Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. 457 közén haladva, Zimony felé haladt volna, kettétört Trianon hatása folytán olyan nagy városok alatt, mint Hódmezővásárhelv és Szeged. Olyan ez, mintha elvágták^ volna az artériát. Az a kormányzati intézkedés tehát, amely talán csak némileg is pótolni fogja ezt az elvágott artériát, ezt az elvágott ütőeret, amely a transkontinentális utat most beállította ebbe a vonalba, nagyon helyes, de nem fogja meghozni az eredményt, a maga egészében és ilyen úton, mint mondottam, mert beleütközik ez a mi északi vonalunk egy hatalmas ellenállásba, Budapest felszívó erejébe, amely a maga akciósugarait körülbelül Félegyházáig terjeszti ki. Sokkal fontosabb tehát a kelet-nyugati irányra és vonalra helyezni a súlyt és a kormányzat erre is helyezte a súlypontot, amidőn a Pécs, Hódmezővásárhely, Szeged, Baja és Békéscsaba közötti vonal kiépítésére gondolt és ha talán csupán átmeneti megoldással is, de megvalósította, midőn az algyői vasúti hidat átalakította közforgalmú híddá és Baján ugyanazt a vasúti hidat közforgalmú híddá. Talán nem pótolja tökéletesen azt a Fiume—SzabadkaGyékényes—Nagyvárad vonalat, amely mostanában nem lesz pótolható, de mi azt is hálásan köszönjük a kormányzatnak, hogy némileg kinyitotta ezt a kelet-nyugati kaput azok előtt a néptömegek előtt, akik a magyar délvidéken kereskedelemforgalmi szempontból elsorvadásra voltak ítélve. A forgalmi viszonyok kapcsán önként került előtérbe idegenforgalmunk fejlesztésének a kérdése is. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter úr többször említette a Házban, hogy ez meg van alapozva. Talán azt lehetne megállapítani, hogy inkább a fővárosra és a balatoni vonatkozásra nézve lehet ezt megállapítani, mint az Alföldre, bár ott is hatalmas verseny folyik és folyt a múlt esztendőkben a városok között az idegenforgalom fejlesztése terén. Talán a görög példát lehetne idézni, hogy hét város versengett, melyiknek szülötte Homeros, mert itt is hét város versengett, hogy a magyar kultúrfáklyát melyik lobogtassa jobban, Debrecen, Pécs, Miskolc, Szombathely, Pápa, Kecskemét, Szeged — a, szabadtéri játékokra gondolok — és talán Halast is szabad lesz megemlítenem. A nemzet művelése valóban nem szorulhat be az iskola falai közé. A kulturális versengés bizonyosan nem is hiábavaló a nemzet életében. íme Madách Imre halhatatlan drámáját, Az ember tragédiáját a Fogadalmi templomtéren meghallgatni, repülőgépen jött el az osztrák kancellár Szegedre. Talán ez az előadás is egy láncszem lesz, amely nemzetünket összeköti az európai közösséggel, amelytől a revízió tekintetében oly sokat várunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Talán helyesen volt éppen Madách Imre kiválasztva erre, az a nagy magyar szellem, akiből hiányzik a nemzeti elhatároltság és aki mégis magyar. Talán helyes volt, hogy az Ő útján kiáltottuk Nyugat felé. hogy ez a nemzet örök célokat szolgál szenvedéseivel is és ezért joga van az élethez. Jogos és méltányos tehát a városoknak az a kívánsága* hogy az idegenforgalomba minél tökéletesebben kapcsoltassanak bele. Bizonyára nehéz feladatokkal kell majd megküzdenie annak a városfejlesztési törekvésnek, amelyet a, kormányzat már be is jelentett. Ha csak azt nézem pénzügyi szempontból, hogy az alföldi városok széles felületűek és talán éppen ebben különböznek legfőként a hegyi városoktól, amelyek felfelé, a magasságba törnek fejlődésükkel, akkor mindjárt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. szemünkbe vetődik az az óriási akadály, amely az ilyen városok berendezkedésénél a közüzemeket illetőleg előttünk van. Mégis nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a városiasság felé való törekvésnél ilyen nehéz körülmények között is legalább azokat a keretberendezéseket kell majd megvalósítani, amelyekhez majd könnyen hozzá alkalmazhatjuk a kisebb kiegészítő berendezéseket. A pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy a főváros azon részein is fog foglalkozni a házadó kedvezményével, amelyekre megállapítást nyert a gyógyfürdői és üdülői jelleg. Nem hiszem, hogy volna olyan vidéki város, amelyre nem lehetne megállapítani, hogy ott is van olyan városrész, amely üdülésre alkalmas. Talán nem leszek szerénytelen, ha a pénzügyminiszter úr figyelmét erre a kedvezményre a vidéki városokat illetően is felkérem, mert ezáltal elérjük azt, hogy addig is, amíg a városrendezési törvény útján a városfejlesztés iránya kialakul, a városiasság tekintetében bizonyos előrehaladás bekövetkezik. A városok nehéz időkben állották ki a mostoha körülményeket. Valamikor a török világban olyan várak voltak a városok, amelyek elesése után a vidék behódolása is bekövetkezett, egy volt a város eleste a vidék behódolásával. Ma talán ehhez hasonlóan a munkába fogott nemzet iparosodási központjai, melyek osztoznak a magyar sorsközösségben, verejtékeznek a faluval a magyar jobb jövőbe vetett hittel és tekintettel. Talán ezért is figyelik jobban a városok, különösen a határszéli városok, azt az erőkifejtést, amelyet nemzetünk e sorsdöntő óráiban folytat. Talán egy árnyalattal jobban érzik, hogy körülöttünk a nemzetek óriási áldozatokat hoznak az ő biztonságukért és jobban látják, hogy a mi kormányzatunk a Népszövetség felé^ fordul a védekezési lehetőségek érdekében. Érezzük, hogy a kormányzat az igazság fegyverével vívja meg ezt a harcát és ezért, bármilyen súlyos is, bármilyen nehéz is a helyzet az Alföld széles rónaságain, örömmel hozzuk meg azokat az áldozatokat, amelyekkel ez a kormányzat azokat a célkitűzéseket akarja megvalósítani, amelyek legalább a védekezést óhajtják némikép kiterjeszteni ebben az országban. (Élénk helyeslés.) Minthogy a kormányzat célkitűzéseiben, a költségvetés tételeiben az általam felvetett szempontok érvényesülnek és minthogy teljes bizalommal viseltetem a kormányzat iránt, a felhatalmazási javaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokol többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Weltner Jakab képviselő úr! Weltner Jakab: T. Ház! Mielőtt a javaslat bírálatára térnék, reflektálnom kell arra, hogy a túlsó oldalról a múltkor kétségbevonták, a miniszterelnök úr is, mások is — hogy a mi rokkantjaink kevesebbet kapnak, mint más ál lamok rokkantjai. Nem pártpolitikai célból, hanem tisztán az igazság megállapítására, felmutatom a Hadirokkantak Lapiát, amelynek főszerkesztője vitéz árvátfalvi Nagy István, amely lapban a fővárosnak van egy felterjesztése a rokkanttörvény érdekében és ebben a felterjesztésben olvasom a következőket (Halljuk! Halljuk} Olvassa): »Az osztrák és német teljes hadiárvák körülbelül 1-340 százalékkal, a fél árvák pedig Ausztriában 1*152 százalékkal, Németországban 3-226 százalékkal többet kapnak, mint Magyarországon. Ha az összes osztályokat összevesz66