Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-29
Az országgyűlés képviselőházának 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. 475 miniszter úrnalk azzal a megdöbbentő nyilatkozatával, amelyet a hadikölcsönökkel kapcsolatosan mondott. Uraim, így nem lehet játszani. A hadikölcsön, akár tudjuk fizetni, akár nem tudjuk fizetni, fennálló, becsületbeli tartozás. (Ügy van! a jobb- és baloldalon-) Tisza István akkori miniszterelnök itt kijelentette, hogy ez a nemzet adóssága és ezért a nemzet becsülete fel dl. Voltaik idők, amikor erre bőven volt fedezet. Tudom, hogy unalmas Lillafürednek és ezeknek a dolgoknak citálása. De uraim, mindenre akadt pénz, százmilliók mentek el és erre a becsületbeli kötelességünkre még az az évi 7—8 millió sem téllett, amellyel valahogy legaláhb is méltányos alapon ezt a kérdést meglehetett volna oldani (Úgy van! a középen.) Azt kell mondanom a miniszter úrnak, hogy azok voltak a jó hazafiak, akik akkor utolsó garasukat odaadták és azok a rossz hazafiaik, akik ezt nem fizették legalább valahogy vissza. (Úgy van! a baloldalon.) Ne méltóztassanak azt gondolni, mint több ifjú barátom itt hangsúlyozta, hogy gondolatszegény volt az előbbi éra. Dehogy volt az gondoílatszegény. Kérem, csak rigy cikáztak itt a gondolatok. Egyszer hallottuk, hogy van egy nagy olasz vívmányunk, visszakapunk Fiuméből egy nagy partrészt, vámmentes kikötőnk lesz. Az volt a fiumei hét. Az a sajtó, amelyet Scheftsik t. képviselőtársam annyira leszidott, azt írta, hogy Fiume legalább ilyen transcen^ den talis formában (Derültség.) hozzánk kerül. Ki beszél ma Fiúméról 1 ? 1 Jött egyszer egy komphajó. Magyarázták, hogy ez egy nagy hajó, amelyben nyílások vannak. (Derültség.) Az a tengeri hajó Brailáig iön el, Braiílában beletolják a sleppeket és akkor ezek a sleppek feljönnek Budapestre, itt meg töltik gabonával, mert Egyiptomban már várják a búzánkat, minden búza eladható ott. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Sohasem mondotta senki, hogy Egyiptomban húzat lehet eladni!) Miniszter úr, nézzen utána, meg is szavaztunk rá négymillió pengőt. Hol a négymillió pengő, hol az a hajó? Mit csináltak 1 ? Semmit a világon nem tudunk róla. Ez tény. Most, nagyon helyes, nagyon okos megoldást találtak, úgy látom, nagyon bevált & sekélyjáratú hajó, amely a tengeren is járhat. Ez tényleg megoldás. Azután rendeztek tavaly, vagy nem tudom, másfél évvel ezelőtt a Tiszán egy szép hajókirándulást. Azt még Kállay miniszter úr rendezte. Nézték a Tiszát, a partokat és sok minden egyebet (Egy hang balfelöl: Jól mulattak!) és akkor jött a jelszó, hogy Budapestből tengeri kikötőt kell csinálni! Ezt is szívesen üdvözöltük, — mi minden gondolatot szívesen üdvözöltünk — de hol látunk mi valamit ebből a kikötőből? Azután a Duna—Tisza csatorna jött újból divatba, egy Ruttkay nevű urat megbíztak a tervek kidolgozásával, bele is került egy csomó pénzbe és nem lett miniszter úr, ebhől sem semmi. Akkor azt mondották, hogy ez nem jó, a Tisza-Duna közének öntözési problémáját kell megoldanunk. Akkor, amikor ez az öntözési probléma aktuális volt, Bud János volt a gazdasági főminiszter. Ha nem tetszenék tudni, hogy mi volt az, megmondom. Bud János lett a főminiszter és neki kellett volna dirigálnia a három rendes minisztert. Dehát Bud miniszter úr egy nagyszerű expozét adott, a három miniszter azonban valahogy nem tudott beleolvadni aibba az expozéba. Az utáln a főminiszterség lassanlkint megszűnt, habár akkor létesítettek is a gazdasági minisztérium részére egy külön tárcát, azt hiszem egy-ikét évig prosperált is. (Derültség.) Én akkor másra hívtam fel a miniszter úr figyelmét. Akkor fejezték be tudniillik a Tisza-Duna közi vadvizek levezetését és az ottani lakosság engem felkeresett levelekkel és személyesen is, elpanaszolta az ottani állapotokat, hogy a vizet elvezetik, a kutak kiszáradnak stb. hiszen az urak tudják ezt. Akkor én szegény ellenzéki egy tiszteletteljes kérést terjesztettem elő, mondván, hogy ne siessenek azzal a vízzel annyira a Fekete-tengeribe. Ha már elvezetik, gyűjtsék tavakba, lehet halgazdaságokat csinálni, vagy valamit, de ne vigyék el az Alföldről a vizet. Örüljünk, hogy valami víz van, ha elvezetik, az csak fokozza a szikesedést, csak fokozza razságot. Bud János akkor felállt és mint gazdasági főminiszter kijelentette, hogy tényleg itt van az utolsó órája annak, hogy ebbe a dologba belenyúljon, meg is ígérte, közben azonban megbukott, a vizek pedig már mind a Fekete-tengerben vannak. (Gr. Széchenyi György: A szikek megmaradtak és újak keletkeztek! — Horváth Zoltán: Csak a reformokat sorolja fel! — Zaj.) T. Képviselőház! Nagyon kimerített téma nnár a nemzeti egység témlája. Nem is akarok ebbe belebocsátkozni, nagyon jól megvilágította ezt előttem mindenki. De nekem, különösen a túloldalon ülő Martton Béla képviselő úr mai magyarázatában egy-két momentum nagyon, fájt. Kérem, tessék tudomásul venni, éhbe a nemzeti egységbe uni is feltétlenül beletartozunk, (vitéz Scheftsik György: Éljen, bravó!) Mert mi az a nemzeti egység, igen t. Scheftsik képviselőtársam 1 ? A nemzeti egység nagy történelmi pillanatokban, nagy veszélyek pillanataiban magától, dülbörgésszerűen alakul ki % abban benne van minden magyar ember, akinek thíelyén van a szíve és helyén" van a lelke. Aki ebben; az egységben nincsen henne. az áruló. (Ügy van! Ügy van!) Hát miért kell ezt akkor így magyarázni, miért kell akkor közénk ilyen határvonalat húzni? Mi is, valamennyien, akik itt az ellenzéki oldalon vagyunk, még szociáldemokrata képviselőtársaim is kijelentették, hogy ők, igenpLS, ehhez a fronthoz tartozandóknak tartják magukat. Hát miért méltóztatik akkor azt erőszakolni, hogy így totalitás, úgy nemzeti egység stb.? (Dinnyés Lajos: Párt!) Ne méltóztassék ezt így értelmezni. Ez nem az igazi nemzeti egység és vérig sértene minket, ha önök arra az álláspontra helyezkednének, hogy azért, mert valaki más politikai álláspontot képvisel, mert valaki erről az oldalról mondja el politikai nézetét és nem az igen t ; túloldal padsoraiból, ezért ki volnék, vagy ki volnánk zárva a nemzeti egységből Erről szó sem lehet, (vitéz Scheftsik György: Nincsenek kiziáirva!) Viszont csak azt venni fel a nemzeti egységbe, aki belép a pártba, semmiesetro sem volna helyes, (vitéz Scheftsik György: Szívesen látjuk!) Ez a íbaj, Scheftsik képviselőtársam, bogy így magyarázza a nemzeti egységet. (Derültség. — Dinnyés Lajos: A főtitkári beszéd után!) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Marton Béla t. képviselőtársául, az Önök vezérszónoka, egészen magasan jíáró fejtegetéséket adott ellő. Majdnem azt akartam mondani, kedves képviselőtársam, amit Horatius mond valahol, hogy nem jó a csillagok közt j'árni, mert az einher esetleg megüti a fejét valame68*
