Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának terjesszék ki ugyanezt a kedvezményt, hiszen a jövedelmük főleg a gyümölcstermelésből van. Mert mégis szomorú azt látni, hogy mikor — amint Eckhardt t. 'barátom rámutatott — népünk olyan bámulatos heroizmussal tűri sorsát és nyugszik bele abba, akkor vannak olyan gazdák, akik kamarai tagok, — s ez mutatja erkölcsi kvalitásaikat — akiknek attól kell félniök július 1-étől kezdve, mikor az adófizetés következik, hogy — mert nem tudják adójukat kifizetni — elárverezik vagy a tehenüket, vagy azt az egy fuvarozó kocsijukat, amelyen a gyümölcstermésüket Budapestre szállítják a piacra. Azt kérem, hogy ezekre a kis exisztenciákra is, ha fagykáruk van, még ha vegyes termelők is, terjesszék ki ezt a kedvezményt, ha nem is november 16-áig, hanem az én kérésem szerint legalább október végéig, amikor a gyümölcs- és szőlőtermés piaerahozatalával már végeztek. Darányi miniszter úr hangoztatta a régi földbiir tokreform végleges likvidációját. Mi ezt már régen mondjuk, mert bár mi hoztuk azt, de nem mi voltunk azok akkor sem, akik ilyen formában követeltük a földbirtokreformot. A gyümölcstermelésnek az a felkarolása, amelyet a miniszter úr kilátásba helyezett, szerintem is fontos, de nemcsak az export szempontjából, hanem a belföldi fogyasztás szempontjából is, mert akármilyen jó a magyar gyümölcs és akármennyire veri más országok gyümölcsét ízben stb., a mi termelési viszonyaink elég primitívek, és így én nem tudok számítani arra a roppant nagy exportra a gyümölcstermelés terén. Ha ellenben megszervezzük a belföldi fogyasztást, különösen a budapesti piaccal, de más város piacával kapcsolatban is, ez nagyon fontos eredeményeket hozhat. Ezt azonban nem lehet másképpen megcsinálni, mint úgy, hogy vagy gyümölcsaszalókat, vagy konzerv áló-intézmény eket létesítünk, hogy ne kerüljön egyszerre a piacra az összes gyümölcs, hogy azután nincs is semmi ára úgyhogy azok, akik ebből megélhetnének, nem tudnak megélni. Ezzel kapcsolatban én nagyon örülök annak, aminek, úgy látom, hogy az Omke. nem nagyon örül, hogy a szövetkezeti gondolatot jobban fel akarják karolni és a szövetkezeteket jobban ki akarják használni az értékesítés terén. (Helyeslés a balközépen.) Az Omke. lapja ugyan más téren ítéli el ezt, t. i. azt mondja, hogy nem helyesli a szövetkezeteknek azt az üzleti támogatását, amely a mai kötött rendszer mellett természetesen sokkal inkább lehetséges, mint akkor, amikor teljesen szabad kereskedelem van. De ha ők erről az oldalról kritizálják is, én mégis tudom azt, hogy a kereskedelem és a szövetkezetek bizonyos tekintetben farkasszemet néznek egymással, bár nem is kellene. Nagyon (helyeslem, hogy a belügyminiszter úr a szövetkezeteket az értékesítés terén jobban ki akarja építeni, annál is inkább, mert akárhogyan gondolkozzunk a fiatal nemzedék elhelyezéséről, az mégis nagyon nehéz a mi gazdasági és társadalmi viszonyaink között, tehát minden alkalmat meg kell ragadnunk, amely — mint a szövetkeeztek kiépítése — alkalmas volna arra, hogy az ifjú generációnak jobb elhelyezkedési lehetőséget biztosítson. (Ëber Antal: Legyenek igazi szövetkezetek!) Az ellen semmi kifogásom sincs, hogy a szövetkezet olyan legyen, amilyennek az eredeti szövetkezeti gondolat tervezte. (Eber Antal: A községi üzemek is álkereskedők!) Kozma Miklós belügyminiszter úr erőtelje'. ülése Ï935 június 11-én, kedden. 447 sen tiltakozott az alkotmánysértés vádja ellen. Ezzel a kérdéssel most nem kívánok foglalkozni, hanem majd beszédem végén beszélek erről, amikor a kormány módszeréről szólok. A belügyminiszter úr részéről örömmel hallottam, hogy a bürokrácia leépítését és a racioanlizálást keresztül akarja vinni és hogy a szegényügyet fel akarja karolni. Igazán szívettépő látvány tárul az ember elé, aki mint képviselő akár városi, akár falusi kerületben csak egy kicsit is akar f oglalkozná kerületével. Az ember egész nap nem hall semmi mást, minthogy nincs állás és munka. (Gr. Sigray Antal: Ügy van!) Elképzelhetők azok a szomorú családi viszonyok, amelyek emögött a nyomorúság mögött rejtőznek. A belügyminiszter úr elismeréssel emlékezett meg az egri normáról. Ha mindenütt nem is lehet ezt megvalósítani, de nélkülözhetetlenül szükségesnek tartom a szegény ügynek a közigazgatással kapcsolatos valamelyes rendezését. (Gr. Sigray Antal: Sürgősen!) Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter úrról is megállapíthatjuk, hogy, jóllehet, ő az ifjú nemzedék minisztere, délibábos Programm és reformok helyett olyan reformokról beszélt, amelyek főleg a kisipar terén nagy jelentőségűek és amelyeket én nagyon szívesen látok* - # íme csak néhány példa arra nézve, hogy mi^ elismerjük ezeknek a programmoknak realitását, jóságát, fogjuk is ezeket támogatni. Sőt van még egyéb programmunk amelyet szívesen ajánlok a Ház figyelmébe., Ilyen például az általunk gyakran sürgetett házassági reform. A házassági elválások ijesztő mértéke megdöbbentette még azokat is, akik a polgári házasság behozatalakor egészen más szempontból lelkesedtek a házasságnak a vallás köréből való kivonásáért. Most láthatják, hogy ez elhibázott dolog volt. Már Schiller figyelmeztetett a világnak Istentől való elszakadására. Költeményei sok helyen mutatnak rá arra a korszellemre, amelyet ő Entgötterungnak nevez. A házasság terén történt meg ez a legnagyobb mértékben, és pedig akkor, amikor elvül mondották ki azt, hogy a házasság valami teljesen világi vonatkozású ügy. Most látjuk ennek következményeit. Ez nem az én pártomnak, vagy a katlholicizmusnak érdeke, — amely még talán a legkevesebbet veszít ezen a téren, mert a legszigorúbb — de az országnak nagy érdeke, hogy ebben a tekintetben szilárdabb alapon álljunk és a házassági reform keretében az elválásokat szigorítsuk és megadjuk a jogot, amit egy polgár a maga vallásos meggyőződéséből kíván ezen a téren. Valaki azt írta, hogy az egész nyugati kultúra fennállása vagy megdőlése a családon múlik, és valószínűleg igen mélyre látott. (Homonnay Tivadar: TTgy is van!) Most áttérek a kormány külpolitikai programmjára, mert még néhány mondanivalóm volna ezen a téren, amit a múltkori költségvetési beszédemben érintettem ugyan, de természetesen az idő korlátozása miatt nem tudtam eléggé kifejteni. Azt látom, hogy osztoznak a magyar politikusok abban a felfogásban, hogy az egész magyar kérdés a Dunavölgye problémájának magva, és hogy a dunavölgyi problémák megodásától függ a mi jövőnk de talán a mi létünk is, nem most, de századokra menően előretekintve. Petho Sándor, akinek külpolitikai véleményét nagyra becsülöm, ilyeneket ír (olvassa): »Trianon óta meg nem szűntünk a magyar