Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-29
Az országgyűlés képviselőházának kelkáposztát! — Malasits Géza: A farkas egyék spenótot!) Éppen ennek 'következtében közel sem vagyok védelmezője annak a kapitalizmusnak, amely a túlzott önérdek alapján éli életéit, sőt ezzel a kapitalizmussal igenis szembe állítom a nemzet roppant erőinek kollektivitását és azt mondom, hogy csak addig és annyiban van ijögosultsága ennek a kapitalizmusnak, ameddig és amennyiben a nemzeti erők kifejlődését nem gátolják, de mihelyt azt veszélyezteti, ennek a nemzetnek és igenis, ennek a törvényhozásnak kell vele szembeállania. (Zaj. — Weltner Jakab: Nagyon érdekes kapitalizmus lesz! — Malasits Géza: Reformált kapitalizmus!) Vallom pedig ezt egész gondolatvilágommal és minden cselekvésemmel, abból az alapelvből kiinidülva, hogy a jogok és kötelességek harmóniája mindennek és így a nemzet szellemi és gazdasági fejlődő életének is alapja- És ez különösen vonatkozik, t. Ház, reánk, trianoni magyarokra, akik az elmúlt évszázadokban teljesített kötelességeink tudatában igazságos jogainkat követeljük széles e világtól. Éppen ezért a nemzeti egység mozgalmának gondolatvilágán felépülő belső állami, gazdasági és társadalmi élet alapja is csak a jogok és kötelességek harmóniaijának mélyen átérzett és realizált igazsága lehet. (Ügy van! a jobboldalon.) Igen t. Ház! Ebiben a gondolatvilágban amennyire elismerjük a tőke jogait, de követeljük arányos kötelességteljesítését a nemzettel szemben. { Weltner Jakab: Hogy röhög a tőke, ha ezt meghall ja!) Éppen úgy különbséget teszünk az egyéneknél is a melldöngető, kritizáló, hangoskodó magyarok és a téglahordó, honpolgári kötelességüket teljesítő magyarok közt. (Dinnyés Lajos: Mi van a csákly ásókkal?) Elnök: Csendet kérek, Dinnyés képviselő úr! Kérem, ne hagyja magát mindig figyelmeztetni! vitéz Marton Béla: Most hitvallást kívánok tenni itt a Ház színe előtt arról, hogy a nemzeti egység szervezeteinek legfőbb kötelessége, hogy a magyar nép legszélesebb rétegeit felölelve ne demagóg pártpolitikai agitátorokat, hanem teljesértékű állampolgárokat formáljon minden magyar emberből. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Ahogyan Gömbös Gyulának, a mi vezérünknek egyik legnagyobb érdeme az, hogy a letargiába süllyedt magyar társadalomnak visszaadta a nemzeti öntudatát, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) éppen űgy — méltóztassanak megengedni, hogy ezt pártkülönbség nélkül gondoljam — a legnagyobb érdeme a nemzeti egység szervezeteinek az, hogy a magyar intelligenciát, amely a magyar falu és a nép vezetéséből évtizedek óta ki volt kapcsolódva, ismét sorompóba állította, hogy szolgálja a nagy nemzeti érdekeket. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Fábián Béla: Kényszerből! — Rupert Rezső: A saját hibájukat vallják be, hogy nem törődtek a néppel? Gömbös Gyulának kellett jönnie, hogy megtanítsa önöket magyarnak lenni. — Zaj a jobboldalon.) Igen t. Ház! Mivel a földbirtokososztályt tartom a magyar vidék hivatott vezetőjének, éppen ezért fokozottabb örömmel látom a több, mint 3000 szervezet élén lévő sok-sok földbirtokos munkáját, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert ez jelenti a 48-as felszabadított jobbágy és a magyar úr közötti a nemzet testétől és gondolatvilágától idegen elemek által évtizedek óta fokozatosan mélyített űrnek áthidalását. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. — 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. 445 Rassay Károly: Ez ellen elsősorban a földbirtokososztály tiltakozik. — Rupert Rezső: Végre észreveszik, hogy magyarok! Gömbös Gyula megmagyarázta nekik, hogy magyaroknak kell lenniök!) Ennek az építőagyú magyar intelligenciának sorompóba állítása jelenti azt is, hogy a szociális gondolat megvalósításának késedelmet nem tűrő szükségszerűsége olyan építő agyú magyarok hitvallásává lett, akik nem mint a nyomorúság vámszedői járják végig az országot, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) tépve az amúgy is vérző sebeket, hanem a mindennapi életben foglalkoznak a legszegényebb magyar gondjával is és tudatában vannak annak, hogy (Rupert Rezső: Miért nem csinálták ezt eddig?) ha egy közéleti férfi a fajtájához szól, akkor nem a népszerűséget kell keresnie, t. képviselő úr, 'hanem ebben a nehéz trianoni rabigában szenvedő magyar népnek a további küzdelemhez hitet és erőt kell adnia. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) — Rupert Rezső: Csak engedjék szabadon választani!) A nemzeti egység mozgalma azt is jelenti, hogy szervezetei a mindennapi életben küzdenek az ellen a túlzott anyagiasság ellen, amely az elmúlt évtizedekben győzött az erkölcs felett. (Rupert Rezső: Anyagiasság? Kenyér nincs! — Weltner Jakab: Tobzódtak az anyagiasságban!) A nemzeti egység mozgalmában kialakuló új magyar típust jellemzi vágyainak és célkitűzéseinek tisztasága, mert meggyőződésünk szerint amíg a múltnak túlzott anyagi vágyaktól, vagy beteges hiúságtól vezetett emberei formálják a közakaratot, addig nem lehet sem belső revízióról, sem társadalmi reformról beszélni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) E túlzott anyagiasság érvényesülésében szerepe volt a múlt század állameszme jenek is, amely kizárólag a jog érvényesítésére helyezte a fősúlyt. (Rupert Rezső: Kenyeret is adjanak!) Szellemi és lélekinélküliségében ennek a régi államnak értékét passzivitásának a fokával mérték és jelentőségét nem a belső erők és értékek kifejlesztésében, hanem az egyéni szabadság biztosításában látták. Hogy kik használták ki ezt a szabadságot és hogyan változott ez a szabadság szabadossággá, arról sok tekintetben az igazi magyar értékék pusztulása és népünk széles rétege millióinak szomorú helyzete tanúskodik. Én; az elmúlt évszázad állami és társadalmi szemléletének legnagyobb hibáiját abban találom, hogy kizárólag az egyénre helyezte a fősúlyt, holott az egyén elvész, a család is kipusztulhat, de a nemzet, a népi nyelv, a népi örömök, harcok és szenvedések nagy szerves nemzeti sorskfözössége örökké élni fog. Ebben az örökéletű magyai- gondolatvilágban, Gömbös Gyula vezérünknek munkája és nemzetépítő elhivatottsága iránt egész hittel lelkemben, a felhatalmazási javaslatot elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szóllásra következik? Veres Zoltán jegyző: Túri Béla! Elnök: Turi Béla képviselő urat illeti a szó. Turi Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem az ellenkező feladat jut osztályrészül, mint előttem szólott t. képviselőtársamnak, mert nekem erről az oldalról a kormánynyal szemben való kritikámat kell elmondanom. Minthogy az appropriációs vita a politikai bizalom kérdése, azt hisziem, egy kormányzatot először a kormányzati szellem szempont-