Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-29
446 Az országgyűlés képviselőházának jából kell megítélni, azután a kormányzati Programm, harmadszor pedig a kormányzati módszer szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) Ami a kormányzat általános szellemét illeti, úgy érzem, — ha szarvakban nem is juit kifejezésre, — hogy a kormány is a keresztény, nemzeti elgondolás és világnézet alapján: áll és ezen az alapon akarja a nemzetet megerősíteni és jölvője felé vinni. E tekintetben én, miíat rég! 1 keresztény politikus (Egy hang balfelől: Csuklyás!) — itt már mondják is, hogy esiáklyás, én azonban nem érzem magamat ehhez a rendhez tartozónak, (Derültség. — Pintér László: Soroznak!) — mondom, mint régi keresztény politikus, a kormányzatnak ezt a világnézetét, ezt az elgondolását természetesen csak helyeselhetném, sőt talján még az a feladat is jut nekem a kereszténypárt részéről, hogy néha sarkalljam a kormányt f ennek a keresztény irányzatnak kiépítésében és megerősítésében. Ém egy kormányzatnak, mondjuk, kulturális elgondolását, szellemét leginkább a vallásés közoktatásügyi miniszter programmja után ítélem meg. Teljesein osztom azt a nemzetnevelési programot és elgondolást, amelyet a kultuszminiszter úr az ő javaslataiban és általános Programmjában is kifejezésre juttatott, de hozzá kell ehhez fűznöm azt, hogy a modern nemzeti életben, felfogásom szerint, az iskola, ha nem veszít jelentőségéből, de bizonyos más tényezők mindinkább nyernek jelentőségükben más korokhoz képest. Ide tartozik pl. maga a sajtó, amely nemcsak az ismeretterjesztésnek egyik legnagyobb eszköze, hanem sok tekintetben nevel őeszköz is egy nemzetnek az életéiben. Ide tartoznak az összes kulturális intézmények, színházak, mozik stb. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ügy van!), szóval mindazok a tényezők, amelyek a nemzeti nagy tömegek, a társadalomnak a lelkét alakítják. Ezért én csak azt kívánom, hogy ne csak az iskolában,, az iskolák többtagozatú rendszerében igyekezzünk ezt a keresztény nemzeti géniuszt ápolni, hanem igyekezzünk arra, hogy ezek a más kulturális, a nemzeti géniuszt fejlesztő tényezők is a nemzet érdekében keresztény kezekben legyenek és keresztény nemzeti szellem hassa át őket. (Helyeslés és taps.) Ami most Németországban történik és ami annyira kihívja sok helyen az árja és nem-árja disztinkcióval az ellenszenvet, aa már egy bizonyos visszahatás. Visszahatás éppen a weimari alkotmányos korszak után, pedig ott mindössze 14—15 esztendeig tartott ez a processzus, amikor olyan átváltozás történt a ( nemzeti szellemet alakító tényezők birtoklásában, amely részben kiváltotta az új rendszernek rendszabályait. Hogy azonban a nemzetnek erre godolni kell, ez világos, mert csak azok adhatnak egy nemzetnek szellemet, lelket, irányt, akikben magukban is élő valóság ugyanaz a keresztény, nemzeti szellem. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) A második dolog a Programm. Miután reformparlament volnánk vagy leszünk, a Programm bírálatát most elhagyhatom, mert még mindössze csak címeket tudunk, bizonyos irányt, de a programmot nem ismerjük. Hogy az egyes programmok milyenek lesznek, az majd később fog elválni és akkor kell azokat megbírálni. Azt mondhatjuk, hogy az egyes resszortmmiszterek előadásában . igen sok olyan dolgot találtunk vagy láttunk, amelyekkel botorság volna nem egyetértenünk (Rassay Károly: Evek óta egyetértünk!) és amelyeket helyeslünk. 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter úr pl. az óvatos, takarékos, a szerénység jegyében folyó reálpolitikáról beszélt, amikor azt mondotta, hogy a pénzügyi politikában fal mellett kell menni., Azután nagy örömmel hallom, hogy őszre már rövid pénzügyminisztersége alatt is összegyűjteti az adórendelkezéseket és azoknak kódexét elkészítteti. Hallottuk azután, hogy a szociális szellemet olyan fokig akarja* gondozni és fejleszteni, hogy a többgyermekes családokkal szemben az adózás terén egeszén külön elbánást akar behozni. Ezek ugyebár mind olyan miniszteri programmpontok, amelyekkel az ellenzék, különösen a kereszténypárt egyetérthet. . . . Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter úrnak mindenre kiterjedő és nagyszabású expozéját — miután őt, azt lehet mondani, először volt alkalmunk itt a Házban hallani — mindnyájan őszinte nagy megértéssel kísértük, különösen azért, mert azt látjuk, hogy ó -nagyon is nem az ábrándok országában élő ember, hanem reálpolitikus akar maradni a rosszortjahoz tartozó ügyekben. Amikor azonban pl. mi új exisztenciák teremtéséről olyan sokat beszélünk és kell is beszélnünk, — távol áll tőlem, hogy ezt ne helyeseljem — akkor mégis csak előbb a meglévők megmentéséről kell gondoskodnunk. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez valami prius vagy legalább is valami együttes dolog kell, hogy legyen. Ebben a tekintetben nagyon örülünk annak, hogy a gazdaadósságok végleges rendezése felé halad a kormány, illetőleg erre törekszik az októberben lejáró ideiglenes rendezés helyett. Az én felfogásom szerint a gazdaadósságok rendezése a tartozások devalorizációja és hosszú lejáratú kölcsönben való fizetési kötelezettség nélkül nem lehet. (Úgy van! Ügy van! a balközépen.) Ennek két olyan princípiumnak kell lennie, amelyeket egyrészt az igazságosság is megkövetel, — mert hiszen be kell ismernünk, hogy az a pénzösszeg mást jelentett — amikor felvették a gazdatársadalom tagjai, mint akkor, amikor vissza kell fizetniök, (Ügy van! Ügy van!) tehát a devalorizáció abszolúte igazságos — másrészt pedig tény az, hogy a gazdák nem tudják ezeket a tartozásokat visszafizetni. (Rassay Károly: Ez áll az egész gazdasági életre! Nem lehet felosztani!) Ügy látszik, mintha a tegnapi lapokban a fagykárral kapcsolatosan megjelent rendelet feleslegessé tenné a következő kérelmemet, de néhány részletében mégis másképpen képzelem el a dolgot, tehát elmondom, amit akartam. A lapok azt írták, hogy az adósságokkal megterhelt gazdáknál, sőt akkor is, ha az illetőnek nincs védett birtoka, de fagy- vagy jégkárt szenvedett, a kormány az árveréseket november közepéig felfüggeszteti. Ez nagyon szép, de attól félek, — és onnan veszem a példát, ahol az én kerületem van, Esztergom vidékéről — hogy csak az esetben adják meg ezt a kedvezményt, ha az illető tisztán szőlőgazdasággal vagy gyümölcstermeléssel foglalkozik —- holott például Esztergom egész határában alig van gazda, akinek három holdnál több földje van, hanem a legtöbbnek két holdja vagy még kevesebbje van és ezen kénytelen legalább annyi gabonát is termeszteni, amennyi kenyérre elég lesz, gazdasága tehát megoszlik a szemtermelés és a szőlő- vagy a gyümölcstermelés között, mert a vidék olyan, hogy alkalmas erre és hozzá is vannak szokva a szőlő- és gyümölcstermeléshez. Én azt kérem, hogy ha van is ezeknek a kisembereknek esetleg félhold rozsuk vagy búzájuk, amely nem fagyott el, ezekre is
