Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. ralis biztonságát találta el és lőtte le. A probléma megoldásával kapcsolatban az irodalomban, a sajtó terén, sőt a közélet terén is igen nyugtalanító szimptomákról hallottunk, és pedig olyanokról, amelyek a leghatározottabban előrevetítették a kultúrharc árnyékát. Ez nagyon természetesen a legnagyobb mértékben megdöbbent mindenkit, aki abból indul ki, hogy kultúrharcot a családvédelem és a nemzetvédelem érdekében sem szabad előidézni. Különféle tervekről hallottunk, amelyek az igazságügyi tárca keretébe tartoznak a családvédelem 'és a házasság védelem tekintetében, hallottunk pl. a hűtlen elhagyásos válások megszüntetéséről is. A magam részéről felvetek egy gondolatot, amely tényleg alkalmas volna a házasság intézményének szilárdabbá tételére, ez pedig az, hogy nem kell a hűtlen elhagyásos válásokat megakadályozni, azonibian a házassági törvény bármely^ szakaszán nyugszik a házasság felbontása iránti kereset, megítélésem és meggyőződésem szerint a békéltetést kellene visszaadni az egyházaknak. így a békéltetés révén az egyházak a maguk lelki befolyásával támaszthatnák alá a házasság intézményét és ha az egyházak a maguk lelki befolyásával mint erkölcsi tényezők nem képesek a válni akarókban a házasság intézményét fenntartani, akkor jöjjön a bíróság és mondja ki a házasság felbontását Ügy vélem, ez a megoldás az, amely egyrészt nem ütne rést a polgári házasság intézményén sem, másrészt megakadályozná a felekezetek között előállható kultúrharcot. Ez az intézmény igenis alkalmas lehetne arra, hogy a könnyelmű válásokat 'megakadályozza, a házasság intézményét megszilárdítsa. Az ügyvédség anyagi helyzetével kapcsolatban tisztán és kizárólag egy tényre akarok rámutatni. Május 7-én olvastuk az újságban, hogy a községi jegyzők egyesülete a belügyminiszter úrinál tisztelgett és feltárta előtte azt, hogy a jegyzők munkájukat ellátni képtelenek s kértek a belügyminiszter úrtól orvoslást. A jegyzői karral is a legteljesebb barátságot és szolidaritást tartom fenn és érzem is ezt Nem irányul a jegyzői kar ellen az, amit itt felvetni akarok, mert hiszen nekünk sw az álláspontunk, hogy a jegyzőt a község fejévé kell tenni, a község független fejévé, aki az imperiumot, a közhatalmat, függetlenül, anélkül gyakorolja, hogy magánmunkálatai útján a község lakosságától függene. De a belügyminiszter úr elgondolása szerint a község ügyeinek vezetése mellett a községi jegyzőnek el kell még látnia falu vezetési és népnevelői hivatását is. Ezt pedig csak úgy tudja ellátni, ha mentesül azoktól a magánmunkálataitól, amelyek már ma is képtelenné teszik saját, hivatalos helyen, a belügyminiszternél előadott panaszaik szerint a községi jegyzőket feladataik elvégzésére. Itt merül fel annak a szüksége, hogy az okirati kényszer behozatalával az ügyvédség anyagi helyzetén is segítsünk, ha pedig a miniszter úr ezt a pontot a belügyi kormányzattal együtt a magáévá teszi, itt kiesik ennek a politikai éle s tisztán és kizárólag egy abszolút szükséges közigazgatási reformkérdésé válik, amely megoldja az ügyvédég súlyos problémáját is. Az igazságügyi tárca költségvetését azon az alapon, hogy pártonkíyüliségemben is a reformprogramm alapján állok és bízom abban, hogy az igazságügyminiszter úr a tervezése 1935 május 27-én, hétfőn. 31 zett reformokat és a felhozott kívánságokat meg fogja valósítani, elfogadom. r (Helyeslés, éljenzés és taps jobb felől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Horváth Zoltán! Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat illeti a szó. Horváth Zoltán: T. Ház! Az előttem felszólalt képviselőtársaim legnagyobbrészt ügyvédek voltak. Felszólalásaikból megállapíthattuk, hogy a bírósággal szemben a legnagyobb lojalitással emelték fel szavukat (Ugy van! Úgy van! balfelől.) és mindegyiknek a felszólalásából kicsengett az az óhaj, hogy a magyar bíróság teljesen független legyen erkölcsileg és anyagilag. A felszólalások legnagyobb része ezen a követelményen sarkallt. Méltóztassék most már megengedni, hogy én, mint ügyvéd-képviselő ugyancsak kifejezzem elismerésemet a magyar bírói kar iránt s egyben megállapítsam azt, hogy függetlenség is, amelyet a magyar bíróság élvez, kej vés. En a magyar bírói kart még függetlenebbé tenném, a végrehajtó hatalomtól sokkal jobban függetleníteném, mert a bírói karrier ma is legalább 50%-ban a végrehajtó hatalomtól függ. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Es jó a bíróság!) Es a bíróság jó, úgy van! (Lázár Andor igazságügyminiszter: Tehát nem ártott neki ez!) Nem tudok bővebben belemenni ebbe a kérdésbe miniszter úr, ígéretemhez képest csak távirati stílusban (Lázár Andor igazságügyminiszter: Látom! — Derültség}) vagyok kénytelen beszélni. Hiányolom, hogy (magánjogi kódexünk még most sem készült el, de hiányolom azt is, hogy ebben a 14 vármegyében még ma is partikuláris jogok vannak. Az örökösödési jog terén még ma is él és uralkodik a jászkún-statutum. Ezt egyetlen egyszakaszos törvénnyel meg lehetne változtatni; miért van tehát ebben a 14 vármegyében kétféle örökösödési jog? (Sulyok Dezső: Ugyvédvizsgai kérdés!) Az ügyvédség kérdésére bátor vagyok áttérni. Az ügyvédeknek régi óhaja az, hogy az ügyvédi rendtartás végre korszerűen átalakíttassak. Alakittassék át akként, hogy három csoportba osztassanak az ügyvédi rendtartás szabályai. Tehát legyen annak egy szervezeti kérdése, legyen megállapítva az ügyvéd joga, kötelessége és legyen az ügyvédnek felelőssége, amelybe beletartozik az összefértetlenség is. r Ennek az etikai résznek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, t. Ház, hogy az előttem szólott t. képviselőtársaimtól eltérőleg, ne általában beszéljek a ügyvédek nyomoráról, hanem konkrété mondjak pár olyan dolgot, ami nem új dolog, de ami momentán sürgősen segítene ezen a koldusbotra jutott osztályom. Azt panaszolják az ügyvédek általában, hogy valahányszor az igazságügyminiszteri székben bíró ült, az jobban szívén viselte az ügyvédi kar értékét, mintha az igazságügyminiszteri székben ügyvéd ült. En kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, aki kartársunk, hogy ezt a tapasztalati igazságot cáfolja meg. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Igyekeztem is eddig!) T. Ház! Itt van, ami az ügyvédeket nagyon sérti, az illetékeiknek túlmagas összegben való megállapítása, illetve túlmagas összegben való lerovása. A bélyegilletéket 50 pengőig le kell róni. A mai világban ez olyan összeg,