Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának 29, ülése 1985 június 11-én, kedden, 443 emelte. (Ügy van! jobbfelöl.) Ha csak a búza árát vesszük, az 134%-kal emelkedett, ha a rozs árát vesszük, az 243%-kai emelkedett és minthogy az ipari áraknál is sikerült habár kevés, «le mégis kétségtelen árlecsökkenést előidézni, az agrárolló összébb csukódott. A mezőgazdasági termelési politika célkitűzéseinek és a termelés rendjének a belső szükséglet és a kivitel igényeihez igazodó átalakítására vonatkozó törekvések eredményességét bizonyítja a következő adat. 1933-ban a bevetett terület 250.000 kat. holddal emelkedett, a tengerivel bevetett terület 33%-kal, a baromfiállomány 50%-kai emelkedett. (Dinnyés Lajos: A paraszt csinálta, nem a kormány!) A különösen exportképes termények, mint a gyümölcs, hüvelyesek, ipari és kereskedelmi növények bevetett területe 70%-kal növekedett, a mezőgazdaság termelési hozadéka 1933-ban már 14%-kai volt több. mint az elmúlt években. A kormány kiviteli politikájának helyességét igazolja, hogy a mezőgazdasági hozadék tényleg eladott mennyisége a belső fogyasztás csökkenése ellenére ugrásszerűen emelkedett. Ez a nemzeti munkaterv 46—47. pontjában foglalt ama intenció keresztülvitelét jelenti, hogy a minőség és egyöntetűség szempontjából elsősorban a piacképességet tartsuk szem előtt. Ebben a vonatkozásban első helyen említendő az a búzavetőmag-akció, amelyről a földművelésügyi miniszter úr is megemlékezett, amelynek keretében négy fajtára csökkentették azoknak a búzaféleségeknek számát, amelyek hivatva vannak a magyar búza minőségét emelni. 452 szaporító gazdaságban 44.000 holdon szerződéssel termeltették a vetőmagot és 130.000 métermázsát osztottak ki a gazdáknak. Ez azt jelentette, hogy miután éveken keresztül nagyon kicsiny volt a termelt búzának az a menynyisége, amely a kiváló minőségek közé volt sorolható, az Országos Mezőgazdasági Kamara megállapítása szerint 1933-ban búzatermelésünknek több, mint 50%-a került akiváló minőégű búzák közé. T. Ház! A többi külkereskedelmi eredményt nem akarom részletesen felsorolni, csak megemlítem, hogy ezen kívül a kormánynak sikerült még két országgal árucsere-klíring szerződést kötni, de viszont meg kell azt állapítanom, hogy a legnagyobb világgazdasági válság közepette Gömbös Gyulának és kormányának elért eredményei fokozottan mutatják a miniszterelnök úrnak minden oldalon megindult államférfiúi munkáját. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ehhez a munkáihoz tartoznak a hitelpolitika terén tett intézkedések is. Amikor az Egyesült Államokban a dollár megingatásiáira és az aranyalapról való letérésre határozták el magukat, akkor a magyar kormány a mezőgazdasági lakosságnak valóiban tragikus helyzetében, fizetőképesséigének teljes leromlása ellenére is nem a pengő felhigítására határozta el magát, hanem okos és bölcs gazdaságpolitikai intencióval a váls ás: egyik főfészkének, a bitelprobléma orvoslásában kereste a válságból való kiutat; gazdavédelmi jogszabályaival egy esztendő alatt 225 millióról 90, illetőleg 110 millióra os/öikkeiitiette le a mezőgazdasáig kamat- és törlesztési terheit és az államháztartás nehéz gondjai közepette a kormány a legkisebb gazdaadósoktól 175 milliót vállalt át a gazdaadósságok terűéből. (Dinnyés Lajos: A bankokat szanálták, mert azok biztosan megkaplják a kamatot!) A magyar gazidának mindegy az, képviselő úr, hogy a 175 milliótól való mentességét minek köszöni, az a lényeg, hogy mentesült 175 milliótól. (Ügy van! Ügy van!) Még a képviselő úr részéről sem hiszem el, hogy ne lenne elismeréssel a kormány iránt akkor, amikor a többi országok bizonytalan helyzete közepette, ilyen nehéz, küzdelmes viszonyok között mégis sikerült áthidalásokat találni a válságba jutott gazdatársadalom megsegítésére. Igen t. Ház! Már sokkal ritkábban hallom azt, hogy a nemzeti munkatervből nem valósult meg semmi, mert lassan mégis elülnek azok a hangok, amelyeket nem meggyőződésből hangoztattak felénk és elsősorban a miniszterelnök úr felé, hanem politikai taktikázás következtében. Mondom, sokkal halkabbak és ritkábbak azok a hangok, amelyek szerint a Nemzeti Munkatervből nem valósult meg semmi, de akik ezt hangoztatják, azok vegyék tudomásul, hogy — meggyőződésem szerint — a Nemzeti Munkatervből 54 pont az, amely már megvalósult, (Friedrich István: Halljátok, 54 már megvalósult! — Derültség.), 28 pont van a megvalósulás útján és 13 pont az, amely még nem kerülhetett megvalósulás alá. (Friedrieh István: Mondjunk 30at, de ne 54-et! — Derültség.) Igen t. Ház! Lehet egy-két különbséget tenni; és azt mondottam, hogy ez az én meggyőződésem. Mindenesetre azonban, igen t. képviselőtársam, annak a 28 pontnak megvalósítására, amely most van keresztülvitel alatt és annak a 13 pontnak a megvalósítására, amely még nem kerülhetett ebbe a stádiumba, minden magyarnak és így a képviselő úrnak a segítségére is szükség van. (Friedrich István: Hát persze! Örülök neki, 16 éve itt ülök, örülök tehát, hogy valami jót hallok. — Derültség) De hogy nem valósulhatott meg minden, annak indoka az, hogy a miniszterelnök úrnak, úgy is mint a nemzeti egység mozgalma vezérének politikáját, nem a rögtönzés, hanem a higgadt megfontoltság, és — sajnálom, hogy Eckhardt képviselő úr nincs itt, — az ezeréves jogfejlődés tradíciójának tisztelete hatja át. {Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Ennek következménye, hogy mélyen megfontol mindent, bölcsen: megítél mindent és nem hajlandó — bármennyire is nógatják a túlsó oldalról — népszerűség kedvéért olyan intézkedéseket hozni, amelyek a nemzet egyetemes érdekének nem minden vonatkozásban felelnek meg. (Ügy van! Üqy van! jobbfelől és a középen. — Egy hang jobbfelől: A felelősség!) A maradandóságot jelentő intézkedések ideje tulaj doniképpen csak most érkezett el. Ennek első útjelzője az a közoktatásügyi reform, amelyet a t. Ház éppen most szavazott 'meg. Útban van, a hitbizományi reform, az igazságos jövedelem- és vagyoneloszlást célzó intézkedések és a többi bejelentett nagy reform. De éppen olyan jelentőséggel bírnak mindazok a viáiltozások és úijítások, amelyek, bár nem fejezhetők ki jogszabályokban, mégis mélyen belenyúlnak a magyar lélekbe és annak átalakításával, a szolidaritás gondolatának kifejezésével útjelzői az új magyar életnek. Ennek a jogszabály okban ki nem fejezhető új magyar életnek kifejezője az a gondolatvilág, mely a nemezti f egység mozgalmában (Dinnyés Lajos: Párt. kérem! Hangsúlyoznom kell!) jelentkezik és amelyről Eckhardt Tibor képviselő úr említést tett. A nemzeti egység mozgalmának lényege, igen t. képviselő úr, a magyar társadalmi és gazdasági élet belső revíziója, amely a mi meggyőződé^ 64*