Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. 487 állapotban feloszlatnák... {Nagy zaj a jobboldalon. — Brogli József: Maguk nem jutnának be!) Ebből a zajból is azt következtetem, hogy ez nem találkozna éppen az örömükkel. Egy kicsit kellemetlen volna megint ott ülni az Esterházy utcai előszobában és várni a hivatalos jelölést. (Zaj a jobboldalon. — Patacsi Dénes: Engem háromszor titkosan választottak meg! Majd ha maga is megcsinálja, akkor beszelhet. De addig ne tanítson ki engem!) Ilyen körülmények között, amint mondottam, a kormánypárti képviselő nem független a kormányzati hatalommal szemben. (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Maguk függetlenek, de nem kisgazdák! — Zaj a iobbés a baloldalon.) Mindezekből mi következik! Az következik, hogy a bölcsek és az ifjú reformer képviselők között vannak akik megállapítják, hogy a parlamentarizmus beteg. (MegayMeissner Károly: Aki olyan valótlanságokat állít, mint maga, az beteg! — Zaj. — MegayMeissner Károly: Hát lehet a parlamentben más ember becsületébe 'belegázolni? Azt állította, hogy édesatyám román katonatiszt volt!) T. képviselőtársam, távol áll tőlem, hogy akikképviselőtársamat, akár pedig tiszteletreméltó édesatyját egy szóval is megsértsem. (Zaj. — Megay-Meissner Károly: Személyes kérdésben felszólalok! Lehet ezt. más ember becsületébe belegázolni?) Én nem akartam, távol áll tőlem (Egy hang jobb felől: Béküljenek ki!) Mint mondottam, megállapítják, hogy a parlamentarizmus beteg. (Zaj. — Reisinger Ferenci (gróf Festetics Domonkos felé) Amikor engem; Moszkvába küldött ... — Zaj. — Reisinger Ferenc: Ilyen idegben hangzású névvel! Ki sem tudom mondani a vezetéknevét! — Zaj a jobbos a baloldalon!) Elnök: Reisinger képviselő úr ne nyugtalankodjék. Horváth Zoltán: Nem a parlamentarizmus beteg, hanem az államhatalmak megosztása beteg. (Zaj a jobboldalon.) Ahelyett, hogy a legfőbb államhatalom a törvényhozói hatalom volna, azt tapasztaljuk, hogy Magyarországon 1867 óta túlteng a végrehajtó hatalom. A végrehajtó hatalom — hogy úgy mondjam — abszorbeálta a törvényihozást és abszorbeálta jórészt a bírói hatalmat is. Ezek a hatalmak tehát nincsenek nálunk pregnánsan, világosan leválasztva egymástól. A végréhajtóhatalom, amely csak arra volna hivatva, hogy végrehajtsa a meghozott törvényeket, nem ezt csinálja, hanem magát a törvényhozást is létrehozza. Ha visszatekintünk 1867-ig a magyar parlament történetére, meg kell állapítanunk, hogy itt örökösen egypárt-rendszer volt. Itt tehát kizárt dolog volt, — ami az egészséges parlamentarizmus alapfeltétele — hogy váltógazdaság legyen. (Patacsi Dénes: Nem választójog tehát, hanem váltógazdaság! Űgy látszik!) Ha valaki az ellenzéki oldalon telepedett meg, ha elvei idekötötték, ki volt zárva. hogy. valaha is a kormányhatalomhoz jusson. Már pedig a parlamentarizmus ezt megkívánja. Itt azonban, ha valaki a kormányhatalomban részt akart venni, a mindenkori kormánypárthoz kellett csatlakoznia. (Surgoth Gyula: Az természetes!) Ezt meg kell változtatni. Ha azi állami főhatalmak között az egyensúly helyreáll, akkor a parlamentarizmus is meggyógyul, ha egyáltalán beteg. (Egy hang jobbfelől: Nem beteg! — Surgoth Gyula: Talán miniszter akar lenni, hogy így beszél!) Azt látjuk, hogy ez alatt az idő alatt, mmt ahogy ez a többség is mutatja, a mindenkori miniszterelnök volt az, aki a többséget létrehozta. A többség mindig testhezálló volt. Amint tíz évig Bethlen testéhez állt, most Gömbös testéhez áll, (vitéz Scheftsik György: Harminc évig! — Derültség.) A parlamentarizmus azt is megkívánja, hogy az egyes pártok programot adjanak. (Gr. Festetics Domonkos: Friedrich tegnap sokkal jobban beszélt!) Kedves képviselőtársam m^' jobban el fogja mondani, meg vagyok róla győződve. (Gr. Festetics Domonkos: Egészen bizonyos!) Nagyon holdog leszek, mert az ilyen fiatal (Gr. Festetics Domonkos: Fel is vagyok iratkozva!) tetterős és ambiciózus képviselő, mint t. képviselőtársam is, mindenesetre igyekezni fog itt mindannyiunkat túlszárnyalni. (Gr. Festetics Domonkos: Természetes! Egész bizonyos!) Mi teljes elismeréssel leszünk, nem leszünk olyan fukarok, mint ön! (Mózes Sándor: Örülni fogunk, ha ki fog tűnni közülünk! Mi ezt senkitől sem irigyeljük!) T. Ház! A parlamentarizmus egyik alapfeltétele, hogy a pártok programmokat, elveket vallanak és azok mellé a programmok és elvek mellé igyekeznek az agitáció, a propaganda minden eszközével csoportosítani a választókat. Önök is kiadtak egy ilyen programmot, az úgynevezett 95. pontot. (Czermann Antal: Amelyet önök elfogadtak!) Ügy van, tökéletesen igaza van. (Derültség. — Mózes Sándor: Amelyet nem valósítanak meg! — Patacsi Dénes: Aláírták vezérestőí! — Friedrich István: El kell fogadni, mert jó!) Tehát önök, t. képviselőtársaim, amikor a választóközönség elé ezzel a programmal odaálltak (Űgy van! Űgy van! a jobboldalon. — Patacsi Dénes: Várja meg, míg végrehajtjuk! Fél tőle? — Friedrich István: öreg csáklyás, ne izéljen! — Mózes Sándor: Majd ha maguk kihalnak, akkor mi megvalósítjuk!), ebben a programban benne volt az is, hogy a titkos választójogot megalkotják. (Űgy van! (Űgy van! a jobboldalon.) Sőt, hogy sürgősen megalkotják. (Patacsi Dénes: Azt nem ígértük! -— Derültség.) Most kiderül,, hogy ezt a programpontjukat nem alkotják meg, sőt, ahogy tegnap Rainiss képviselőtársam mondotta, nem is olyan imminens, nem is olyan sürgős a választójogi javaslat. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is sürgős!), mert annak napirendretűzése úgy a parlamentet, mint az országot darázsfészekké változtatná. Amikor már előbbi szavaimban megállapítottam, hogy a választójogot illetőleg teljes köztünk az egyetértés, akkor nein tudom felfogni, miképp lehet ilyen eredményre jutni, hogy a titkos választójog napirendretűzése az országot s a parlamentet darázsfészekké változtatná. (Kölcsey István: Önök akarják azzá tenni!) Méltóztassék meghallgatni a választóikat, méltóztassék meghallgatni a

t közvéleményt, mindenütt akarják, kívánják és óhajtják (Kölcsey István: A titkos választójogot?) a titkos választójogot az ország reputációja érdekében kifelé, a béke és a nyugalom érdekében befelé. (Kölcsey István: Sohasem beszélnek a titkos választójogról! Egy szó sincs róla! — Patacsi Dénes közbeszól. — Friedrich István: Te csáklyás, te! — Reisinger Ferenc: Bizony, ha Friedrich István nem lett volna, sohasem jöttek volna ide! Önök neki kezet csókolhatnak! — Friedrich István; Majd mesélek én! — Patacsi Dénes: Voltál te is vezér! — Friedrich István: Megállj! (Derültség.) Reisinger Ferenc: Friedrich Istvánnak kezet csókolhatnak, mert nélküle sohasem látták volna meg a parlament