Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés képviselőházának 2, pusztulás, a züllés- útján és siessen segítségére a háztulajdonosoknak abban a nagy küzj delemben, amelyet a gazdasági krízisből való kijutás érdekében folytatnak. Most egy lépéssel továbbmegyek, és rátérek a városi politika kérdésére, amely szorosan kapcsolódik a háztulajdon kérdéséhez, hiszen az, amit a háztulajdonról elmondottam, legelsősorban a városokat érdekli. Mindenekelőtt rámutatok arra, hogy a tizenegy törvényhatósági város költségelőirányzata — beleértve Budapest székesfővárost is — 1933ban 359 millió pengő volt, a 44 megyei város költségelőirányzata pedig 62 millió pengő, az összes városok költségelőirányzata tehát 421^ millió pengő volt. Egymagában cLZ cl tény, az a statisztikai igazság, hogy a városok költségvetése az állami költségvetésnek közel a felét teszi r ki,^ mutatja azt, hogy a városok a nemzet életében igen fontos szerepet játszanak. A városok boldogulása, a városoknak a mai rendkívül nehéz válságos időkben való talponmaradása szintén nemzeti érdek és a kormányzatnak egyik legfontosabb feladata ennek elősegítése.

r Rá kell mutatnom arra is, hogy Budapest székesfőváros, a vidéki törvényhatósági jogú városok és a megyei városok összlakossága 2,900.000 főnyi, míg az ország összlakossága 8,800.000 főnyi; a városok tehát nemcsak közgazdasági, hanem népességi szempontból is igen fontos tényezők az állam életeben. A városoknak nehéz problémáik vannak a közoktatás, közművelődés, városépítés, vagyoni igazgatás, ínségenyhítés, szegényügy, népszolgálat, a közegészségügy terén. A városok kongresszusa a miinisztérium elé terjesztette arra vonatkozó propozicióit, hogy milyen formában kéri a (kormány támogatását. En a városokat neon védem abból a szempontból, mintha nem gazdálkodhattak volna jobban, észszerűbben, takarékosabban, mint ahogyan gazdálkodtak, de ha a városok isodajutottak, ahová az állam jutott, akkor a városokat is támogatni kell. Legelsősorban támogatni kell a városokat a forgalmiadó-részesedésük megállapításánál és a városoknak a forgalmiadó fázisrendszere mellett is meg kell kapniok azt a részesedést, amelyet megkaptak akkor, amikor bizonyos forgalmi adók nem fázisadó formájában szedettek be. (Malasits Géza: Hogy ne kelljen érte állandóan könyörögniök!) A városok forgalmiadórészesedése legyen előre meghatározva, hogy a költségvetésükbe beállíthassák. Kérem az államrendőrség fenntartásához való hozzájárulás enyhítését és mindazoknak a problémáknak a megoldását, amelyeket a városok kongresszusa a kormány elé terjesztett. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Drobni Lajos: Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy gondoskodjék a városi lakosság főproblémáinak a megoldásáról. Abban a reményben, hogy a pénzügyminiszter úr e jogos, méltányos és feltétlenül igazságos kívánságokat figyelembe fogja venni, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés,) Elnök: Szólásra következik Sándor István képviselő úr. Sándor István: Mélyen t. Ház! Előttem szólott Drobni képviselőtársamnak a házadóra és a háztulajdon helyzetére vonatkozó előadásához, valamint további kérelméhez is csatlakozom, mert magam is látom, hogy csakugyan nagyon sok kisember, munkások és mások azért vettek házat, hogy majd öregkorukban annak '. ülése 1935 június 7-én, pénteken. 421 jövedelméből éljenek meg. Mivel egyrészt a jövedelem csökkent, értékesíteni a házakat nem tudják, másfelől pedig aránytalanul magas adóval van megterhelve a házbirtok, ennélfogva a nyugdíjalapot vonták ki szegények lába alól és nyomorgásra kényszerítik őket. Méltóztassék csak elképzelni a következőket, százalékokban kiejezve. Az állami adót nálunk Kecskeméten 110% községi pótadó terheli és a két nagy egyház, amelyekhez a lakosság túlnyomó nagyrésze tartozik, szintén 20—20%-os adót szed, tehát 130% jön hozzá az lígyis rendkívül magas házadóhoz. (Zaj. — Elnök csenget.) Ez a helyzet a nemzeti vagyonnak azt a részét, amely házbirtokok formájában jelentkezik, kétféleképpen apasztja. Először az értékcsökkenés révén, másodszor pedig azzal, hogy nem tudják reparálni a házakat, pedig a házak rendes karbantartás nélkül még a szokott ideig sem tudják értéküket megőrizni. Ilyen vagyqnpusztulást idéz elő ez az adórendszer a házbirtoknál. Mivel pedig a nemzeti vagyon apasztása nem lehet célja semmiféle adórendszernek, azt gondolom, elsősorban is az a feladat, hogy a házadó terhein valami könnyítés történjék. Az idő előrehaladottsága miatt rövid ideig kívánom a t. Ház szíves figyelmét igénybevenni és csak két kérdést kívánok felhozni. Az egyik az, hogy a pénzügyminiszter úr kereskedelemügyi miniszter korában általános ^népszerűséget szerzett az ellenzéken is egyfelől azzal, hogy minden véleményt meghallgatott és igyekezett a jót felhasználni belőle, másodszor azzal, hogy, ha nagy feladatok álltak előtte s ezeknek a nagy feladatoknak megoldására való eszközök nem voltak meg, szinte bámulatraméltó ötletességgel kereste meg a kicsiny eszközöket és ezekkel a kicsiny eszközökkel ért el nagy eredményeket. (Szabó József: Amíg ilyen ellenzék van, addig nincs baj!) De az a súlyos aggodalmam, hogy ezeket a tulajdonságait ott felejtette a kereskedelemügyi miniszteri székben s a pénzügyminiszteri székbe nem hozta magával. (Mozgás a jobboldalon.) Mert az, hogy a pengő értékét, vásárlóerejét fenntartjuk és vele együtt fenntartjuk ezt a nagy deflációt is, igazán nem új dolog és ha ennek viszonyaink javítására valami komoly hatása lehetne, a letelt majdnem öt esztendő alatt már mutatkozhatott volna. Itt a Képviselőházban az általános vita folyamán Eckhardt Tibor pártvezérem előterjesztett bizonyos javaslatokat. Természetes, hogy akik ezekben a kérdésekben otthonosak, gondolkozhatnak másképpen is, de ezek a kérdések fennállanak. ezek a kérdések megoldva nincsenek, ha tehát a pénzügyminiszter úr az ajánlott javaslatot nem találja jónak, akkor szerintem más, jobb, célszerűbb javaslatokkal kell jönnie. Ha azonban ezek pillanatnyilag nem állanak rendelkezésre, akkor legalább is Éber Antal igen t. képviselőtársunknak azt a javaslatát méltóztassanak elfogadni, hogy hívjanak össze szakemberekből álló pénzügyi ankétet és vizsgálják meg a dolgokat. Valahova innen mozdulnunk kell, mert ez a defláció és azonkívül egyéb gazdasági bajaink, amelyek talán onnan is erednek, — ami világtünet, de amin másutt vagy legalább is sok helyen többé-kevésbbé segítettek — hogy a pénz és az egyéb javak vásárlóereje között feltűnően nagy eltolódás keletkezett az utóbbi évtizedek folyamán: mondom, ez az állapot sokáig fenn nem tartható, ennek az állapotnak orvoslására szerintem semmi esetre sem szabad elmulasztani a kísérleteket, illetve legalább azt a tárgyalást, amely megfelelő, kivihető kísérleteket tud ajánlani. 60*