Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

436 Az országgyűlés képviselőházának ság kérdésének anost folyamatban lévő elintézése után akár akarják a békediktátorok, akár nem,a revízió problémája marad az az egyetlen és minden körülmények közt megoldandó kérdés, amelytől az egész európai béke, a nyugodt fejlődés, azt mondhatnám: Európa jobb jövője függ. (Ügy van! Ügy van!) Látom a veszélyeket, sőt tovább megyek: tudom, — és ezt nyomatékosan mondom, hogy tudom — hogy a kormányzat, amely napipolitikát és reálpolitikát kénytelen és köteles folytatni ezekben a. kérdésekben, nem mindig nyilatkozhatik, sőt nem is kívánatos, hogy mindig nyilatkozzék, úgy, mint ahogy az a magyar nemzet lelkéből fakadó kívánságok szerint talán népszerű, vagy pillanatnyilag kellemes volna, A magyar kormánynak nagy önmegtartóztatással, mérséklettel és nyugalommal kell ezekben a kérdésekben a magyar álláspontot képviselnie, de a magyar társadalom, az igazi magyar nemzeti egység mindenkor meg kell, hogy találja a módját annak, hogy a hivatalos külpolitika mellett is, ebben a kardinális kérdésben az egységes nemzeti álláspontot intranzigensen és töretlenül képviselje (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) ~Ez

r volna az első kérdéscsoport, amelynek folyását, amelynek a megoldás felé haladó — lassan haladó, de mégis haladó — menetét mindaddig, amíg Kánya Kálmán külügyminiszter úr ül a helyén, én teljes megnyugvással és jó^ kézben látom biztosítva, mert az ő nyugodtsága, felelősségérzete, hozzáértése, tájékozottsága és minden tekintetben megfelelő külpolitikai vonalvezetése nekünk itt az ellenzéken is megnyugvást ad abban a tekintetben, hogy amíg ő a helyén ül, addig a magyar sorsot kívülről komolyabb veszedelem nem fenyegetheti: legalább is nem olyan, amelyet mi a magunk tevékenységével el ne háríthatnánk. T. Ház! Áttérek a második kérdéskompiexumra, amely a gazdaságpolitikai kérdésekre vonatkozik. Ha azt keresem, hogy a nemzet jövője szempontjából gazdasági téren mi a legfontosabb, hogy gazdasági politikánk legfőbb célkitűzését miben kell keresnünk, akkor azt egy mondatban tudom csak összefoglalni és ez az, hogy nekünk ezen a csonka földön 9 millió magyar embert el kell tartanunk, ennek a 9 •millió embernek a megélhetését minden körülmények között biztosítanunk kell. Ha lehetséges, el kell kerülnünk azt az immár rendkívül erős mértékben jelentkező veszedelmet, hogy az ország túlságosan el ne proletárosodjék, hogy végeredményben egy teljesen lerongyolódott, minden tartalékából ki

: fosztott társadalom — hogy úgy fejezzem ki magamat — könnyű préda gyanánt ne maradjon itt. Arra kell törekednünk, hogy a nemzetben a gazdasági és anyagi erőforrások kifejlesztésével és a jövedelem helyes megoszlásával olyan helyzetet teremtsünk, amely legalább módot ad nekünk arra, hogy rendben, fegyelmezetten, összetartással ki tudjuk várni az időknek azt a jobbrafordulását, amely nélkül a magyar sors itt a Duna—Tisza völgyében megfelelően és kielégítően úgysem rendezhető. Nekünk tehát népi irányú gazdaságpolitikát kell inaugurálnunk, 9 millió emberünk megélhetéséről kell gondoskodnunk. Ha itt a legfontosabb szempontokat keresem arra nézve, hogyan érhetem ezt el, akkor elsősorban utalnom kell arra, amit a földmívelésügyi tárca vitájánál fejtettem ki részlete29. ülése 1935 június 11-én, kedden. sen, hogy a magyar föld jövedelmezőségét helyre kell állítani, (Ügy van! a baloldalon.) mert a magyar mezőgazdálkodás rentabilitása közvetlenül Ötmillió embernek, közvetve pedig a kilencmillióból legalább nyolcmilliónak a megélhetését biztosítja. (Ügy van!) És éppen azért, hogy a föld rentabilitása, a magyar föld igazi becsülete helyreállítható legyen, megint olyan gondolatot vagyok bátor hangsúlyozni, amely elvileg nem lehet ellenszenves az igen t. kormány előtt. Utalnom kell arra, hogy kötelessége a kormányzatnak — még pedig az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kötelessége — gondoskodni arról, hogy a nagytőke, az ingó vagyon profitéhsége illő korlátok közé szoríttassák (Ügy van! balfelől ) és a közérdek által megszabott korlátok k'izé tereitessék. (Általános helyeslés.) Ez a mondat rengeteg részletet ölel fel. Nem akarom a t. Házat ismétlésekkel untatni, de igenis utalnom kell arra, hogy az a bankpolitika, az a kartelpolitika, adópolitika, az a vámpolitika, amely most is fennáll, nem elégíti ki ezeket a szempontokat és a magyar föld népének állandó és biztos vérveszteségét, majdnem azt kell mondanom, elvérzésének veszedelmét foglalja magában, ha ezen a téren változás nem történik. Éppen azért, hogy ezek a szempontok megfelelően érvényesülhessenek, igenis szükség van ebben az országban egy jól átgondolt, jól megkoncipiált, de végrehajtásában bátor reformpolitikára. A reformoknak jól megfontoltaknak kell lenniök. Először meg kell teremteni minden reformnak pénzügyi alapját, meg kell teremteni adminisztratív és jogi kereteit és lehetőségét Ha azután ezek a keretek egyszer már megvannak, a végrehajtásban keményen és bátor kézzel kell azokat a megoldásokat megkeresnünk, amelyek még a mai viszonyok között is bizonyos mértékig ennek a nemzetnek rendelkezésére állanak. Ezeknek a reformoknak sorsától függ bizonyos mértékig annak a legfőbb célnak biztosítása, amelyről az imént beszéltem, hogy tudniillik a kilencmillió magyar emberből legalább hárommillió nincstelen, elszegényedett, jórészt munkanélküli, vagy már ól-holnapra élő proletár magyar testvérnek sorsáról kell gondoskodnunk, akik ha ebben a mai állapotukban maradnak, hovatovább elvesznek nemcsak a magyar nemzeti politika számára, hanem talán a fizikai életet sem tudják maguknak tartósan biztosítani, (Ügy van! balfelől.) Ennek a hárommillió magyar falusi nincstelennek élete és sorsa valóságos lidércnyomásként kell, hogy nehezedjék minden lelkiismeretes magyar ember lelkére. Ez az. a szörnyűséges nagy problémánk, amellyel szemben nagyon tiszteletreméltó, nagyon jogos, a múltból máig is fennálló, nagyon, mondjuk, beidegzett gondolatkörökkel való szakítást is meg kell ennek a nemzetnek kockáztatnia, mert a sorrendben e hárommillió magyar ember létének biztosítása minden egyéb szempontot megelőz. (Ügy van! balfelől.) T. Ház! Ha már most ezeknek a feladatoknak szempontjából nézem, hogy az elmúlt három esztendőnek, Gömbös Gyula kormányzása idejének mi a mérlege, ml az az eredménye, amely mint pozitívum ebből a kormányzásból leszűrhető, akkor a legnagyobb jóakarattal sem tudok egyebet mondani, minthogy ezen a téren stagnálás volt. Stagnálás volt az eredmény, sőt bizonyos mértékig erőfogyatkozás, mert minden esztendeje a moratpriális rendszernek, minden esztendeje a megkötött deviza-