hogy Budán és Pesten külön bíróság van. Eltekintve a személyi kérdésektől, amelyek akadályát képezik az összesítésnek, semmiféle külön jogosultsága, értelme és alapja nincs annak, hogy két különálló bíróságot tartsunk fenn. Nincs semmi alapja annak, hogy Budán az I.—

III. kerület, sőt az újabb- közigazgatási beosztás szerint a XI. és XII. kerület ügyei kedvéért külön tartson fenn bíróságot az igazságügyi kormány, nincs annak sem jelentősége, hogy Pestvidék kedvért külön bíróságot tartsanak fenn. Ugyanezt a feladatot be tudja tölteni a budapesti törvényszék is. Es akkor e helyiségek felhasználásával sokkal ökonomikuisabfban lehet elhelyezni a két bíróságot, • mint ahogyan ma van elhelyezve. Ha pedig a miniszter úr ezt a reformot megcsinálja és a személyi kérdéseken túl tudja magát tenni, akkor ezen a téren jelentős megtakarítást ér el. Ha ezt eléri, az ott megtakarított összeget felhasználhatja a bíróságok tárgyalótermeinek átalakí21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. tására, mert, talán a pestvidéki bíróságokat kivéve, a budapesti járásbíróságok és a budapesti törvényszék tárgyalótermei átalakításra szorulnak. Gondoskodni kell azoknak bútorzatáról, olyan mértékben, hogy azok a termek valóban tárgyalótermek képét mutassák. Mert azt, amit most ott látnak, teljesen tűrhetetlen és némelykor az ott, a tárgyalóteremben, lefolyt tárgyalás nem más, mint az igazságszolgáltatás paródiája. Úgyhogy az igazságszolgáltatásnak ártalmára van a mai állapot s ennek megváltoztatására feltétlenül szükség van. Felhívom továbbá az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy időszerűnek találnám a végrehajtói intézmény államosítását. Ez régi kívánság és ha a végrehajtói intézmény államosítását megvalósítják, ezzel a jogkereső közönség terhein lényegesen enyhítenek, (Rupert Rezső: Nagyon helyes!) mert hiszen Rupert képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá, hogy a mai elviselhetetlen költségek nagyrészt abból származnak, hogy magasak a végrehajtási költségek és magasak azok a bírói illetékek, amelyeket a jogkereső közönségnek meg kell fizetnie. Szóvá kell tennem továbbá a bíróságok hatáskörével és működésével kapcsolatosan azt a teljesen tarthatatlan állapotot, amely különösen a büntető igazságszolgáltatás terén mutatkozik, nem is talán az ítélkezés terén, mint inkább az azt megelőző eljárásban. Arra már ismételten rámutattunk és ismételten magam voltam az, aki az igazságügyminiszter úr figyelmét felhívtam arra a tarthatatlan állapotra, amely ezen a téren van. Bűnvádi perrendtartásunk ismeri az előzetes letartóztatást s a vizsgálati fogság intézményét. Megállapítja az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság időtartamát, megállapítja, hogy mikor van helye előzetes letartóztatásnak s bár a bűnvádi perrendtartás és a büntető törvénykönyv idevonatkozó rendelkezései ma is hatályban vannak teljes egészükben, mert erre vonatkozólag semmi intézkedést vagy módosítást nem kaptunk, mégis azt látjuk, hogy a gyakorlatban a vádhatóságok egyszerűen fittyet hánynak a bűnvádi perrendtartás idevonatkozó rendelkezéseinek és hogy különösen a nyomozó hatóságok teszik túl magukat állandóan a bűnvádi perrendtartás vonatkozó rendelkezésein. A nyomozó hatóságok teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy az előzetes letartóztatás körülményei fennforognak-e vagy nem, teljesen figyelmen kívül hagyják a bűnvádi perrendtartásnak azokat a rendelkezéseit, amelyek megmondják, hogy az előzetes letartóztatás meddig terjedhet, hogy meddig lehet a nyomozó hatóságoknak valakit őrizetben tartani és hogy mennyi idő alatt keli átadni az illetőt a vizsgálóbírónak vagy a bíróságnak. Nap-nap után találkozunk olyan esetekkel, amikor 8—10 napi, sőt _ két-három heti időtartamra is őrizetben tartják az embereket a nyomozó hatóságok, — legyen az csendőrség vagy rendőrség — anélkül, hogy átkísérnék őket a bírósághoz. (Rupert Rezső: Törvényt kell hozni arról, hogy a törvényt betartsák.) T. Ház! A törvényeket elsősorban azoknak a hatóságoknak kellene respektálniok, amelyek árra vannak hivatva, hogy a törvények betartása felett őrködjenek. En semmi egyebet nem kérek, mint azt, hogy az igazságügyminiszter úr gondoskodjék arról, hogy a ható-