Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának szó, sem barátság, sem ellenszenv nem jöhet tekintetbe és ez a párt, amely különösképpen a múltban is mindenkor elvi alapon állott és a jövőben is mindenkor elvi alapon fog állani, nem befolyásolhatja magát személyes érzelmektől, de nem befolyásoltathatja magát Ígéretektől és szavaktól sem, hanem elvi alapon a kormányzat működését annak cselekedetei szerint kénytelen és köteles bírálni. (Helyeslés balfelől.) T. Ház! Szeretném bizonyos mértéiig perspektívába állítani ezt az elmúlt három esztendőt, mégpedig abba a perspektívába, amelyet maga a miniszterelnök úr választott működése számára, amikor miniszterelnöki kinevezése után nyomban, mint a nemzeti egység valóságos előhírnöke és próíétája jelentkezett az ország népe előtt. Azt hiszem, nem tévedek és nem hiszem, hogy a miniszterelnök úr megcáfolna, ha azt mondom, hogy Gömbös Gyula politikájának centrális gondolata a nemzeti egység gondolata, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) talán — szeretném hinni — nem mint pártpolitikai gondolat, hanem mint olyan pártok fölött álló közéleti gondolat, amelyben, ha így interpretáltatok, mi a magunk részéről szívesen participálunk. De ha a nemzeti egység az egypárt rendszerre irányuló kíméletlen törekvést jelent, akkor mindjárt a kiinduló pontnál olyan szöges ellentétbe kerültünk, ahol áthidalás mindaddig nem lehetséges, amíg ez a szöges ellentét fennáll. Senki nálam és ennél a pártnál intezívebben nem érzi át — hiszen magam annyit járok külföldön, annyiszor kellett a magyar ügyért odakint nehéz politikai küzdelmekben szerepelnem (Éljenzés balfelől.) — annak a gondolatnak jelentőségét, hogy mennyire fontos az, hogy ennek a nemzetnek a lelkében ne legyenek törések, hogy nagy kérdésekben közös nevezőre tudjuk hozni a különböző felfogásokat; mennyire fontos az, hogy a legitimista és szabadkirályválasztó ellentétek, hogy a különböző felekezeti ellentétek, hogy a különböző osztályok közötti küzdelmek és a különböző gazdasági faktorok közötti kiegyensúlyozatlanságok ennek a nemzetnek lelkében és anyagi organizációjában súlyos hasadásokat ne ébresszenek. Ennek a posztulátumnak jelentőségét — meg vagyok róla győződve —nálam jobban senki át nem érzi. De éppen ezért, én ebbe a perspektívába akarom beállítani mondanivalóimat és ennek a kívánatos, pártok fölötti, igazi nemzeti egységnek, nemzeti konszenzusnak, önkéntes nemzeti együttműködésnek, nem kikényszerített, nem reánk oktrojált, nem parancsuralmi alapon álló, nem ediktumok és pátensek alapján nyugvó, hanem az ezeréves alkotmány alapján, lojális és őszinte politikának alapján való nemzeti öszszefogás és együttműködés gondolatának szempontjából nézem a dolgokat. És ha így nézem, akkor azt kell mondanom, hogy ebben az országban három olyan nagy kérdéskomplexum van, amelyeket nem is lehet másképpen megoldani, mint egy egységes közvélemény támogatásával, egy egységes közvélemény átütő erejének igénybevételével. Az első kérdéscsoport, t. Ház, a külpolitikai természetű kérdések csoportja, ahol azt mondanám, ennek a trianoni nyomorúságba kényszerrel süllyesztett országnak nincs előbbrevaló kötelessége, sőt nemzeti hivatásának ez idő szerint lényegét teszi ki az, hogy — és ez a lényeg külpolitikai célkitűzéseinknél — ez a magyar nemzet a maga történelméhez és népi r

. ülése 1935 június 11-én, kedden. 435 erőihez méltó érvényesülést biztosítson magánad ujbpl a Dunavölgyében. (Ügy van! a baloldalon.) Ez, t. Ház, a mi külpolitikai célkitűzésünk, amelyet nem akarok részletezni. Számos részlete van ennek, mert hiszen a magyar nemzet nemcsak azokból áll, akik a trianoni határokon innen élnek, hanem a trianoni határokon túl elo magyarok is egységes és oszthatatlan része ennek a nemzeti testnek (Ügy van! Ügy van!) es amikor sokszor itt ebben az országban bizonyos pártpolitikai elgondolások túlságosan előtérbe nyomulnak, én arra kérném az igen t. kormányt, sohase feledje, hogy ezen a 9 millió, a csonka-országban élő magyaron kívül még 4 millió magyar él és ki tudja, még hány millió velünk együttérző és egyet akaró nem magyar anyanyelvű, de lényegében, gondolkodása szerint a magyar állameszméhez ma is hű állampolgár él és gondolkodik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Ez a legfontosabb és leglényegesebb célkitűzésünk, amelyet azonbajj — és itt megint a gyakorlatból beszélek - soha és semmi körülmények közt nem lehet egy rövidlátó pártpolitika alapján elérni. Itt bizonyos tapasztalataink vannak s bár én mióta a revíziós gondolat testet öltött Magyarországon a Magyar Revíziós Liga formájában, az első perctől kezdve, rendkívül éles és keserű belpolitikai ellentétek közben állottam nem egyszer, még pedig többnyire, sajnos, az első sorok ban. soha nem fordult még elő, hogy a revízió nagy gondolatában, a trianoni békeparancs megváltoztatása érdekében folytatott nagy küzdelemben teljes erővel ne vehettem volna ki a részemet mindazokkal az egyéb politikai meggyőződésű, de ebben a kérdésben minden körülmények között velünk egyet akaró barátainkkal, akiknek fogalma hála Istennek, ma már azt kell mondanom, pártkülönbség, osztélykülönbség nélkül ennek a nemzetnek minden tisztességes polgárára és munkására kiterjed. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) íme, a nemzeti egység gondolata meg tud valósulni. Meg tud valósulni akkor, ha a méltányosság, a megértés, egymás véleményének a kontroverz kérdésekben való tisztelete, vagy legalább kikapcsolása lehetővé teszi nekünk, hogy lojális együttműködésben szolgáljuk a közös célt, a közös magyar haza ügyét. T. Ház! így alakult ki azután Magyarországon az a revíziós külpolitika, amely kormányoktól függetlenül a magyar nemzet változhatatlan politkáját jelenti, amely erőt, tartalmat ad minden magyar külügyminiszter vagy minden, a külföldön a magyar nemzetet képviselő politikai tényező számára, mert ma már az egész világ tudja, hogy a revízió nagy kérdésében a legnagyobbtól a legkisebbig ez a magyar nemzet egységes. Igen t. Ház, ez az igazi r.emzeti egység, (Ügy van! balfelől.) az ilyen egység, amely a lelkekből, a szívekből, önkéntes elhatározásból, áldozatkészségről, a nemzetért való dolgozni akarásból és ha kell, a nemzetért való szenvedni tudásból meríti a maga erejét, de nem előnyök kereséséből és nem pillanatnyi konjunktúrák kihasználásából. (Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Ennek az egész nagy külpolitikai célkitűzésnek szempontjából azt mondom, hogy az utóbbi években számos kedvezőtlen jelenség ellenére, a veszélyek megszaporodásának ellenére ez a nemzet nagy utat járt meg előre. Mert a reparációs kérdések megoldása után a fegyverkezési kérdések, az egyenjogú63*