Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának erősítésről és majd beszélgetünk arról, hogy az, érdekképviseleti rendszer — ez az új magyar tünemény — mennyiben erősíti a munkást. En nem hiszek abban a jószándékban, hogy ez a munkások érdekében történik, mert a régi szólásmódokat átvéve annyit hangoztatták a szakszervezetek túltengő hatalmát, — ami nem áll, mert a szakszervezetek dekonjunktúrában védekezésre vannak szorulva — hogy valószínűleg olyan törvényjavaslatot hoznak az érdekképviseletek tekintetében, amely a munkások ellen irányul és a munkaadókat, a munkáltatókat védelmezi. (Egy hang a középen: Nem engedjük!) De eltérnék a tárgytól. En tehát azt mondóin, hogy a munkaerő tiZ ci szerencsétlen áru, amely egy élő emberhez van kapcsolva, a munkaerő az az áru, amelyet ha nem védelmeznek, akkor elpusztul és ha nem engedik, hogy önmagát megvédelmezze, — hiszen erről van itt szó — akkor az ország a süllyedésnek olyan fokáig züllik le, amelyet nem lehet semmiféle hazafias szemponttal Indokolni. A minimális az, hogy a munkásosztály megkövetelhesse, hogy ha az állam nem védelmezi meg, akkor engedjék, hogy megvédelmezze magát. A lehetőségei így is kicsinyek, óriási Önfeláldozásra, áldozatkészségre van szükség, hogy sajátmagát megvédelmezhesse. De egy igazi nemzeti államban, amely nem arra törekszik, hogy kapitalistáit és karteljeit erősítse, az államnak legfőbb érdeke, hogy az elnyomott osztályoknak legalább a védekezés jogát adják meg. (Gr. Festetics Domonkos: Minden elnyomott ma, ami nem kartel!) Egyetlen ország sincs, amely ezeket a problémákat önmagában megoldhatja. A kapitalizmus összeomlása nem csak magyar tünemény, hanem nemzetközi tünemény. A kapitalizmus mint olyan, minden államiban a legnagyobb nehézségekkel küzd, máshol talán sokkal nagy óbbakkal, mint nálunk. Annak ellenére, hogy a mi munkásosztályunk van a legrosszabb sors*ban, a kapitalizmusnak a nagy ipari államokban sokkal nagyobb gondjai vannak, mint Magyarországon. (Gr. Festetics Domonkos: Az biztos!) Itt három dologban akarják a szocializmussal szembeállítani a magyar gazdasági adottságokat. A túlsó oldalról különösen azt hangozitatják, — először pregnánsan visszaadom — hogy a nemzeti alapra térjen rá mindenki. (Ügy van! jobb felől.) Ez az egyik. Térjünk el az anyagiasság útjáról, ezt, azt hiszem, Marton képviselőtársam mondotta, (Ügy van! a középen.) iaki a történelmi materializmust úgy állította be, mint anyagiasságot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Majd később rátérek és be fogom bizonyítani, hogy a történelmi materializmus és az anyagiasság nem egyenlő és nem azonos fogalmak, a történelmi materializmus egészen más, mint az anyagiasság. A kapitalizmusról itt nagyon zavaros fogalmak vannak és nagyon kár nevetni ezen a dolgon, mert úgylátszik, amikor arról beszélnek, hogy a kapitalizmust fogják megrendszabályozni, akkor sejtelmük sincs arról, hogy a kapitalizmust nem lehet megrendszabályozni, mert abban a pillanatban, amikor a kapitalizmust megrendszabályozzák, nem kapitalizmus többé. Az előbb egy közbeszólás formájában mondottam, hogy a tigrist, amikor már vért ivott, nem lehet kelkáposztaevésre szorítani. (Derültség. — vitéz Bánsághy György: Ki kell szedni a tigris fogait!) Ennek a tigrisnek nem lehet kiszedni a fogait, mert ez a tigris, a ka29. ülése 1935 június 11-én, kedden. 461 pitalizmus ma még ebben a társadalomban sokkal erősebb, semhogy a fogait el lehetne venni. (Propper Sándor: Kezdjék el a fogait kiszedni!) Csak néhány mondattal akarok rámutatni arra, hogy a kapitalizmus ma igenis ugyanolyan, mint kezdeti stádiumában volt. Kezdeti stádiumában, amikor nekiindult, amikor a gőzgép segítségével óriási hatványra emelte a ter metóst, a lehető leglelketlenebb, legkegyetlenebb módon kizsákmányolta az embereket. A reformkor kezdete Angolországban 1819-ben vetett gátat annak, hogy a gyermekeket nyomorékokká tegyék, hogy elzüllesszék az egész lakosságot, hogy járványos betegségek tizedeljék meg Anglia lakosságát. Törvényesen keliett a kapitalizmust arra kényszeríteni, hogy vala hogyan emberségesebb legyen. Azután megindult a kapitalizmus hódító útján politikailag és gazdaságilag is. Politikailag meghódította az államot, mert ma igenis, a kapitalizmus birtokolja a politikai hatalmat is, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) mondom, poli tikailag és gazdaságilag is meghódította az összes államokat és nem engedett beleszólni vagy csak nagyon kevés beleszólást engedett, amikor az már kikerülhetetlen volt. Sokat kellene róla beszélni, hogyan ment végig a kapitalizmus pályafutásán, hogyan fejlődött a békében, és hogyan került oda, hogy a világháborúnak minden borzalma őt terheli. Mert a kapitalizmussal együtt jár, hogy amikor a géptermelés, az árutermelés az áruk óriási tömegeit ontotta a világpiacra, akkor Németország, Anglia és az Egyesült Allamols óriási versenye azokhoz a konfliktusokhoz vezetett, amelyek a gyarmati politikával már régen, jóval a világháború előtt veszélyeztették a helyzetet. A marokkói affér, azután egyéb kirándulások, a bagdadi vasút terve, ez a nagy álom és más esetek már a világháború kitörése előtt veszélyeztették az európai politikát. Azután ott voltak a gyarmati viszálykodások, a gyarmatok meghódítása, egyik államnak a másik ellen való felsorakoztatása, nem is beszélve arról, hogy a civilizációnak milyen szégyene volt az, amit a gyarmatokban csináltak, azok a tömeges gyilkosságok, amelyek az úgynevezett kultúrál lamokat terhelik. (Ügy van! a balközépen.) Mondom, a kapitalizmus nem ismert kíméletet, ment előre végzetes útján, előre vitte a fejlődést és most újra ott van a kiindulópontnál. Dekonjunktúra van, tehát a munkaerők hallatlan kizsákmányolásával dolgozik, a férfimunkásokat kidobja s azokat női és gyermekmunkaerővel akarja pótolni és így akarja megtartani az életét. Borzalmas adatok hangzottak el itt a magyar textiilgyárak hétpengős hetibéreiről, adatok hangzottak el itt a 80 filléres napszámokról, amelyek hovatovább az inségleves nívójára süllyesztik az egész munkásság életnívóját. (Gr. Széchenyi György : Most már nem értenek egyet vele, legalább nem általánosan ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mivel nem értenek egyet? — Gr. Széchenyi György: A 'kapitalista felfogással. — Malasits Géza: Ugyan kérem! — Esztergályos János: Ezt csak a Nemzeti Kaszinóban tanítják. Csak a Nemizeti Kaiszinóbaaa tanítanak ilyent! — Gr. Széchenyi György: Mit? Hogy nem értünk egyet a Nemzeti Kaszinóban a 70 filléres napi bérekkel? Azt ott tanítják? Nem tetszett megérteni, hogy ni it mondok! — Elnök csenget — Malasits Géza: 70 fillért adnak, ha nem muszáj 80-at adni. — Zaj.)