Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-29
460 Az országgyűlés képviselőházának 29, ülése 1935 június 11-én, kedden, gazdaságnak a birtokosa. 12.000 ember bírja az ország földjének nagyobb részét. Már most, amikor segítésről van szó, akkor elsősorban a milliók jönnének tekintetbe, azok a milliók, akik fogyasztóképesek is, ha van keresetük. De hogyan legyen fogyasztóképes valaki a keresetből, amikor semmi sem történt nálunk a munkauzsora megszüntetésére? Azt már pártkülönbség nélkül megállapították itt, hogy a földmunkások "milliói leírhatatlan nyomorúságban, kulturátlanságban, mondhatnám embertelen életmódban élnek. Hárommillió koldus földmunkásról beszéltek a túlsó oldalon is. Nines pártkülönbség abban, hogy ez végzetes baja az országnak, hogy ilyen lehetetlen viszonyok között élnek a földmunkások milliói. Az ipari munkások, a legutóbbi időben egyre lefelé menő életszínvonal mellett éldegélnek. Egyre jobban csökken a munkabér, egyre kevesebbet tudnak vásárolni- Hogy a vasalt ingesekről, — akiknek tisztán kell járni — a szabadfoglalkozásúakról beszéljek, — 450.000 emberről van szó — akiknek még adni kell a külsőre, mert különben teljesen elpusztulnak és elvesznek: egyenesen megrázó és tragikus, hogy milyen munkafeltételük mellett kell dolgozni ok, (Ügy \van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma az irodai munkára ajánlkozó nőket 20 pengőért fogadják fel irodai munkára és egyúttal cselédnek is. (Esztergályos János: Havonta 20 pengőért!) TJgy van, havonta. Tehát 20 pengőért háztartási munkát is végez az illető, vagyis cselédpótléknak és irodai munkásnak alkalmazzák. Ahol pedig 40 pengőt fizetnek, ott már a nő maga is eladó kell hogy legyen. Éppen a napokban olvastam egy hirdetést, amely szerint valaki 25 fillérért angol és francia órákat ad, még pedig az egyik tehetségverseny nyertese, aki egy 40 pengős állásban volt, s akit naponta 11 órán át dolgoztattak, amit nem bírt ki. Itt van ez az óriási osztály, amelynek, mondom, még úri külsőt is kell mutatnia, s amely méltatlan életfeltételekkel dolgozik a, bankokban, a részvénytársaságokéban napi 10—11 óra munkaidő mellettItt vannak azután a teljesen lesüllyedt életszínvonalú ipari munkások, a munkanélküli ipari munkások százezrei, akiknek sorsával senki sem törődik, mintha a világon se volnának. Tehát nem a 12.000 száz holdnál nagyobb gazdaságnál kell megkezdeni a javítást, hanem alulról, gyökeresen, mert így megjavítjuk az exportlehetőséget is. Amikor azoknak a millióknak, akik ma embertelen és lehetetlen életfeltételek között élnek, a keresete emelkedik, abban a pillanatban megszűnnek az export-bajok is. Egyenesen szédítő, hogy milyen mértékben esett a kenyérfogyasztás, a cukorfogyasztás, a kávéfogyasztás. A mai hivatalos statisztikai adatok szerint egy évben 028 deka kávéfogyasztás esik egy fejre Magyarországon. (Friedrieh István: Egész Európában a leghátrább vagyunk!) Egyenesen szédületes, hogy a kenyér, a hús és a legfontosabb élelmiszerek fogyasztása milyen mértékben csökken. Ez a csökkenés nemcsak nyomorúságot jelent, nemcsak azt jelenti, hogy megtelnek a temetők, nemcsak azt jelenti, hogy elsatnyul ez a magyar fajta, amelyet védelmezni akarnak, hanem azt jelenti, hogy az exportlehetőségek csökkenésével egyre jobban pusztul a magyar mezőgazdaság is. Az első teendő tehát a magyar fogyasztást emelni és jobb életfeltételek közé juttatni nemcsak az ipari munkásokat, hanem mindazokat, akik munkával foglalkoznak ebben az országban. Kezeim között van a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak egyik kimutatása. Nincs anynyi időm, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy ezekkel az adatokkal sokat foglalkozzam, de roppant érdekes adatok vannak ebben a kimutatásban. A hivatalos statisztika, a Statisztikai Hivatal adatai alapján — pedig sokan tudják, hogy Magyarországon nincsenek ilyen magas órabérek — 63, 65, meg 71 filléres órabéreket mutat ki a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak. Ezek a számok legalább is túlzottak, mert a munkabérek nálunk sokkal alacsonyabbak. De kimutatja a Statisztikai Hivatal a munkaidőt is. Nagyon érdemes volna ezzel foglalkozni és talán egy más alkalommal ki tudok térni részletesebben erre a dologra. Egy csomó államban már 36 meg 40 órás heti munkaidőnél tartanak és heti 48 óránál hosszabb munkahéttel nagyon kevés államban dolgoznak. Ezzel szemben a Statisztikai Hivatal kimutatása szerint nálunk nyolc szakmában 51—52 órát, egy szakmában 57 és egy szakmában 61 órát dolgoznak hetenként. A magyar munkások kétharmad része 48 óránál többet dolgozik a hivatalos statisztikai adatok kimutatása szerint., Ezzel ellentétben van egy kimutatásom, hogy egyórai munkabérből a különböző államokban mit lehet vásárolni. Én csak a legmagasabb és a legkisebb tételeket olvasom fel. Egyórai munkabérből Dániában 9, Ausztráliában 5, Norvégiában 4, Belgiumban 3*75, Hollandiában 2-63, Magyarországon pedig 1-88 kiló kenyeret lehet vásárolni, a túlbecsült munkabérek alapján. Egyórai munkabérből Kanadában 203, Dániában 1, Franciaországban 1, Olaszországban 0-61, Ausztriában 0*48 és Magyarországon is 048 kiló zsírt lehet vásárolni, tehát ugyanannyit, mint Ausztriában, amely behozatalra szorul. Cukorból — ez a legjobb, mert mi a külföldnek dömping áron, fillérekért szállítjuk a cukrot — egyórai munakérből Svédországban 4-77, Kanadában 4-50. í Dániában 3'50, Angliában 3-40, Hollandiában 169, Ausztriában 0 94, Olaszországban 0-55, Magyarországon pedig 0-49 kilót lehet venni. így folytathatnám a kávéval, a tejjel. A tejből Kanadában 7, Svédországban 7, Jugoszláviában 2-9, Magyarországon 1-50 litert lehet vásárolni. Szóval az egyórai munkabér vásárlóereje szempontjából a magyar dolgozó munkásság a felértékelt órabérek alapján mindenütt vagy az utolsó, vagy az utolsóelőtti helyen áll. Mi lehet tehát a reformpolitika 1 ? Nagyon helyes: védett birtok, védett tej, védett búza. A tej vételárát minimálták, hiszen 32 fillérnél olcsóbban nem lehet Budapesten tejet vásárolni. (Gr. Festetics Domonkos: Elég disznóság ez! Mi csak 7—8 fillért kapunk érte!) Elég helytelen. Éppen azért megemlítem, hogy tegnap nagyon érdekes esetet olvastam. Tudniillik egy ilyen termelő valósággal bádogpáncélt csinált és úgy akarta a fővárosba a tejet becsemoészni. mintha az valamilyen ellenséges áru volna. Igen, védett birtokot, védett! tejet, védett búzát csinálnak, de hol van a védett munka, a védett munkaerő? Az, aki gazdaságtannal foglalkozik, tudhatja, hogy a munkaerő is éppen olyan áru, sőt talán a legszerencsétlenebb áru. mert bizonyos körülmények között, tehát éppen most, amikor nincs konjunktúra, fokozottabb mértékben szolgál az állam védelmére. (Kölcsey István: Azért kell a munkaadót erősíteni, hogy nagyobb napszámot adhasson!) Majd annak idején beszélgetünk erről az
