Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-29
462 Az országgyűlés képviselőházának Kevés az időm és sok mondanivalóm volna. Sajnos, (kevés a rendelkezésre álló egy óra ahhoz, hogy nagyon komoly beszédet lehessem mondani. A világháború azután erőpróba elé állította a, kapitalista, rendsizert. A viágháború négy esztendejéről nem is akarok beszélni. Hogy ez alatt a négy év alatt a civilizáció milyen szégyenére öltek meg tizenegymillió embert, hogy milyen szégyene a civilizációnak ma is az, hogy a világháború minden borzalma ellenére a gazdasági válságot súlyosabbá teszi az a fegyverkező őrület, amelyet Európa münden államában látunk: arról sincs időm most beszélni. Bedig érdemes volna beszélni róla! Ellenben beszélnem kell néhány mondatot arról az őrületről is, hogy amikor a világháborút befejezték, akkor a győztes nemzetek őrültek módjára viselkedtek, mert azokat a bajokat, amelyek a világgazdaságban mutatkoztak, a helytelen, igazságtalan békékkel még súlyosabbakká tették. (Taps a jobboldalon.) Igenis, ez nekünk meggyőződésünk. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezzel lehetetlenebbé tették a gazdasági kibontakozást. A társadalom kátyúba jutott és a kapitalizmus is kátyúba jutott. Önök aizt mondják, — majd később felolvasom a miniszterelnök néhány mondatát ezekről a kérdésekről — hogy a kapitalizmust meg akarják és meg lehet rendszabályozni. A kapitalizmus nem törődik semmivel, a kapitalizmus a világháború után utálatos rendszereket vezetett be. (Gr. Festetics Domonkos: Internacionális rablóbanda! — Gr. Széchenyi György: Ebben egyetértünk !) Annak ellenére, hogy a termelés nagy eszközei lehetővé tették azt, hogy mindenkit bőségesen ellássanak mindennel, ami van, a gyárakat leépítették, leállították, a munkásosokat kiszórták az utcára, (Gr. Széchenyi György: Szív nélkül!) azokat a munkásokat pedig, akiket alkalmaztak, Bedeaux-rendszerrel, futószalaggal és olyan metódusokkal, amelyek a munkást a végsőkig kizsákmányolták, kényszerítették az eddiginél intenzívebb termelésre. Ez ellen sem a reformkormánynak, sem senkinek nem volt egyetlen szava sem. Hiszen, amit itt állítanak és amit besszei a miniszterelnök úr és az egységes párt... (vitáz Bánsághy György: Nemzeti egység pártja, nem egységes párt!) Akkor: nemzeti egység pártja. Nem sértő szándékkal mondtam egységes pártnak. (Esztergályos János: Hogy nem egységes, azt úgyis tudjuk! — Elénk derültség.) Welle »A világtörténet alapjai« című művében idéz Lloyd Georgenak egy 1919-ben, tehát 15 esztendővel ezelőtt tartott beszédéből. (Gr. Festetics Domonkos: Tizenöt év előtti beszéd?) Tizenöt év előtti beszéd, azért érdekes és azért citálom. Lloyd George a kapitalizmusról ezeket mondta (olvassa): »A munkanélküliséget, amely szörnyű igazságtalanságot jelent annak a férfhínak, aki keresi, szomjúhozza a munkát, aki könyörög munkáért, de nem tud kapni és akit ezért a kudarcáért, amelyért nem felelős, a mai társadalmi rend azzal büntet meg, hogy nélkülözésre ítéli őt és gyermekeit, ezt a gyötrelmet a magánvállalkozásnak a saját érdekében orvosolnia kell.« Itt a szöveg szerint nagy éljenzés volt. (Tovább olvassa); »A munkauzsorának, a tömeglakásoknak és annak az érzésnek, hogy a munkás félig rabszolga, el kell tünniök; férfias 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. lelkű polgárokat kell nevelni azzal, hogy a férfi módjára beszélünk velük. S ha nekem — s ezt alapos megfontolás után jelentem ki — választanom kellene a mai társadalmi rend, amelyben hiszek, és a kényszerűség között, hogy az emberek, asszonyok, gyermekek milliói tömeglakásokban kell, hogy elrohadjanak; egy pillanatig sem haboznék«; tudniillik a kapitalista termelési rend ellen fordulna. Tizenöt évvel ezelőtt mondta ezt. Lloyd George-nak ma választania kellene, mert Angliában is annak ellenére, hogy millió és millió lakást építettek, még ma is óriási a munkanélküliség, még ma is rengeteg sokan, milliók, vannak munka nélkül. De hogy úgy ne tűnjék fel, hogy egyolda lúan foglalok állást ebben a tekintetben és egyoldalúan beszélek a kapitalizmusról, egy igen konstruktív lapból is fel kell olvasnom egy részt, amelyben bizonyos dolgok vannak ennek a kapitalista rendszernek a gyönyörűségéről. Az Uj Nemzedék remélhetőleg nem gyanúsítható meg azzal... (Gr. Széchenyi György: Hasonlót fog találni a »Korunk Szavá«-ban is!) Nagyon helyes; a »Korunk Szavá«-ban már olvastam olyan dolgokat, amilyeneket a »Népszavakéban nem mertünk volna leközölni, mert a mi lapunkat elkobozták volna. Ellenben az Uj Nemzedékben olvasom: »Éhenhalt az elmúlt esztendőben két és fél millió ember, majdnem másfél millió öngyilkos lett azért, mert éhezett, vagy félt az éhségtől. Ez már négymillió, csak aki számon lett tartva, csak akit a sorozatos koplalások vittek a sírba. Nincs élelem a földön?« Tudományos megállapítás, hogy a föld több embert tudna eltartani annál a 2 milliárd embernél, mint amennyi rajta él. Hát nem használjuk ki a lehetőséget, lusta az emberiség, nem dolgozik, nem termel, nem produkál eleget? Ugyanaz a statisztika, amely részben számontartja az éhenhaltakat, azt is tudja, hogy az elmúlt évben 267 ezer vágón kávét a tengerbe süllyesztettek, 258 millió kilogramm cukrot elégettek, 28 millió kilogramm rizst elpusztítottak és 28 millió kilogramm húst megsemmisítettek. Őrület.« Ezt mondja az TJj Nemzedék, mint igen konstruktív lap. Nos, ezekután, mivel ez megfelel a tényeknek, mivel nem lehet letagadni, azt kérdezem, lehet-e rajongani olyan társadalmi termelői módszerért, amely ellentétben minden civilizációval, ellentétben a józan ésszel, az élelmiszereket elpusztítja, az embereket pedig kényszeríti, hogy éhen haljanak, megbolonduljanak, tönkre menjenek vagy elpusztuljanak; és ami még rosszabb, az egész nemzet, az egész generáció ha állandóan rosszul táplálkozik, elsatnyul. Hiába akkor minden fajvédelmi jelszó, a nemzeten nem fognak tudni segíteni. Felháborodnak a kannibalizmuson. Nos hát több, mint kannibalizmus az, amit a kapitalizmus végez. Nem egy-két embert eszik meg, hanem az emberek egész tömegét, úgyhogy hozzá képest szinte ártatlanok a szegény kanibálok, mert azok alig pusztítanak el pár embert. A kapitalizmus sokkal többet pusztít el és ezt a kapitalizmust semmiféle jelszóval, semmiféle kéréssel, könyörgéssel megfélelmi teni •és megszelídíteni nem lehet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kapitalizmus természetétől fogva... (vitéz Bánsághy György: Kagadozó!) Nagyon helyesen méltóztatott mondani, a kapitalizmus természetétől fogva ragadozó és 50%-os haszonért — ez a megállapítás most a gyűlölt és utált marxizmusból való — min-