Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

486 Az országgyűlés képviselőházának zeti egység pártja hogyan szerezte meg a mandátumot 1 Amikor feloszlatták az első parlamentet, megállapították, hogy a szabadszállási kerület régi nemzeti egység párti képviselője nem alkalmas, ne lépjen fel s helyette felléptettek egy másik élharcost, akit tauglich-nak minősítettek. Természetesen, minthogy ez kapta meg a hivatalos címet, kezdve a főszolgabírótól végig az összes községi hivatalnokokon keresztül a legutolsóig (Mózes Sándor: Külön főszolgabírót rendeltek ki neki Budapestről!) mindenki otthagyta a régi nemzeti egység párti képviselőt, aki mint nem hivatalos jelölt lépett fel s minden hatalmukat és erejüket az új, tauglichnak minősített nemzeti egység párti jelölt mellé állították. Kiderült azonban, hogy a választás nem igazolta a központ elhatározását, mert a hivatalos jelölt a három jelölt közül kisebbségben maradt és pótválasztást voltak kénytelenek tartani. A pótválasztáson az eddig nem hivatalos jelöltet a nemzeti egység pár íja most már hivatalos jelöltté tette (Mózes Sándor: Szegény választók nem tudták, mit csináljanak! Kétségbe voltak esve! — Zaj.) Most egyelőre nem kívánok a választókkal foglalkozni, osak azokkal a tisztviselőkkel vagyok kénytélen foglalkozni, akik röviddel azelőtt, 8—10 nappal előbb, minden erejüket a hivatalos egységes párti jelölt mellé koncentrálták, (Sándor István: Tehát Váry ellen!) most pedig, amikor az kibukott és emez lett hivatalos jelölt, mintha semmi sem történt volna, minden hivatalos erőt és hatalmat a mellé a nemzeti egység párti jelölt mellé állítottak. (Gergelyfí'y András: Ez mutatja, hogy nem személyekért folyik a harc, ihanem az elvekért! — Mózes Sándor: Azt mondták: nem felel meg! Nem vették be a pártba, mert vén csáklyás!) Hova vezet ez az állapot? Lejáratja a tisztviselői tekintélyt. (Mozgás a jobboldalon.) Ugyanannak a tisztviselőnek, aki az ő lakótársainak két héttel azélőtt azt magyarázta, hogy minden magyar embernek, aki hazáját szereti, e mellé a hivatalos egységes párti jelölt mellé kell állania, szemben a másik nem hivatalossal, sőt odáig mentek, hogy azt a nem hivatalos képviselőjelöltet, akit amíg képviselőjük volt, községenkint mindenütt díszpolgárrá választották, leszólták, rágalmazták, (Mózes Sándor: Minden sárral megdobálták!) megdobálták minden sárral — jól mondja képviselőtársam — amikor megfordult a helyzet, ugyanannak a tisztviselői karnak azt a sarat,' azt a piszkot, amelyet rádobáltak, szépen le kellett kaparnia és minden erejét és hatalmát mellé állítania. Méltóztassanak ehhez hozzászólni, t. képviselőtársaim! Milyen véleménnyel legyen annak a falunak a lakossága? (Csizmadia András: Azt csak bízzuk annak a falunak a lakosságára! Annak megvan a véleménye!) — Ha Csizmadia képviselőtársam úgy érti, ahogy én, hogy a lakosságnak megvan a véleménye, akkor egyek vagyunk, mert én is azt mondom, hogy megvan a véleménye a 'lakosságnak az ilyen tisztviselői karról. {Zaj. ~ Gr. Festetics Domonkos: Megvan a kisgazdákról is! Nagyon tetszik nekik a paktum! — Reisinger Ferenc: Csizmadia az egyetlen magnak való képviselő! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Horváth Zoltán: De ez a választási rendszer kitenyészti az úgynevezett szervilizmust is a tisztviselői kariból. Méltóztassanak csak visszaemlékezni: amikor itt velünk szemben gróf Bethlen István ült abban a miniszterelnöki bár30. ülése 19$5 június 12-én, szerdán. sonyszékben, nem volt ebben a szegény trianoni országban egyetlen falu sem, amely ne 'könyökölt volna azért, hogy ő válassza me^ díszpolgárnak; kocsiderékszámra hozták fel ide Bethlennek a díszpolgári okleveleket, a parlamenti múzeumban külön szobát kellett nyitni Bethlen díszpolgári okleveleinek. És most mit látunk? Ahol gróf Bethlen István vagy ahol az ő emberei megjelentek, ugyanaz, a tisztikar az ő díszpolgárságukat nemhogy szívesen fogadta volna, hanem pont ellenkező módon adott kifejezést véleményének. (Csizmadia András; Nem is olyan furcsa! Milyen propagandát csináltak az urak gróf Bethlen István ellen közvetlenül a választások előtt?) Csizmadia András t. képviselőtársamnak, mint öreg csáklyásnak kötelessége lett volna felemelni szakáit és azt mondani... (Csizmadia András: Fel is emeltem és most is azt mondom, hogy gróf Bethlen Istvánnak nagy érdemei voltak és nagy érdemei vannak!) Nekem, t. képviselőtársam, tökéletesen mindegy, intézze ezt el a mostani vezérével, mert neki nem ez a véleménye. (Csizmadia András: Hogy neki mi a véleménye, nem ^ tudom, de nekem ez a véleményem! — Mózes Sándor: Más véleményen van, mint a vezére? — Csizmadia András: Annyi baj legyen!) örülni fogok, ha t. képviselőtársam levonja majd a konzekvenciákat. (Reisinger Ferenc: ö az egyetlen magnak való kisgazdaképviselő!) Egy további folyománya ennek a választási rendszernek a polgárságnak az apátiája, a nemtörődömsége. Azok a polgárok, akik függő viszonyban vannak a hatalommal szemben, azok ugyebár a kenyerük féltése miatt mennek és szavaznak, türelmesek, mint a birkák. A többiek, akik függetlenek vágy szabadok volnának, azok azt mondják, hogy kérem nem érdemes odamenni szavazni, hiszen úgyis az történik, amit a jegyző és a főszolgabíró úr akar. Aki tethiát az igazi parlamentarizmust akarja, aki Gömbös Gyula kátéjának L

f §-át komolyan és lélekkel vallja, az nem kívánt hatja, néni akarhatja azt, hogy a polgárság ilyen apátiába, nemtörődömségbe süllyedjen, mert hiszen akkor az a parlament, amely ilyen választás révén jön össze, nem lesz hű tükrözője az ország dolgozó polgársága és minden rétege véleményének. (Mózes Sándor: Ha titkos választójog lett volna, más lenne az eredmény! — Patacsi Dénes; Jöjjenek el Szentlőrincre, majd

1 megtanítják önöket az én választóim, akik engem 16 év óta megválasztottak. — Egy hang balfelol: Elküldjük oda Bethlent!) Egy további konzekvenciája ennek a rendszernek az, hogy csorbát szenved a képviselői függetlenség is. Az olyan képviselő, aki nem a nép akaratából lett törvényhozóvá, ihanem a végrehajtó hatalom kegyéből és annak kinevezése folytán, (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Patacsi Dénes: .'STem igaz!) az ilyen képviselő nem állíthatja magáról, hogy függőtlen. (Brogli József: Azok vagyunk mert az ön megállapítása nem helytálló!) Ki merem azt is mondani, Ihiogy a titkos választójogról szóló törvény megalkotása is nem azért késik, mintha arra nézve itt a Ház, baloldalától kezdve egészen a jobboldalig nem volna meg a szükséges konszenzus. (Felkiáltások jobbfelől: Hát miért?) Mert akkor az urakat, a t. túloldalon ülő képviselőtársaimat nem lehetne úgy pórázon vezetni, mint ahogy most vezetik. (Kölcsey István: Magukat vezetik pórázon, képviselő úr!) Ha most a Házat ebben az