Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának A miniszterelnök úr helyesen mondotta, hogy stabilitásra törekszik. Ebben az országban a stabilitást semmi sem ingatja meg annyira, mint az ilyen ingatag, bizonytalan és kifür­készhetetlen nyilatkozat. Akár mit cselekedjék azonban a miniszterelnök úr, az ország stabili­tása biztosítva van, mert van alkotmányunk s van egy államfőnk, aki iránt mindannyian tisz­telettel, hódolattal és megbecsüléssel viselte­tünk. (Ügy van! Ügy van!) Ez adja meg a sta­bilitást egy országnak: az alkotmány és a tör­vényes államfő. Ez a nagy megnyugtatás, ame­lyet még ebben a mindenképpen labilissá és in­goványossá tett helyzetben is minden magyar ember teljes megnyugvással lát, amelyre épít­hetünk, az a szilárd alap, amely mellett mi, minden körülmények között, ki fogunk tartani és a magyar nép széles tömegei is mindenkor tisztelettel és megbecsüléssel fognak feléje te­kinteni. T. Ház! Attól félek, a miniszterelnök úr utóbbi nyilatkozataiból azt látom, hogy a mi­niszterelnök úr a sikerek, sőt még látszatsike­rek hatása alatt is olyan kockázatos politikát kezdeményez éhben az országban, amelynek jó vége sem rá, sem erre a nemzetre nem lehet. (Mozgás. — Zajos ellenmondások a jobbolda­lon.) A miniszterelnök úr a formát elcseréli a lényeggel. A lényeg abban van, hogy ebben az országban minél szélesebb rétegek konszen­zusa, önkéntes akarata álljon annak a nemzeti politikának szolgálatában, amelyet meggyőző­désem szerint Gömbös Gyula is, én is és mind­nyájan itt képviselni akarunk. De a forma semmi körülmények között sem lehet az egy­pártrendszer, mert akkor elvész a lényeg. Soha még magyar kormányzatnak alapja, valóságos bázisa nem volt olyan keskeny, mint a mostani kormányé. (Zajos ellen/mondások jobbfelöl.) A kormányzat a választásokon be­hozott 170 mandátumot... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Rupert Rezső: Rosszul jár az óra!) Eckhardt Tibor: ...'behozhatott volna ta­lán 190-et... Elnök: Méltóztassék befejezni. (Rupert Re­zső: Megnéztem az órát, még öt perc van!) Képviselő úr, tartózkodjék a kritikától. Eckhardt Tibor: Csak két határozati ja­vaslatot óhajtok beterjeszteni és ezzel befeje­zem a beszédemet. A lényegre vonatkozólag példát keresek és látok Pilsudski marsallban, akinek példá­ját ajánlom a miniszterelnök úr figyelmébe. ö csak a hadügyminiszterségig vitte, amit Gömbös miniszterelnök úr már Bethlen István gróf kormányában is elért. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Belügyminiszter úr, hiába nevet gúnyosan, én olyan tévedéseket, amilyeneket ön szokott elkövetni, nem fogok elkövetni. (Mozgás és zaj jobbfelől. — Elnök csenget.) En igenis Pilsudski tábornagyra, a meghalt nagy lengyel hazafira hivatkozom, aki csak hadügyminiszter volt. {Felkiáltások jobbfelől: Diktáror volt! — vitéz Kozma Miklós belügy­miniszter: Ezért nevettem!) Hadügyminiszter volt, t. Ház. Más államfő volt Lengyelország­ban ... (Zaj.) Elnök: Képviselő úr, szíveskedjék beszédét befejezni. Eckhardt Tibor: Éppen ezért, mert ebben az országban a bizalmat másként helyreállítani nem lehet, mint egy becsületes, titkos választó­jogi reform útján, amely a nemzetnek majd 1 módot ad arra... (Gr. Takáeh-Tolvay József: Előbb a kenyér!) Gróf Takáeh-Tolvay József KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ H. 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. 441 t. (képviselőtársamnak azt mondom, hogy ez nemcsak nincs ellentétben a kenyér politikájár val, sőt nem is lehet a kényéi- politikáját más­kép megvalósítani. Áldozzuk fel, t. képviselő­társaim, a nyári szünetet, (Helyeslés a balolda­lon.), maradjunk itt az egész nyáron s oldjuk meg ezt az égető feladatot. Én két határozati javaslatot terjesztek be, az egyikben azt kérem, hogy küldessék ki egy vlállasztóijioigi bizottság, amely tanulmányozza ezt a kérdést konkrét adatok alapján, a másik­ban pedig azt javaslom, hogy addig is, míg az új választójogi törvényjavaslat meglesz, ideig­lenesen, a titkos szavazás rendszere vezettessék be a mai törvény alapján a nyilt szavazásos rendszer helyébe. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek javaslataim. Ezek elfo­gadása kiindulási pontja lehet egy beesülete­seblb, magyarabb, egészségesebb politikának, el­vetésük azoinlban a miniszterelnök úrral szem­ben, az egész országban, egyre fokozódó bizal­matlanságot fog kiváltani. (Zaj és élénk ellent­mondások a jobboldalon és a középen.) A mi­niszterelnök úrtól fügig, hogy melyik utat vá­lasztja. Én, az appropriációs javaslatot bizalmatlan­ságom következtéiben nem szavazom meg. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a szélső­baloldalon.) Enök: Vitéz Marton Béla képviselő urat illeti a szó. Vitéz Marton Béla: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Az előttem szólott t. képviselő úr beszéde ele; jén a nemzeti egység mozgalmáról, a nemzeti egység gondolatvilágáról szólott. Méltóztassék megengedni, hogy köszönetemet fejezzem ki neki azért, hogy ezzel módot adott nekem arra, hogy erről a kérdésről is beszéljek. Eckhardt Tibor t. képviselő úr mindnyá­junk helyeslése közben állapította meg, hogy a magyar föld rentabilitása elsőrangú érdeke a nemzetnek. Ebben a tekintetben teljesen egyet­értünk a képviselő úrral, viszont tagadásba vesszük mindazt, amit a háromévi kormányzati eredménytelenségről mondott. A képviselő úr beszédének végén mint min­denkor, választójogi vitába kezdett. Én bár­mennyire gondolkodom is azon, hogy milyen komolyabb indokok vezethetik a képviselő urat arra, hogy folyton ezzel a kérdéssel jön, nem találok rá komoly és a nemzet egyetemes érde­két célzó indokot, nem találok pedig azért, mert büszkén állapíthatjuk meg, hogy talán az összes országok közt a legnagyobb rend, nyu­galom és biztonság ebben az országban van. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közé­pen.) Ezt pedig nem a kormány iránti bizal­matlanságnak köszönhetjük, amint azt a t. kép­viselő úr említette, nem az erkölcsi tekintély hiányának, hanem igenis éppen annak, hogy egy nagy bizalom árad a magyar nép széles rétegeiből Gömbös Gyula felé (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és hogy igenis az erkölcsnek és a tekintélynek tisztelete olyan magas fokon áll ebben az országban, hogy az a nyugodt kormányzást biztosítja, lehetetlenül nehéz gadasági viszonyok között pedig a gaz­dasági prosperitás lehetőségeit hordja magá­ban és végeredményben a külföld felé tekin­télyt és becsületet ad a nemzetnek. Eckhardt képviselő úr jogfosztásról, a szabadság elvéte­léről, az alkotmányosság védelméről beszélt, (Gr. Apponyi György: Nagyon helyesen!) mintha azok veszélyben lennének. (Eckhardt 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom