Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

414 Az országgyűlés képviselőházának ez a prosperitás még nem következett be, annak nem a pénzoldalon van az oka, hanem más oldalon. Azt hiszem, ebben még az igen t. túloldallal is egyetértek. Hiszen természetes is, hogy ennek a szituációnak be kellett következnie, mert nálunk egy olyan tényező működött közre, amely ezekben a sterling-blokkhoz tartozó és aranyalapot fenntartó országokban nem működött közre. Ez pedig az, hogy nálunk életbelépett az a bizonyos sokat támadott felárszisztéma, amely tulajdonképpen az egyetlen lehetőséget nyújtotta arra, hogy ezen a súlyos krízisen, úgy ahogy, mégis átevezzünk. Én megengedem, hogy ennek a devízaszisztémának vannak bizonyos hibái, megengedem, hogy talán nem mindig elég gyors, tévedni is lehet, de végeredményben maga az egész szisztéma határozottan jó szisztémának mondható, mert sikerült vele az olyan mezőgazdasági cikkek exportját is megteremteni, amely cikkek olyan messze országokba mennek, — nem a mi hibánkból mennek olyan messze országokba — amely országokba máskülönben exportálni egyáltalában nem tudnánk. És éppen ezek azok az országok, amelyekből felhasználható nemes devizát tudunk nyerni. (Gr. Sigray Antal: Keveset!) Sajnos keveset, de mégis valamit, úgyhogy nyersanyagellátásunkat valahogyan biztosítani lehet. (Rassay Károly: Jó szisztémának nem jó, legfeljebb szükséges rossz!) Meggyőződésem az, hogy nem is érnénk el semmit sem azzal, ha elfogadnánk Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak indítványát, illetőleg véleményét. Mint ahogy erre Magyar Pál igen t. képviselőtársam rámutatott, ki kell tartanunk a pénz értékállandóságának biztosítása mellett. De nem érhetnénk el eredményt azért sem, mert nincsenek meg azok az előfeltételek, amely a pénz új értékének megállapításához múlhatatlanul szükségesek. Elsősorban nincs meg államháztartásunk egyensúlya, ami nélkül pedig más nívón pénzt stabilizálni nem lehet. Most a legutóbbi frank-' krízisnél a sok egynapos, tiszavirágéletű pénzügyminiszterei között az egyik, -azt hiszem Germain-Martin azt mondotta: magábanvéve az a tény, hogy az államháztartás nincs egyensúlyban, involválja azt, hogy ki kell tartani a frank aranyalapja mellett. (Gr. Sigray Antal: AmecU dig lehet!) Természetesen, ameddig lehet, ha nem lehet, akkor fikciókkal kell élni és rendkívüli intézkedéseket kell tenni, mint ahogy nálunk 1931-ben nem lehetett tartanig az aranyalapot és éppen azért kellett rendkívüli intézkedéseket tenni. (Rassay Károly: Nem azért kellett! — Rupert Rezső: Azért, mert a Smith-féle keretet túllépték!) Nem azért kellett, egész másért. 1931-ben az összes külföldi pénzintézetek felmondották Magyarország összes rövidlejáratú adósságait. Ezt azért tették, mert az egész osztrák-magyar monarchiában igazán csak az Österreichische Creditanstalt-ot ismerték a külföldön és minthogy ez 1931 május 13-án megbukott, ebből levonták azt a konzekvenciát, hogy sehol sem lesz jóhelyen a pénzük és ezért azt innen kivonták. Olyan ország pedig nincs, amely rövidlejáratú kölcsönök nélkül tudna dolgozni és egy országból csak úgy egyszerre nem vonhatják ki a külföldi hiteleket. Természetes, hogy ez volt az oka annak, hogy odajutottunk, ahol 1931-ben^ voltunk. Az első feltétel tehát az államháztartás egyensúlya. A második előfeltétel lenne az aktív külkereskedelmi mérleg, amelynek legnagyobb aka.dálya éppen a bennünket környező államoknak, természetes piacainknak elzárkózó politikája. 28. ülése 1935 június 7-én, pénteken. A harmadik feltétel az aktív nemzetközi fizetési mérleg, amely tulajdonképpen az előbbivel szoros összefüggésben áll, hiszen a, külkereskedelmi mérlegnek kellene produkálni azt a pluszt, amelyből adósságaink kamatait és tőketörlesztéseit megfizethetjük. Ami egyéb tétel a fizetési mérlegben még adódik, azok tulajdonképpen nem túlságosan lényeges összegek és nagyjában ki is egyenlítik egymást. A negyedik igen fontos előfeltétel az, hogy a külfölddel szemben fennálló rövidlejártú hiteleinket valami módon stabilizálnunk kell, mert azokat rövidlejáratúan visszafizetni belátható időn belül teljesen képtelen az ország. Amíg tehát ezek a feltételek nem teljesednek be, addig tulajdonképpen a filius ante patrem esetével állunk szemben. A kötött gazdálkodást továbbra is fenn kellene tartani, aminek újból új diszparitás lenne a következménye és akkor ismét mehetnénk lefelé, a végtelenségig, amire egyébként már a pénzügyminiszter úr is rámutatott. (Magyar Pál: Rassay képviselőtársunk ugyanezeket pontonkint, egész precízen elmondotta itt! Jó eaeket megismételni, nem árt minél többször hallani!) Megmondom, hogy miért ismétlem meg, mert azóta volt a svájci népszavazás, amelyhez egyes hozzá nem értő emberek nagyon vérmes reményeket, fűztek, — tudniillik; az infláció hívei — azóta láthatjuk a frankcsatát, — mert, azt hiszem, helyesen, így kezdem, nevezni — mondom, láthatjuk a frankcsatát, amely szintén alkalmas arra, hogy egyes emberekben meggyöngítse azt a meggyőződést, hogy erről az útról nem szabad letérni. (Magyar Pál: Nagyon helyes!) Nem akarok rátérni arra, amit Eckhardt Tibor igen t. barátom mondott, hogy az angol fonthoz kössük a pengőt, mert e tekintetben a pénzügyminiszter úr megadta már neki a választ, csak rá akarok mutatni arra, hogy még ezek a nagy országok is, mint Anglia és Amerika, akkor, amikor letértek az aranyalapról, szükségesnek tartották az ő viszonyaikhoz képest is igen nagy valutakiegyenlítő alapnak a megteremtését, hogy állandóan interveniálhassanak a pénz értékének megtartása mellett. Ez tehát olyan lejtő, amelyen igen erős fékeket kell alkalmazni, olyan fékeket, amelyek — mint ezekből a példákból látjuk — jelenleg itthon nem állnak rendelkezésünkre. En még azt sem merném megállapítani, hogy vájjon mi a pengő valódi értéke. (Rupert Rezső: Tessék elolvasni Kossuth beszédét, amelyre hivatkoztam! — Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Mélyen t. Ház ! En nem hiszem, hogy a pengőnek az volna a komolyan kialakult értéke, amely ma külföldi relációban megvan. (Rassay Károly : Ez nem is lehet!) Jobb annál a pengő, sokkal jobb, mert abban a külföldi relációban kialakult értékelésben benne van a tilalom áthágásának a lehetősége, illetve honorálása is. Olyan utakon megy ki a pénz és olyan úton alakul ki külföldi kurzus, hogy érték nem a pengő valódi értéke- (Magyar Pál: Ez mutatja, hogy a tilalom rontja a pengőt. — Rupert Rezső: Egészen természetes!) Én magam is mindig azt mondtam, hogy a tilalom rontja — nem. a pengőt, hanem azt a lehetőséget, hogy stabil helyzetben megmaradhassunk. Tehát lassan, vigyázva, le kell majd bontani ezt a tilalmat, de ez nem lehetséges addig, amíg nincsenek meg ennek az általam vázolt gazdasági előfeltételei.