Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának hangoztatott, remélem, hogy ez a jövőben igen nagy mértékben eliminálni fogja azokat a sokszor durva, sokszor bántó, sokszori csak tréfálkozó megjegyzéseket, amelyeket az egyik rész a másik ellen itt, a parlamentben hangoztatott. Eckhardt Tibor tudniillik kijelentette, hogy •ezt a parlamentet és ennek, hogy úgy mondjam, személyzetét a reformpolitika keresztülvitelére alkalmasnak, tartja. Ez nem dicséret, hanem tisztességes vélemény kérdése. Meg vagyok arról győződve, hogy Eckhardt Tibor t. képviselőtársam komolyan beszélt, amikor ezt mondotta. (Ügy van! half elől.) A másik dolog az, hogy a 95 pontot végeredményben a független kisgazdapárt is elfogadta már annakidején. Ez is azt bizonyítja, hogy lényegben nagy különbségek nincsenek és hogy a parlamentben tényleg minden pártvonaltól függetlenül megvan a lehetőség egy olyan szellemi kooperációra, amely legalább is a legfontosabb és legégetőbb kérdéseik tekintetében szükséges. Abban egyek vagyunk, hogy a mai magyar, helyzetet szinte kivétel nélkül lehetetlennek tartjuk, .szinte kivétel nélkül hisszük, hogy ez az állapot, amelyet jelenleg élünk, hosszabb időre, évekre fenntarthatatlan és mindannyiunkban benne van valami félelem, hogy ha ez a megbabonázott, ez az elátkozott állapot stabilan megmaradna, amelyben Magyarország van, ennek nem lesz jó vége. Ez az érzés a jobboldalon és baloldalon egyformán megvan. Ez az érzés az, amely bennünk általánosan fölkelti azt a lelki, hangulatot, hogy reformokra éspedig határozott reformokra Magyarországnak feltétlenül szüksége van. Sajnos, ehhez a tehetetlenséghez, amelyben Magyarország politikai ezekere 15 esztendő óta álldogál, túlságosan hozzászokott az ország. Friedrich István igen t. képviselőtársunk helyesen mondotta meg, — noha eddig is tudtuk — szörnyű bűn terheli a volt kormányzati rendszert, mert hiszen szörnyűbb bűnt elképzelni sem lehet, mint ha egy parlament délelőtt biÁ, hiszi, hogy az országnak 150 millió adóssága van és délben megtudja, hogy 600 millió az adóssága. Ez tényleg azt jelenti, hogy a magyar parlament csak látszólagosan volt parlament, látszólag intézte Magyarország ügyeit, vagy hozott törvényeket, hiszen a parlament háta mögött egy rendszer, egy maroknyi csoport intézett mindent felelősséggel, vagy mondjuk inkább: felelőtlenül. (Buchinger Manó: így lesz mindaddig, amíg nem lesz becsületes, demokratikus parlament. — Mozgás a középen— Egy hang jobbfelől: Szóval majd mi is 600 milliót fogunk elvágni? — Zaj.) Weltner képviselőtársam mondotta beszédében, hogy mindezeken a dolgokon segíthet közmegnyugvásra és azonnal az általános titkos szavazati jog, amihez Friedrieh István igen t. képviselőtársunk hozzátette, hogy nem is annyira az általánosságra, mint a titkosságra fekteti a súlyt. (Egy hang balfelől: A becsületességre!) Méltóztassék megengedni, hogy ebben a kiöizlmegegyezésben kételkedjem azért, mert amikor Eckhardt Tibor t. képviselőtársunk állítólagos vagy valóságos terve; zete — ezt nem tudom — annakidején, valami indiszkréció következtében nyilvánosságra jutott, »akkor Eckhardt Tibor ellen a titkos szavazati jog állítólagos hívei közül a legszörnyűbb hajsza indult meg és verte és hullámoztatta a magyar politikai életet hónapokon át. Nekem teljesen mindegy, nagyon szívesen tárgyalom a titkos szavazati jogot is, de ennek a tervezetnek & története bizonyítja, hogy K ülése 1935 június 11-én, kedden. 477 amennyiben a titkos szavazati jogról szóló törvényjavaslat konkrétumokban idekerülne, akkor a szenvedélyek, az érdekek és — mondjuk— a tisztességes meggyőződések egyszerre darázsfészket csinálnának nemcsak a parlamentből, hanem az egész országból. Ezért a titkos szavazati jogra vonatkozó közmegegyezéssel két hét alatt megszavazott törvény szerény véleményem szerint az álmok országából való. (Fábián Béla: Próbáljuk meg! — Egy hang jobbfelől: És ha nem sikerül, akkor viszszacsinálják? — Buchinger Manó: így kényelmesebb! — Zaj!) Kétségtelen azonban, hogy ennek a mai helyzetnek és annak a ténynek, hogy egyebek között a titkos szavazati jogot is ebben a pillanatban nem tárgyalhatjuk, valamint hogy ez a választás megtörtént a titkos szavazati jog bevezetése nélkül, mégis csak

1 ez ia 15 esztendős rendszer a szülőanyja. E 15 esztendő alatt szokott hozzá ez az ország ahhoz, hogy a központi hatalom nem a valóságos centrális hatalomnak, hanem csak egy csoportnak a hatalmát jelentette Mgyarországon. E 15 esztendő alatt épült ki ez a gazdasági, pénzügyi és politikai rendszer, amely hatalmas pillére volt végeredményben -- valljuk meg őszintén — a rendnek, de amelynek szétbontása úgy, hogy az ország érdekei csorbát ne szenvedjenek:, végtelenül nehéz és hosszadalmas munka. Mi igenis benne vagyunk még ma is a régi rendszer hibáiban és bűneiben s ebből a régi rendszerből erős és hatalmas új magyar dinamikával kiindulni, .anélkül, hogy a rend és nyugalom Magyarországon kárt szenvedne, igen nehéz dolog és csak hosszú idő múlva sikerülhet. Csodálatos, hogy lényegében minden ok nélnélkül ma kezdik túlságosan félteni a parlamentarizmust. Amikor egy-egy ilyen szó hangzik el, hogy »kollektív élet«, mint a vihar, úgy zúg át egyes körökön az izgatottság. Most kezdik félteni a parlamentarizmust, ma beszélnek diktatúráról, holott az egész legutóbbi tíz esztendő csak diktatúra volt. (Felkiáltások balfelől: Ez igaz! — Mozgás.) Én nem értem meg ennek a most ez ellen à kormányzat ellen hirtelen felkerekedett vagy kihasznált hangulatnak lélektani alapját, mert, sajnos., nem lehet egyik napról a másikra lebontani azt a diktatórikus rendszert, amelyben ez az ország a legutóbbi tíz esztendőben élt. (Horváth Zoltán: Az ellen is harcoltunk!) Ez nem személyi kérdés; én éppen úgy harcoltam ellene, mint ,a képviselő úr. De — mondom — ez nem az én kérdésem és nem al képviselő úr kérdése, hanem az orszlág kérdése. (Horváth Zoltán: Az természetes !) A diktatúra vádja a kormánnyal szemben szerény véleményem szerint nem helyetálló: politikai eszköz, amelyet egyesek ma ki akarnak használni. A parlamentarizmust a maga teljességében tulajdonképpen Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársunk sem védte meg. Nem lehet a baloldalról sem és nem lehet különösen szocialista részről sem olyan hallatlan izgalommal fogadni a legkisebb megjegyzést vagy a legkisebb reformtörekvést a parlamentarizmus mai rendszere ellen, hiszen a: szocialisták, mielőtt a szocializmus ilyen alkonyati világba került, mint amilyenben ma van. imindig és állandóan hangoztatták a parlament reformjának szükségességét. Ez a parlament és ez. a parlamentarizmus végeredményben nem ezeréves alkotmányt jelent Magyarországnak, hanem az 1789-es francia forradalom vivmányait jelenti egész Európában, jelenti a szabadság —