Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-29
1 Az országgyűlés képviselőházának l érdekképviseleti rendszer az az üdvös orvosság, amely a magyar nép minden baját meg fogja gyógyítani. Nines időm idézni azokat a kijelentéseket, amelyeket a miniszterelnök úr a választójog rosszaságáról, hitványságáról és az ajánlási rendszer mineműségéről mondott. Nincs időm idézni azokat a kijelentéseket, amelyekkel bizonyította azt, hogy ez a választójog lélektaposásra alkalmas és amelyekben kijelentette, hogy ezzel a választójoggal nem fogunk többet választani. Nincs időm ezeket idézni. A miniszterelnök úr elismerte a régi választójog minden baját és imégis élt ezzel a hitvány, ezzel a rettenetes választójoggal. Abban a pillanatban, amikor azt mondta, hogy ez a választójog alkalmas a lélektaposásra, amikor elismerte azt, hogy az ajánlási rendszer- becstelen: nem lett volna szabad élnie ezzel az eszközzel olyan módon, mint ahogy a miniszterelnök úr tette. Nem elvi harc volt az, amely végbement itt az egész országban. A legcsekélyebb tárgyilagossággal el kell ismerni, hogy a nyilt választói jog mellett nincs egyenlő hadakozási lehetőség. A nyilt választójog a visszaéléseknek, a bankok terrorjának tág teret nyit. Mert nemcsak az állam tud terrorizálni, nemcsak a közigazgatási hatóságok terrorizálnak, nemcsak a csendőr ós a rendőr az, aki befolyásolja nyilt választójog mellett a közvélemény kialakulását, hanem mindenütt ott vannak a helyi bankok, takarékpénztárak, az érdekek ezer szála, az állami és megyei alkalmazottak óriási tömegei. Ezek az alkalmazottak mind máskép szavazhatnának titkos választójog mellett, — nem is mondom, hogy másként szavaznának, csak azt mondom, hogy másként szavazhatnának — mint a nyilt választójog mellett. A miniszterelnök élt azzal a választójoggal, amelynek ajánlási rendszerét Apponyi nevezte a világ szégyenének. Élt ezzel nemcsak az országos választások alkalmával, hanem a fővárosi választások alkalmával is. A bankok, a takarékpénztárak, a közigazgatási hatóságok és az egész apparátus rettenetes ereje segítette tehát elő ezt a nagy és óriási diadalt. Most azután, amikor megjött ez a nagy és döntő győzelem, egyszerre a nemzeti érdekkel való érveléssel, azzal, hogy a nemzeti érdek elsősorban a gazdasági kérdések tárgyalását követeli meg, ürügyet találtak arra, hogy a választójog elsősége megszűnjék és hogy a gazdasági kérdések elsősége kerüljön napirendre. Mint az előbb mondottam, miféle nagy reformokat lehet megvalósítani akkor, amikor a költségvetés megszabja és előírja, hogy a legközelebbi jövőben mit lehet csinálni 1 ? Hiszen a költségvetés hiányai miatt nem tudják többletkiadásokkal pótolni a nagy reformtörekvésekhez szükséges összegeket. Meg vagyok győződve róla, hogy a költségvetési év végén ugyanolyan soványak leszünk reformokban, mint ebben a pillanatban, ugyanolyan gazdagok leszünk adósságokban és ugyanolyan nagyok leszünk a nyomorúságban, mint eddig voltunk. (Propper Sándor: Ügy van !) I Ki szabja meg azt, hogy mi a nemzeti érI dek? Ezt nem lehet egyénileg megszabni. En elhiszem, hogy a miniszterelnök úr igen jóhiszeműen azt hiszi és azt képzeli, hogy ő képviseli a nemzeti érdeket, de hát ugyanolyan joggal mondom én is, hogy én képviselem a nemzet érdekeit, ugyanolyan joggal mondhatja akármelyik képviselőtársunk, hogy ő van hivatva képviselni a nemzet érdekeit. Egyoldalúan nem '. ülése 1935 június 11-én, kedden. 459 lehet megállapítani azt, hogy ki képviseli a nemzet érdekeit. Mindenki biztosan meg van győződve arról, hogy törekvései a nemzet érdekében valók. Császárok, diktátorok voltak már a világon, akik mindig a nemzeti érdek nevében beszéltek és a nemzeti érdek nevében követeltek behódolást, de a történelem számos esete bizonyítja, fiogy voltak és uralkodtak a nemzeti érdek nevében olyan gonosztevők is, akik pusztulásba kergették nemzetüket. Nem lehet tehát egyoldalúan megállapítani, hogy a nemzeti érdek nevében előbb jönnek a gazdasági törekvések és azután jön a választójog, mert hiszen a választójog a miniszterelnök úr szerint és a Nemzeti Egység Pártjának számos tagja szerint is nem kenyér és előbb kenyér kell. Hiszen erről is sokat lehetne beszélni. Az indokolás tehát nagyon sovány, mert ilyen alapon minden ígéretet máról holnapra meg lehetne kerülni. Mit tudom én, hogy holnap a miniszterelnök úrnak nem jön-e egy más ötlete és azt mondja: no most nem a kenyér- \ kérdés, hanem — nem tudom — a totalitásról szóló törvény elsőbbrendű a nemzet érdekében. Nem lehet; az ígéret kötelező és én egészen bizio^ nyosra tartom, hogy azokat a meglepő fordulatokat, amelyeknek a legutóbbi időkben tanúi voltunk, a későbbi időkben nem fogják úgy tanítani, mint a politikai erkölcstan üdítő példáit. Ez egészen bizonyos. Ez után a politikai kitérés után az ország gazdasági helyzetéről akarok néhány szót elmondani. Itt van az ipar és a mezőgazdaság. Körülbelül az a helyzet alakult ki itt, ebben a parlamentben, hogy mindkettő életkérdése az országnak. A mezőgazdaságnak nagy bajai vannak, nagy érdekek fűződnek hozzá, orvoslásra szorulnak ezek a, nagy bajok, mert érdeke az országnak, hogy mezőgazdasági termelésünk megfelelő színvonalon álljon, viszont a legutóbbi jégverés és kritikus időjárás legjobban mutatja, hogy egyetlen egy állam sem állhat fenn pusztán csak mezőgazdasági alapon. Az ipar és a mezőgazdaság érdekeit össze kell egyeztetni, mind a kettő egyenlően kell hogy fejlődjék, mind a kettőre szükség van. Azt elismerjük, hogy a mezőgazdaság bajain segíteni kell. Ellenben nézzük meg, hogy az-e a segítés módja, amivel a kormány ezt a kérdést általában kezeli. Azt mondják, legfontosabb az export, hogy termékeinket kivihessük a külföldre. De nézzük meg, hogy éppen ebben az exportkérdésben nincs-e mas megoldási A világháború alapjaiban rázkódtatta meg a gazdasági életet, nemcsak nálunk, hanem mindenütt. Valóságos földrengésszerű az a pusztítás, amelyet a világháború minden ország gazdasági életében okozott. De én azt hiszem, hogy amikor egy földrengés után hozzányúlunk a düledező házhoz, a javítást nem a tetőn kezdjük el, hanem az alapnál. A f nagy magyar baj orvoslását is a baj alapjainál kell keresni; a gyökeres átalakítást, a gyökeres javítást a fundamentumnál kell megkezdeni. Ennek megértéséhez néhány szóval rá kell mutatnom arra, hogy az egyes foglalkozások milyen megoszlásban szolgáltatják az ország lakosságát. Őstermeléssel 4,490-000 ember foglalkozik Magyarországon, iparból és bányászatból él 1,998-000, kereskedelemből és közlekedésből 808-000, közszolgálatból 434.000 és szabad foglalkozású 782.000; ezzel szemben összesen 12.000 ember van, aki 100 holdnál nagyobb 66*
