Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

456 Az országgyűlés képviselőházának daságl törvényeik normális időkben talán helytállóak, a kivételes helyzet azonban kivételes intézkedések megtételére kötelezi és jogosítja a kormányzatot. Ezért ezek ia törvények nem dönthetik meg a gazdaadósságokat rendező szabályok helytállóságát. Mégis van abban bizonyos igazság, hogy ugyanazon a területen a bérlő magasabb kamatot fizet, mint a gazda. Talán lehetne ezen a kényszeregyességi eljárással segíteni. A statisztikából azonban láthatjuk, hogy az őstermelők a kényszeregyességi eljárást csak minimális mértékben vették igénybe. Például 1931-ben az őstermelők közül 66-an kerültek fizetésképtelenségbe. Ezzel szemben az ipari foglalkozást űzők köréből 330-an, a kereskedelmi foglalkozást űzők köréből pedig 2951-en. 1932-ben az őstermelők közül 27-en kerültek fizetésképtelen helyzetbe, ezzel szemben az ipar köréből 159-en, a kereskedelem köréből pedig 1282-en. De így volt ez 1933-ban is, amikor az őstermelő'k köréből csak hatan kerültek fizetésképtelen helyzetbe, emel szemben aiz ipar köréből 87-en, a kereskedelem köréből 478-an. Lehet, hogy talán a kényszeregyességi eljárás ismeretének a hiánya is okozza ezt, de tálán még inkább az, hogy az őstermelők igyekeznek kötelességeiknek iszázszázalékig elegeit tenni még akkor is, ha ez a kötelezettség tovább nyúlik. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Talán lehetne a közigazgatás által kiadandó jogosítványokkal valamelyes tekintetben lehetővé tenni, hogy a bérlők kamatját közelebb hozzuk a gazdaíkamathoz. \ Ezek után legyen szabad rátérnem a telepítés kérdésére is. Aki a békeidőkben figyelemmel kísérte a fiumei kikötő forgalmát, az fájó magyar szívvel vehette észre, hogy a hajók — ínég olyan luxus hajók is, mint a Kárpáthia — minden hónapban vitték ki magyar véreinket Amerikába- Minden magyar ember elvesztése fájdalommal kellett, hogy eLtöl'tse lelkünket. Sohasem szabad tehát megengednünk, hogy ezek az idők, ilyen formában viszszajöhessenek. Ezért kell nagy örömmel üdvözölnöm a költségvetésnek azt a részletét, amely szerint húszmillió pengő fordíttatik öt éven belül a telepítésre. Sokan abból indulnak ki, hogy a telepítés kérdése talán inkább a falvakat és a községeket érintő kérdés, pedig nagyon lényeges a városok szempontjából is. Ha például összehasonlítjuk a négy legnagyobb alföldi városnak Szegednek, Debrecennek, Kecskemétnek és Hódmezővásárhelynek földmívelésügyi politikáját, akkor meglepő megállapításokra juthatunk. Kecskemét határa kikerekítve 160.000 hold, ebből kereken 45.000 hold a város saját tulajdona. Ebből 16.000 hold szántó, a többi erdő, rét, legelő, nádas, út, utca és vízállás. Ebből a 16-000 hold szántóból 15-000 van bérbeadva. Kecskemét 1850 óta 60.000 holdat adott el a saját ingatlanából. Hódmezővásárhely határa 132.000 holdat tesz ki. Ebből mintegy négyezer hold közbirtok, mint a művelésre legalkalmatlanabb terület. Debrecen város határa 160.000 hold és az idegen községek határában is fekszik még vagy 17-000 katasztrális hold ingatlana, vagyis öszszes ingatlana 183-000 hold- Ebből a város tulajdonát képezi saját határában 80.000, idegen határban 14.000 hold, összesen 94.000 hold. Még magántulajdon a többi, vagyis saját határában 86.000 hold, az idegen határban 3000 hold, összesen 89.000 katasztrális hold. Debrecenben 29. ülése 1985 június 11-én, kedden. körülbelül fele a városi köztulajdonban lévő ingatlannak, mintegy 47.000 katasztrális hold a Hortobágy, ebből természetesen a legnagyobb rész házi kezelésben van, mintegy 41-000 holdVan ezenkívül cirka 26-000 hold erdeje, 3000 hold adómentes, vagyis hasznavehetetlen ingatlana, utcák, utak stb. és cirka 24.000 katasztrális hold ingatlana van bérbeadva. Debrecen 1934. évi költségvetéséből állapítottam meg, hogy bérbeadott ingatlanának megoszlása a következő: 100 holdon aluli bérlet 1400 katasztrális hold, 100 holdon felüli bérlet pedig több, mint 15.000 katasztrális hold föld. Hátra van még, hogy a legnagyobb városról szóljak, Szegedről. Szeged város köz- és magántulajdonosok kezén lévő birtokállománya 46.000 katasztrális hold kereken, ebből a város tulajdona 69.000 katasztrális hold, a magántulajdonban lévő föld pedig 77.000 hold. A 69.000 holdat kitevő városi földtulajdonból mintegy 47.500 hold van haszonbérbe adva, 10—20—25 éves haszonbérletekben és a bérlők száma 15.000. Megállapíthatjuk tehát ezekből a számadatokból, hogy itt háromféle városi földbirtokpolitikáról van szó. Kecskemét a földtulajdon felé halad, Szeged és Debrecen a bérletek felé, de míg Debrecen inkább a nagyobb bérleteket valósította meg, addig Szeged a tini kus kisbérletek hazájává lett, a népies birtokoké. Ez a fejlődés egy 70—80 esztendős fejlődés eredménye. Megállapítható tehát, hogy ezek a városok, különösen tehát a földtulajdon felé haladó Kecskemét és a kisbérletek felé haladó és ezeket megvalósító Szeged,telepítési politikát folytattak már az elmúlt időben is. Ezért van talán az, hogy örömmel lehet megállapítani, hogy Szegedről a Carpathia hajón kivándorlók közül csak néhány férfiú ment ki, a többiek megmaradtak szegedi lakosnak, ott nem volt kivándorlás. Értékeli az Alföld népe ennek a telepítésnek óriási fontosságát és talán vannak sokan közülünk is, — talán éppen Csikvándi Ernő képviselőtársam említette — akik most is ezt a földbérleti politikát helyeslik a telepítés megvalósításánál. Lehet ez elvi kérdés, lehet rajta vitatkozni, bizonyos azonban, hogy átmenetnek nagy on helyes forma; de ahol már ezt a telepítési kérdést ilyen gyakorlati szempontból megoldotta a város, ott is ennek a megoldásnak van egy határa, tudniillik a határ ott van, hogy ezeket a tipikus 10 holdas kisbérieteket a nép szaporodása és földéhsége folytán meg kell osztani két-, sőt háromfelé is mert a szorgalmasan dolgozó kisgazdák — azt mondhatjuk — méhrajokat fognak rövidesen kibocsátani ott is. ahol a telepítés kérdését már ilyen gyakorlati szempontból meg is oldották. Nincs tehát elintézve az ilyen helyen sem a telepítési kérdés és igenis, azokat a rajokat, amelyeket a szorgalmas földművesek bocsátanak ki magukból, feltétlenül szükséges lesz elhelyezni, mert ezzel nemcsak emberi kötelességünknek teszünk eleget, hanem az állam jólétét is elő fogjuk mozdítani. (Pat«csi Dénes: Ügy van és a nemzet jövőjét is!) Helyes tehát az a költségvetés, amely a mai mostoha körülmények között is nagyszerűen dotálja a telepítést. Legyen szabad most már néhány kereskedelempolitikai vonatkozású dologra is áttérnem. Talán nem veszi tőlem rossznéven a mélyen t. miniszterelnök úr, ha éppen az ő külpolitikai beszédéből vett példát akarok megemlíteni: a vonalat, az észak-déli és a kelet-nyugati vonalat. Itt Dél-Magyarországon a maga egészében is van egy észak-déli és kelet-nyugati kereskedelmi vonal. Ea a mi észak-déli vonalunk, amely Budapesttől lefelé a Duna-Tisza