Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

474 Az országgyűlés képviselőházának soroltam a Bethlen-rezsimmel szemben a váda­kat. De engedelmet kérek, nem akarok én odáig menni, hogy »Robespierre követni fogsz!« (De­rültség a jobboldalon.) Ezt nem mondtam, de uraim gondolkozzanak, jó-e az a magyar poli­tikai berendezés, hogy ha valaki elhagyja ha­talmi állását, mindjárt úgyszólván proskribált politikus lesz az országban. (Rainiss Ferenc: A legtöbb fordítva tette eddig tíz éven keresz­tül. Nagyon kevés ilyen van.) Kérem, képviselő­társam, végigmegyek a miniszterelnökök során. Arról, hogy énvelem mi történt, nem is beszé­lek. (Mozgás és derültség. — Fábián Béla: Fel akarták akasztani!) Azután jött Teleki Pál. Itt volt egy ideig, most tanár. Huszár itt kínlódott egy pár hétig, gyorsan elment. Itt volt Si­monyi-Semadam, akinek írt Héjjas Iván egy levelet, erre elment. (Derültség.) Az igazj kormányzás tulajdonképpen Beth­len István idejével kezdődött. Bethlen után jött Károlyi Gyula. Károlyi Gyula nagyon jó úr volt. Öt is tapsolta és támogatta a mélyen tisztelt többség, (vitéz Bánsághy György: De meg is buktatták a esáklyások!) Képviselőtár­sam, a magyar parlamentben kormányt alkot­mány o« eszközökkel csak egyszer buktattak meg Khuen-Héderváry idejében a Szapáry-féle vesztegetéskor Máskor Magyarországon még ßoha kormányt nem buktattak. Nem is lehet. A magyar közéletnek a mostani konstrukciója is olyan, hogy ez nem is lehetséges. Az ellen­zék szépen várja, amíg- az tij többség bejön, az új kormány bevonul, a többség helyesel, a több­ség támogat. Ez ennek a magyar parlamen­táris életnek rendes folyamata. Hallottunk a hitbizományokról. Legalább négyszáz beszédet hallottam, mit kell a hit­bizományokkal tenni. Minden földművelésügyi miniszter expozéjában jött a hitbizományi re­formmal. A telepítés szó már fizikai fájdalmat okoz valakinek, aki tizenhat éven át itt van. Szegény nagyatádi Szabó István, amikor ott ült és a földreformot adta elő, már akkor meg­mondta: »Ezzel elkezdjük és egy átgondolt, céltudatos és célirányos telepítési akcióval,..« (vitéz Bánsághy György: Akkor még volt pénz!) Dehogy fiacskám, akkor még nem volt pénz. (Élénk derültség.) Éppen az volt a baj, hogy a földbirtokreformot pénzügyi előkészí­tés nélkül csináltuk meg. Adóreform! Nem volt még pénzügyminisz­ter, aki el ne magyarázta volna, hogy itt az utolsó óra, a tizenkettedik óra az, adóreform megvalósítására. Ezt mondotta Hegedűs Lóránt — szegény már nagyon (beteg volt, — mindig mondotta. (Derültség.) Azután jött Bud János. Ö is mondotta, Kállay Tibor is mondotta még az inflációban. Temesváry t. barátom mint előadó szintén sokszor mondotta, azután jött Korányi, ő is csendesen mondotta Károlyi Gyula idejében, azután azt mondták: most jön az új éra, az új stílus, egy zseniális ember, Imrédy Béla! Ö is éppen úgy csinálta a költ­ségvetést, mint ez a zseniális Fabinyi. (De­rültség ) Ö is megcsinálta a hetven milliós de­ficittel a költségvetést és itthagyott csapat­papot és elment a Nemzeti Bankba (Derültség. — vitéz Bánsághy György: Papuskám ki­hagyta Wekerlét! — Derültség.) Igaz, kihagy­tam Wekerlét, ami borzasztó hiba. Ö minden hónapban egy új adóreformmal játszadozott. Míg Hegedűs mindig szimfóniának mondotta az ő előadásait és mindig felrázta a Házat, amikor azt mondta, hogy »egy új szimfóniával 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. jövök«, Wekerle csodás dolgokat adott elő, de aztán csodás vége is volt. Meglep engem, hogy most végül azt mondja Fabinyi miniszter úr: t. képviselő uraim, tessék az országban hangoztatni, hogy ezeket a reformokat, különösen az adóreformo­kat nem lehet csak úgy Hüb ele Balázs móri­jára egy-kettőre összecsapni. Én óvatos gép­kocsivezető akarok lenni, — mondotta ő, — ne­kem hiába duruzsolnak a bennülő pasasok, (Derültség.) hiába mondják, hogy hajts gyor­sabban, én nem hajtok gyorsabban, mert ez a kocsi viszi a nemzet nagy értékeit. Mikor ezt mondta, alkkor már önök, uraim, álltak, tap­soltak és szaladtak gratulálni. Most tehát mit kell csinálnunk. Figyelmeztetnünk kell a mé­lyen t. publikumot arra, hogy a reformokkal így meg úgy nem lehet a sötétbe ugorni. Egy német barátom volt itt múltkoriban autójáva]. Én melléjei ültem és láttam, hogy a soffőr feje felett volt egy tábla, ezzel a felírással: Mit­fahrer Maul halten! Ez körülbelül a mi pozí­ciónk. Hagyni a gépkocsi vezetőjét menni, de: Mitfahrer Maul halten. K őröl belül ez a hely­zet. (Derültség.) Scheftsik t. képviselőtársam foglalkozott a stabilitás elvével, ,de azután abbahagyta ezt a gondolatmenetét- Én csak röviden alkarok erre rámutatni. Méltóztassék szeretettel elhinni, nem történt itt semmi változás a világon. Ügy volt azelőtt, hogy ezt stabilitásnak hívták, az az oldal volt a stabil oldal. Nem volt vezér, hanem vezérlő akarat volt. Bethlen István gróf volt a vezérlő akarat. A stabilitást most úgy hívják, hogy nemzeti egység. (Antal Ist­ván; Jogforrás!) Az én voltam. A vezérlő aka­rat helyett jött a vezér. Most mondják meg, mi változott?» Semmi sem változott meg. (Dinnyés Lajos: Patacsi is a régi! — Derült­ség.) A helyzeti aa, hogy éveken át rendkívül sokat szónokoltak, nemcsak a képviselők, ha­mem a -miniszter urak is. Beteljesült az. amit Vörösmarty mondott: »Tenni pedig nem érnek rá a szavak árja miatt.« Beszéltünk, beszél­tünk, s ha a történelem múzsája, Klio. egyszer zengedezni fog ennek a 15 évnek az eseményei­ről, azt fogja írni : rengeteg sokat beszéltek és a beszédtől nem érteik rá cselekedni. Állandóan vajúdott itt minden. A hegyek vajúdtak és csak egeret szültek. Ezek azok az egerek, ame­lyek imost önöket is bosszantják, önök kicsi­nyeknek, vacak óiknak tartják őket. nagyobba­kat akarnak, tehát újból neki kell indulni a vajúdásnak. Ezt a vajúdást céltudatosan és célirányosan, programmszerűem irányítják. Én aláírom például! azt. amit Eckhardt Tibor ba­rátom, azt hiszem, mé}x a választások előtt egyszer mondott, hogy ő a 95 ponttal teljesen egyetért. Ne méltóztassék ezen csodálkozni. Én többször átolvastam, a 95 pontot, citáltam itt százszor ex abrupto. Ezt a 95 pontot tény­leg magáévá tehette Eckhardt Tibor, de nem­csak ő, hanem mindegyikünk, mert alles., was gut und teuer, abban benne van. (Derültség.) Amit Antal István államtitkár úr munka­társaival együtt nagyon helyesen, nagyon oko­san össze tudott szedni, össze tudott állítani a nemzeti jövő útjának kikövezésére, az tényleg benne van. Erre nem lehet mondani, hogy ez nem helyes. A négyéves programm egészen he­lyes. Az a kérdés, hogy lesz-e a kormánynak annyi ereje, annyi idege, hogy ezt tényleg ke : resztül tudja vinni. Azt nem kell szemére vetni Eckhardt Tibornak, hogy mint ellenzéki képvi­selő ezt kijelentette. Nem tudok azonban egyetérteni Fabinyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom