Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

32 Az országgyűlés képviselőházának amellyel nem rendelkezhetik az az ügyvéd. Helyesebb volna, ha a bélyegilleték lerovását átalányösszegben állapítanák meg. Nem kel­lene ezzel kötelezővé tenni az átalányösszegben való lerovást, talán fakultatíve lehetne, hogy aki akarja, leröhatja egy összegben, aki nem akarja, az rója le esetenként, A büntetőeljá­rásba már 'behozták és én megállapítom, hogy ott bevált ez az újítás. De egyúttal megszaba­dítaná ez a bírói tisztviselői kart a spicliske­déstől is és megmentené a bíróságot attól, hogy hónaponként vagy negyedévenként a királyi kincstár kiküldje a maga külön spiclijét és vé­gigböngéssze, végignézze az aktákat. Teljesen erkölcstelen is ez, mert abból az összegből, amit ott találnak, bizonyos hányad őket illeti. Második kérelme az ügyvédi karnak, hogy a pénzügyi hatóságok az ügyvédek kereseti és jövedelmi adóval való megadóztatását bízzák az ügyvédi kamarára. Az ügyvédi kamara tudja legjobban, hogy az ügyvédek mekkora adót tudnak elviselni. Látjuk, hogy a for­galmiadó kivetése ilyen módom történik és ott sincs semmi panasz. Az ügyvédkollegák sza­bályszerűéin és igazságosan kiróják a kontin­genst, amit megállapítanak a kamarákkal szemben. Az előttem szólott t. képviselőtársam is mondotta, hogy méltóztassék, de mielőbb, a pereik értékhatárát leszállítani. Képtelenség, amint képviselőtársam is mondotta, hogy 200 pengős perértéknél nincs fellebbezés. 200 pengő ma olyan kapitális, amelyért vidéken házat, vagy egy hold földet lehet venni, e fölött ítél­keznek az első fokon és nincs fellebbezés. Azon­kívül a statisztikából is megállapíthatja az igazságügyminiszter úr, hogy a perek legna­gyobb része 200 pengőn alul van. (Dulin Jenő: Alig van ma más per!) Ez is azt bizonyítja, hogy az érték annyira eltolódott, hogy a jog­kereső közönség vagyoni érdeke megkívánja ennek megváltoztatását. Hogy segíteni lehes­sem a ügyvédi karon hirtelen, ehhez nem szük­séges külön törvényhozás. Méltóztassék talán a telekkönyvi ügyekben kötelezővé tenni az ügy­védi képviseletet. Azonkívül itt van a köz­jegyzői intézmény is. Közjegyzőség csak kiváltságosaknak jut; sajnos, Magyarországon közjegyző csak az le­het, aki politikai érdemeket szerzett. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Azt hiszem, ez elég téves!) Ha végignézek a kinevezett köz­jegyzőkön, úgy látom, hogy az 98%-ban mind élharcos volt, vagy politikai érdemeket szer­zett. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem úgy van, de nem baj!) De így van! A köz­jegyzői intézményt is lehetne olymódon módo­sítani, hogy a 10—15 éve gyakorlatot kifogás­talanul folytató ügyvédeket fel lehetne ru­házni ezzel a jogosítvánnyal, vagy be lehetne olvasztani az egész közjegyzői intézményt a bíróságba. Tekintélyes jövedelme volna ebből az igazságügyi tárcának. Ugyancsak elfoga­dom a községi jegyzők tehermentesítését, mert a községi jegyzők — amint az előttem szólott t. képviselőtársam mondotta — folyton arról panaszkodnak, hogy túl vannak terhelve mun­kával. Nem akarom őket megrövidíteni. Ne­kik esetleg szerzett joguk, hogy magánmunká­latokat végezzenek. Léptessük elő a községi jegyzőket egy fizetési fokozattal (Egy hang a középen: Akár kettővel!) és a magánmunká­latok végzésétől tiltsuk el őket. Az ügyvédek­nek tekintélyes része azonnal ellepi a községe­ket és az ügyvédnyomor részben meg lesz 21. ülése 1985 május 27-én, hétfőn. oldva. Itt van a közigazgatási bíróságnak kö­zépfokú kiépítése, azután törvénybe is van ik­tatva a békebírói intézmény. Azt ígérték, hogy az ügyvédek részben ott is el fognak tudni helyezkedni. Kérdem a miniszter urat, miért nem méltóztatik sürgetni, hogy ez is megvalósíttassék. Azután hivatkozom a gazda­adósságok rendezésére. Mindenkiről méltózta­tott gondoskodni, csak az ügyvédről nem. An­nak az ügyvédnek munkája nem olyan, mint az orvosé, vagy az iparosé, vagy másé? Miért nincs az ügyvéd munkája tiszteletdíjá­nak legalább egy része kivéve*? Miből éljen az az ügyvéd? Levegőből? A gazdaadósságoknál egyáltalában figyelmen kívül hagyták az ügy­védi díjat, pedig az ügyvéd a középosztálynak gerince, oszlopa, a kapitalista társadalmi rendnek szintén oszlopa, tehát megérdemelné, hogy foglalkozzanak vele. Figyelmébe aján­lom a miniszter úrnak, hogy az ügyvéd nyo­morát enyhíteni lehetne, ha a telepítéseknél, a tagosításoknál esetleg konszlderáció tár­gyává tenné azt, hogy ügyvédi kényszert vagy kötelezettséget írjon elő. Az okirati kényszer is régóta kísért az országban. Sok mindenféle hálátlan pernek, ellenségeskedés­nek, kiadásnak venné elejét, ha végre az ok­irati kényszert is bevezetnék. Az ügyvédi nyugdíjintézet szenved azért, mert egész va­gyonát odaadta hadikölcsönbe. Módot kell ta­lálni arra, hogy az az ügyvéd, aki talán külö­nösen az előbbi időkben vagyont tudott sze­rezni, de a háborús viszonyok és a pénz de­valvációja miatt egész szerzeménye, vagyona .tönkrement és most rászorulna arra, hogy nyugdíjat kapjon, hozzá is jusson a nyugdíj­hoz, ha már befizette a törvény alapján kirótt összegeket. Most azután kiderült, hogy nyug­díjra egyáltalán nincs igénye, özvegye pedig csak alamizsnát kap. Megélni kevés, éhen­halni sok, amit az ügyvéd özvegyének adnak. Minthogy én a kormányzattal szemben nem viseltetem bizalommal és miután nem látok semmi olyan tendenciát, amely a mi elgondo­lásainkat honorálná, ennélfogva a költségve­tést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a bal­oldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Mózes Sán­dor! Elnök: Nincs jelen. Elveszti felszólalási jogát. Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Petro Kál­mán! Elnök: Petro Kálmán képviselő urat illeti a szó! Petro Kálmán: T. Ház! Méltóztassék meg­engedni, hogy igazán röviden teljesítsem köte­lességemet és néhány kérdést intézzek az igaz­ságügyminiszter úrhoz. Az első az, hogy miért van éppen most a legjobb alkalom arra, hogy a pénzügyi ható­ságok az ügyvédeket könyvvezetésre kénysze­rítsék? Akkor, amikor az ügyvédek nyomorog­nak, amikor nem tudnak megélni, amikor az érdemekben megőszült ügyvéd másképpen nem tud megoldást találni az életére, mint azzal, hogy főbelövi magát, akkor jönnek a pénzügyi hatóságok, azzal, hogy kényszerítik az ügyvé­det adóztatás meg nem tudom, mi minden más címen arra, hogy könyvet vezessen. Vagy ve­zeti azt a könyvet és akkor nem fogja tudni beelírni a valóságot, mert hiszen lehetetlen, hogy kiadja az ügyvéd az egész klientúráját bárkinek. Az ügyvéd titoktartását, amelyre

Next

/
Oldalképek
Tartalom