Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának lágkorszellemhez alkalmazkodva, ezt az egysé­get önkéntes tömörülés útján valósítjuk meg. Áttérve a gazdasági célkitűzésekre, a Ház minden oldalán egyöntetű vélemény kialakulá­sát lehetett látni abban a tekintetben, hogy ag­rártermékeink értékesítésén van a súlypont. Örömmel kell tehát megszavazni azokat az ösz­szegeket, amelyeket ez a költségvetés tartal­maz, melyre nézve a felhatalmazási javaslat most előttünk fekszik. A Külkereskedelmi Hivatal megvalósítá­sával megállapítást nyert, hogy bevált a kül­kereskedelmi adminisztráció központosítása. Azt a 200.000 pengőt, amely a mostani költség­vetésibe az agrártermékek értékesítésének elő­mozdítására többletként van felvéve, szintén csak örömmel lehet üdvözölni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen. — Patacsi Dénes: Bár többet lehetne adni!) Azt hiszem, nem járok el helytelenül, ha a dolgozó magyar agrártársadalmat egy hadrakelt sereghez hasonlítom. (Helyeslés jobbfelől) A hadsereg 'kombattáns része a gya­logság, a magyar agrártársadalom, harcoló, kombattáns eleme pedig még mindig a 16 mil­lió holdon gabonát termelő réteg. Talán első­sorban ezért kell örömmel megállapítanom azt a tényt, hogy az a római konstrukció, amely az agrártermékek értékemelkedéséhez vezetett, most kiegészítődött a Svájccal kötött megálla­podással, ami által az exportlehetőségek újabb tere nyilt meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) De amint a hadrakelt seregnél is különféle technikai osztályok bevezetésére volt szükség a fejlődés során, épp így a termelés terén a minősített termelésű ágazatok fejlesztésére is fokoizottaibb figyelmet kellett az idők folyamán fordítani és talán azt is meg lehet állapítani, hogy a kormányzat kormányzásával egy 20%­tól felfelé jelentkező árszintemelkedést hozott ezekben a minősített agrártermelési termékek­ben is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha még az olyan részletkérdésekre is kitérnék, mint például a hagymakérdés, akkor talán még jobban rá lehetne irányítanom a mélyen t. Ház figyelmét részletesebben is ezekre a körülmé­nyekre. Engedtessék azonban meg, hogy ezút­tal csak egy minősített termelési ágról, a pap­rikatermelésrő] szóljak. (Helyeslés jobbfelől.) Szeged és Kalocsa vidékén az 1890. számú tavalyi kormányrendelet paprika-szövetséget létesített. Ez egy kényszerszövetség és a ki­adott rendelkezés lényege az, hogy paprika,­termeléssel ezentúl csak az foglalkozhatok, aki azelőtt is azzal foglalkozott. A rendelkezés a termelést azokra a területekre korlátozza, ahol azelőtt is paprikát termeltek. Ezt a terület­zárolást és a termelésnek ezt a korlátozását a gazdaközönség megnyugvással vette tudomá­sul % mert ennek következtében — korlátozva lévén a termelés — jobb árkilátásokra lehet számítani. Ma mégis az a helyzet, hogy jugo­szláv területen már mintegy 80—100 vágón paprikát termelnek, amihez hotzzájárult az is, hogy Spanyolország is évente ennek többszö­rösét állítja elő, szóval maga a termelés erős konkurrenciával küzd. A termelő rendszerint távol áll az értéke­sítéstől, kész helyzet elé kerül a piacokon és így munkájának ellenértékét csak oly mérték­ben szokta megkapni, amilyen mértékben a ki­készítéssel és kereskedéssel járó költség és ha­szon azt lehetővé teszi. Magyarországon mint­egy 450—500 vágón közt variál az évii paprika­termés, aminek a fele kerül exportra. A kalocsai viszonyok is körülbelül meg­29. ülése 1935 június 11-én, kedden. 453 egyeznek a szegediekkel, ezért én csak a sze­gedi viszonyokat óhajtom felhozni, a t. Ház előtt, annak illusztrálására, hogy itt kisexisz­tenciák létéről van szó. Mintegy 6000 szegedi és 4000 kalocsai kistermelő foglalkozik papri­katermeléssel és ezek Is úgy oszlanak meg, hogy valóban megállapíthatjuk, hogy csak kisexisztenciák létéről van szó. A szegedi szö­vetségnél például 5778 termelőből 2387 fél hol­don termel paprikát, 1971 egy holdon, 937 két holdon, 290 három holdon, 103 négy holdon, 59 öt holdon, 24 hat holdon, 16 hét holdon és hét holdnál nagyobb területen már csak négy sze­mély termel paprikát. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) A konkurrencia a világpiacon azzal is fe­nyeget már, hogy a termelés sem fizeti ki ma­gát. Tudom, hogy a földmívelésügyi kormány­zat foglalkozik a termelés kérdésével is és többféle konstrukció van a kormányzat előtt. Én csak arra hívnám fel a földmívelésügyi mi­niszter úr figyelmét, hogy ezeknek a kérdé­seknek megoldásánál kiinduló pontul a terme­lési és önköltséget méltóztassék figyelembe venni, mert az az igazságos, hogy legalább a termelés önköltségéhez jusson hozzá a termelő. Az értékesítés előmozdítására szolgáló kor­mányintézkedések közé soroznám a magam ré­széről elsősorban a borfogyasztási adó leszál­lítását és azt a kormányintézkedést, amely a hadsereg részére lehetővé tette a borvásárlást, ami által a borárak süllyedése megakadályoz­tatott. Ilyennek kell tekintenem azt az intéz­kedést is, amely 200 kilométernél nagyobb tá­volságolara fuvarkedvezményt biztosít az ag­rártermékek szállításánál. Sokat vár a gazda­társadalom attól a bejelentett programmtól, amely a bortörvényben és ezzel kapcsolatban a hegyközségi törvényben kilátásba helyezte­tett, hogy t. i. a szőlőtermelés tekintetében a táltermelést meg fogják akadályozni. A gyü­mölcsvédelmi szerek közül a nikotin árcsökke­nése nagyon jó hatást váltott ki, de azt hi­szem, hogy ebben a tekintetben még további lépéseket is kell tenni, mert már ott vagyunk, hogy különböző háziszerekkel kísérleteznek gazdáink, pedig ha a gazdának háziszerekkel való kísérletezése nem is baj, mert az is ered menyekhez vezet, mégis jobb és célszerűbb, ha a kísérletügyi intézmények állapítják meg va­lamely szer helyességét vagy helytelenségét, jó­ságát, vagy arravalóságát. Arra kell tehát tö­rekedni, hogy a kísérletügyi intézményeket olyan mértékben dotáljuk, hogy minél több he­lyes megállapítást, minél hamarabb juttassunk el a gazdaközönséghez. Ezért örömmel kell megállapítanom, hogy a költségvetés ezeknek a kísérletügyi intézményeknek a dotálására 60.000 pengőt szán. Nemcsak az országok közti viszonylatban, hanem itt a helyi piacokon is az a tapasztalat, hogy az a jól kiépített piac, ahova jó utak ve­zetnek, ahol a piac maga egészségügyi és talán még esztétikai szempontból is helyesen van megépítve és könnyen megközelíthető. Bár bizo­nyos, hogy ezek a piacok inkább az autonómiák hatáskörébe tartoznak, de mivel a kormányzat befolyása fokozhatja vagy meg is gátolhatja az autonómiák ilyen irányú tevékenységét, azt hi­szem, nem járok helytelen úton, ha a földmíve­lésügyi kormányzat figyelmét felhívom arra, hogy azt a 420,000 pengőt, amelyet gyümölcs­aszalókra és hűtőházakra szavazott meg a t. Ház '(Temple Rezső; Még nem!) a költségvetés­ben és a felhatalmazást most fogja megadni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom