Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

414 Az országgyűlés képviselőházának sünk szerint egyik biztosítéka az ezeréves Ihíatárokat 'jelentő nagy magyar gondolat diadalának. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) A nemzeti egység mozgalmának alapgondolata a Nemzeti Munkaterv 85- pontjában lefektetett egységes nemzeti közvélemény kialakításán; kívül az, hogy a nemzeti egység mozgalmának vezére, Gömibös Gyula, (Élénk éljenzés jobbfelől és a középen.) minden magyar részvételét kívánja ennek a Nemzeti Munkatervinek a maradéktalan végrehajtására. (Friedrich István: Benne vagyunk, csak nem lépünk be. Mindenki benn© van; a nemzeti egysélgben. — Dinynyés Lajos: Hevesi is benne van!) A nemzeti egység gondolata azt is jelenti, t. képviselő úr, hogy a miniszterelnök úr szakított azzal az eddigi kormányzati felfogással, amely szerint a kormány csak materiális vonatkozásiban vezetője a nemzetnek. Ez a régi felfogás, még kulturális vonatkozásokban is csak keneteket és intézményeket tudott alkotni, de vezető szellemet amely betöltse ezeket a kereteket, nem tudott produkálni (Rupert Rezső: Szegény Deák és a többiek!) és a nemzeti társadalom ezerféle vélemény között tántorogva, könnyű prédájává lett az egyéni ugródeszkául szolgáló politikai vagy társadalmi szervezkedésnek. (Rupert Rezső: Rosszul tanulta meg a magyar történelmet!) Ennek következtéiben bomlasztó hatású, mert mindig negatív oldalakat és támadó kritikát kereső blokkok, pártok, frakciók légiói pusztították a nemzet belső életerejét és a nemzeti közvélemény szempontjából olyan felparcellázottak voltunk, mint még a Bismarck előtti Németország

1 sem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ebben a gondolatvilágban a miniszterelnök úr felismerté, hogy az egységes nemzeti közvélemény, az egyetakaró és egyet cselekvő nemzet egységes közvéleménye minden tank-nál hatalmasabb harci eszköz a nagy magyar gondolat diadalra vitelére (Ügy van! a jobboldalon.) és ennek az egységes közszellemnek alapjául az az eszmekör szolgál, amelyet a nemzeti egység mozgalma adott az individuális liberalizmus és a szociáldemokrácia széttagoló eszmeköreivel szemben. Mint méltóztatnak tudni, a legutóbbi időkiig két eszmeáramlat uralta a gazdasági és politikai életet. Az egyik a kapitalizmus gazdasági és társadalmi filozófiája, a Smith Ádám által útjára bocsátott individuál-liberalizmus, a másik pedig az ennek kritikájaként jelentkező marxi szocializmus. Készséggel elismerem, hogy az elmúlt száz esztendőben a liberalizmus jelentőséggel bírt, mert a társadalmi és gazdasági élet terén szervezeteket alkotott, de hiányzott belőle az, ami által ezeket a szervezeteket a nemzet élővé, dinamikussá, magáévá asszimilálhatta volna, hiányzott belőle az a központi szellem, amely átfogó lett volna az egész nemzet-társadalom részére. Az individuál-liberalizmusnak nagy hibája az volt. hogy hirtelen kirántotta az egyént a szellemi és gazdasági korlátok közül, anélkül, hogy új utain vezette és irányította volna és így a társadalom ezerféle vélemény között könnyű orédájává vált mindenféle részfilozó

: fiának. Ez a szellemi szétkülönülés gyakorlati téren a politikai pártok tömegét, országok és világrészek harcát és — ami nekünk trianoni magyaroknak a legmegfontolandóbb — kis országok légióinak keletkezését jelentette. A liberalizmus mellett a múlt század másik vezető eszméje a marxi szocializmus, de ez éppen úgy csak üres keretet jelentett és mint 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. új program, imint az osztályharc hirdetője proletárdiktatú társadalom természetes rétegeződésének lebontására, tehát tulajdonképpen ugyanarra a gleichsehaltolásra törekedett, amelyet a nemzeti szocializmusnál éppen a szociáldemokratapárt tesz elsősorban kifogás tárgyává. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Igen t. Ház! Ezek voltak azok a történelmi előzmények, amelyek legtöbb nemzetnél odavezettek, hogy a nemzetek elérkeztek az öncélú nemzeti lét tátongó szakadékához. Két lehetőség volt: vagy belezuhanni a szakadékba vagy áthidalni azt. Minthogy pedig a nemzeteknek éppen úgy megvan a halálfélelmük és az élethez való görcsös ragaszkodásuk, mint az egyéneknek, az erős nemzetek új utak keresésére és a szakadék áthidalására vállalkoztak, mert csak a beteg nemzetekben nem él az a harci és fizikai erő, amely alkalmassá tenné őket arra, hogy új utakat keressenek és ezeknek az új utaknak keresésével vágyaikat valóra váltsák. Annak a nemzet-társadalomnak lelke kell, hogy legjobban vágyódjék új utak keresésére, új nemes eszmék szolgálatára, amely társadalomnak tényleges és vágyott állapota között a legnagyobb űr van. És én kérdezem, t. Ház, melyik nemzet társadalmának vágyott és tényleges állapota között van nagyobb űr, mint e trianoni nemzet magyar társadalmának? (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) A legtöbb nemzet életében a liberalizmus és a marxizmus történelmi szükségszerűsége lett egy kompakt formában és intézményeiben megtestesülő nacionalizmusnak. Ez a nacionalizmus mint reális állami, politikai, gazdasági Programm, mint pozitív államszervezet, mint új emberi életforma jelentkezett. Ezt az új emberi életformát alakítja és realizálja a nemzeti egység mozgalma és annak országos szervezete. Ezért, igen t. Ház, ez a mozgalom több, mint egy pártpolitikai szervezet, mert nemcsak a politikai mechanizmus kialakítására, hanem az egész magyar életnek a nagy ideálok szolgálatában közös mezőre hozására törekszik. (Ügy van! jobbfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy itt röviden kitérjek a történelmi materializmus tarthatatlanságára, mert látnunk kell, hogy nem az erkölcsi, nem a szellemi rend az, amely a gazdasági rendhez igazodott és nem a szellemi és erkölcsi életrend az a felépítmény, amely a materializmus alapjain nyugszik. Igen t. Ház! A háború után is a közszellem volt az, amely előbb kialakult és ezt követi csak most a gazdasági rend átalakulása és amikor ilátjuk, hogy ez az új közszellem az, amely előbb megteremtődött és csak ezt követi most, mondhatnám lassan és kedvetlenfül, a gazdasági struktúra átalakulása, akkor örömmel kell megállapítanunk, hogy nem kell félni a magántulajdoni elven felépülő gazdasági rend összeomlásától, amely egyenlő volna a világikaosz és a világforradalom intézményesítésével. De igenis szükséges, hogy ez a magántulajdoni elven felépülő gazdasági élet álkalmazkodjéik a nemzet egyetemes érdekeihez. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) És amikor a nemzeti egység mozgalmainak gazdasági realizálásáról beszélek, vagyis gazdasági életünknek a nemzeti öncélúság irányaihoz való igazodását kívláinom, akkor minden szóval és egész gondolatvilágommal a magántulajdon elvén felépülő gazdasági ren'd szószólója vagyok, de ugyanakkor követelem azt is, hogy ez a magántulajdoni rend idomuljon a nemzeti öncéúság követelményeihez. (Weltner Jakab: A tigris egyék