Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés képviselőházának i a munkásosztálynak, a fixfizetéses alkalmazottaknak okoznánk vele a legnagyobb kárt. Ellenben egyet mégsem tudunk egyszerű eszünkkel megérteni, azt, hogy például Ausztriában az egy fejre eső bankjegyforgalom 133, Csehszlovákiában 96, Magyarországon pedig 41 pengő. Nem tudnak Európában államot mutatni, amelyben az egy fejre eső bankjegyforgalom olyan alacsony volna, mint Magyarországon. Ha tehát olyan finánctudósaink és finánctehetségeink vannak, akkor ezen az állapoton mégis segíteni kellene, mert ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy éppen a dolgozók szenvednek a legtöbbet ennek a fináncpolitikának következményeképpen. Eátérve arra, amit voltaképpen mondani akarok, meg kell mondanom, hogy ha a kormány igényt akar tartani arra, hogy reformkormánynak nevezzék, akkor nem lehet sürgősebb feladata, mint hogy reformálja adórendszerünket, az az adórendszert, amely antiszociális és nincsen tekintettel sem az igzságos és arányos adóztatás elveire, sem az ország nemzetgazdasági érdekeire. Mi, szociáldemokraták, teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy civilizált államban adót kell fizetni, adó nélkül államot fenntartani nem lehet, az államban nem lehet a rendet fenntartani, szóval, adózni kell. Sohasem helyezkedtünk arra az álláspontra, hogy nem kell adózni. Azt azonban mint legelső feltételt mindenesetre megköveteljük, hogy az adózás legyen igazságos és egyezzék meg az adózók jogérzetével. Sajnos, ezt a magyar adórendszerről mondani nem lehet, nem pedig azért, mert a magyar adórendszer olyan, hogy nem attól veszik el a pénzt, aki a legtöbbet élvezi a magyar állam gondoskodását és akinek a magyar állam költséges intézményei elsősorban szolgálnak, hanem attól, akitől a legkönnyebben el lehet venni és aki a legkevésbbé tud az agyonnyomás ellen védekezni. Csak pár példát. Itt van az örökösödési adó, amelynél elavultabb adónem nincsen. Ha egy szegény iparos, vagy szegény munkásember, vagy kiskereskedő, kisbirtokos hal meg, akkor egész famíliáját megnyomorítják ez::el az örökösödési adóval. Ezzel szemben azt latjuk, hogy például Fülöp Józsiás herceg, — egy kukkot nem tud ez az úr magyarul — akinek az apja körülbelül 10 esztendővel ezelőtt halt meg, a főudvarnagyi bíróság segítségével ki tudott bújni az örökösödési adó fizetése alól és azt még a mai napig sem fizette meg. Jóllehet, a pénzügyminiszter úr biztosította magát az összeg erejéig, a pénzügyminiszternek azonban nem biztosíték, hanem pénz kell, már pedig Fülöp Józsiás hercegtől pénzt a mai napig nem láttunk. Az urak itt annyit beszélnek földbirtokreformról és telepítésről- Szerintem a legelső •kötelesség lenne a magyar örökösödési adórendszert úgy átalakítani, amilyen az angol örökösödési adórendszer és ha az örökösökön pénzt nem lehet bevasalni, akkor vegyék el a földet olyan arányban, mint amilyen arányban azt az adó alapján el kell venni. Erre a földre telepítsék azután le a nincsteleneket, akkor jót tesznek a nincstelenekkel és a magyar államot is abba a helyzetbe juttatják, hogy nincstelen emberek meggyarapodva a földön, adóalanyokká válnak, mert Fülöp Józsiás hercegen adót nem fognak bevasalni. Igazságtalan ez az adórendszer azért is, mert túlságosan megterheli a fogyasztást a magas fogyasztási és forgalmi adók révén és a széles néprétegek fogyasztóképességét teljesen ». ülése 1935 június 7-én, pénteken. 417 aláássa. A legjobb bizonyíték erre az, hogy az előttünk fekvő költségvetésben az egyenesadóbevétel 8 millió pengővel csökken, ellenben csak a forgalmi adó egymaga 9,600.000 pengővel emelkedik. Az az adó tehát, amelyet túlnyomóan jómódúak, nagykereskedők fizetnek, csökken 8 millióval, ellenben abból az. adónemből, amelyet a legszegényebb ember, a nyolcgyermekes szegény proletár is fizet, 9*6 millió pengővel többet munkálnak ki. Ez azt jelenti, hogy a jövőben még kevésbbé fog kibújni a szegény ember ez alól az adó alól. ^ Nincsen kegyetlenebb közteher, mint a kenyér, a liszt, a cukor és a hús olyan arányú megadóztatása, amint az Magyarországon történik. Tegnap a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása során hallottuk dr. Alföldy és dr. Végváry képviselőtársaink beszédeit, amelyek minden emberben megremegtették a szívet- A gyermeknyomorúságról, a gyermekek éheztetéséről, a gyermekek elhanyagolt külsejéről és a gyermekvédelem hiányosságairól olyan megrázó 'képet^ festettek képviselőtársaink itt a Képviselőház előtt, hogy azt nyugodtan alig lehetett meghallgatni. Nos, ha megnézzük, mi az oka annak, hogy a munkásember nem tudja gyermekét rendesen táplálni, mi az oka annak, hogy az a 'munkásgyermek növésében, szellemi fejlődésében hátramarad, testileg elsatnyul, ezt abban kell megtalálnunk, hogy például egy kiló kenyérnél a kenyér értékének 48%-a közteher. Ha az a szegény munkásember elküldi a feleségét valamely üzletbe, hogy lisztet vásároljon, egy^ kilogramm lisztnél 12 fillér adót fizet,; azonkívül fizeti még a forgalmiadót, úgyhogy mire hazaviszi azt a lisztet, hogy 'gyermekeinek ebédet főzzön belőle, egyórai órabér megy rá csak azokra az adókra, amelyeket fizetnie kell, hogy egy egyszerű burgonyás tésztát főzzön. Az adórendszert tehát elsősorban reformálni kell. Szerintem az adók túlnyomó részét azokra kell hárítani, akik az állam jótéteményeit élvezik. A belügyi tárca költségvetésén elk tárgyalásánál felhozták, hogy micsoda horribilis öszszegekibe kerül a rendőrség, a csendőrség, a határőrség, általában milyen hatalmas öszszegbe kerülnek a fegyveres alakulatok. Azoknak a néptömegeknek, amelyek a legtöbb adót kénytelenek kiizzadni, mindebből édes-kevés hasznuk van. A munkásembernek nem kell rendőr, mert neki nincsen semmije, amit tőle el lehetne lopni. Annak a szegény kisgazdának nem kell az a hatalmas csendőri apparátus, amely Magyarországon van. Minek neki? Ö maga is meg tudja őrizni jkis vagyonkáját. Ma azonban a helyzet az, — és ezt nem lehet letagadni — hogy azok a társadalmi rétegek, amelyek legnagyobb mértékben veszik igénybe a rendőrséget, a csendőrséget, a karhatalmat vagyonuk, testi épségük és hatalmuk megvédésére, áthárítják az adót azokra, akiknek mindezekből kevés hasznuk van, de akiknek ennek a terheit viselniök kell. Egy példát hozok fel arra, hogy mennyire igazságtalan a magyar adórendszer, amükor szegény emberről van szó. A legterhesebben megadóztatott kategória a magánalkalmazottak kategóriája. Ezek adójukból egy fillért sem tudnak lesírni, keresetükből egy fillért sem^ tudnak letagadni, mert hiszen könyvek alapján állapítják meg, hogy mennyi a fizetésük. Ha egy ilyen magán alkalmazott 3610 pengő fizetést kap, akkor már jövedelmi adót kell fizetnie, noha