Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21 profén kézzel hozzányúlni nagyon nehéz, és tartani kell attól, hogy egy elhamarkodott, meg nem fontolt és kellő tapintattal végrehajtott lépés többet árt, mint ihásznál. De kényes probléma ez azért is, inert ezen a területen ütköznek és találkoznak egymással a valláserkölcsi, társadalmi és jogi szabályok és ezek akárhányszor nem egymás mellett, hanem egymás ellen érvényesülnek. Vannak doldok, amelyeket a társadalom felfogása elismer, viagy legalább is tűr, a vallás pedig tilt és vannak dolgok, amelyek a jogi szabályozás és az állam szempontjából színtelenek és közömbösek, de amelyeket a társadalom elítélendőknek tart. Ezt a három szempontot kétségtelenül ' össze kell egyeztetnie annak a törvényhozónak, aki vállalja azt a nehéz feladatot, hogy ebbe a kérdésbe, ebbe a darázsfészekbe belenyúl. (Rupert Rezső: A negyedik pedig a természet tön vénye!) De nagyon fontos és nagyon kényes ez. a kérdés abból a szempontból is, hogy Magyarország vegyesvallású állam. Vegyesvallású állam, ahol az egyik vallás törvényei, szabályai és felfogása nem

( azonosak a másikéval. Már pedig ezt a kérdést csak úgy lehet megoldani, hogy semmiféle kultuszharcot, felekezeti villongást vagy torzsalkodást a megoldás fel ne idézzen. (Helyeslés.) Kétségtelen tehát, hogy meg kell találni ebben a kérdésben annak a krisztusi szabálynak érvényesülését, hogy adjátok meg Istennek, ami az Istené, és a császárnak, ami a császáré, és össze kell egyeztetni ezt a két szempontot és a vallási meggyőződés és az állami érdekek sérelme nélkül kell megtalálni azt a plattformot, amelyen elindulva, ezek a kérdések megoldhatók. Ha már most azokkal a tényekkel foglalkozom, amelyek ennek a témának körébe tartoznak, nem akarom magam annak a megjegyzésnek kitenni, amelyet egyik, nemrég elsőízben felszólalt képviselőtársamnak mondottak — akinek azt vetették szemére, hogy a statisztikai évkönyvből szedte össze felszólalását. — Éppen ezért csak a legszükségesebb statisztikai adatokat óhajtom ismertetni. Magyarországon a nyers születési arányszám 1883-tól 1933-ig, tehát 50 év alatt 45 ezrelékről 22 ezrelékre esett, tehát több, mint felére csökkent. Abszolút számokban t kifejezve is csökkent a születések száma; míg Csonkamagyarországon 1920-ban 249.458 volt az élve születettek száma, addig ez a szám — noha a népesség időközben szaporodót — 1933-ban csak 193.911 volt. A házasságon kívül született gyermekek arányszáma ezzel szemben emelkedett és míg 1928-ban az összes élve születetteknek csak 8*4%-a volt, addig 1933-ra 9'7%-ra emelkedett. ' A halálozási arányszám Magyarországon is, mint általában egész Európában, a higiéné fejlődése következtében igen kedvező fordulatot vett és míg az 1921—1925. évek átlagában 19'9 ezrelék, az 1926—1930. évek átlagában 17 ezrelék volt, addig 1933-ban ez a szám 14*7 ezrelékre szállott le, ami rekord a magyar egészségügy történetében. Annak ellenére, hogy a mortalitás ilyen kedvezően alakult, a nyers születési szám kedvezőtlen alakulása következtében a természetes szaporodás Magyarországon az utóbbi években mégis lényegesen visszaesett. 1926-ban még 10'7 . ezrelék volt a természetes szaporodás arányszáma, ez fokozatos csökkenéssel 1933-ra 7'3 ezrelékre esett; közben azonban volt egy év, 1932, amiülése 193$ május 27-én, hétfőn. 27 kor — úgy látszik, az 1931. évi akut gazdasági válság következményei mutatkoznak ekkor — csak 5*5 ezrelék volt. (Czirják Antal: Mert felfüggesztik az egyke legkiválóbb szakértőjét állásától! — Felkiáltások jobbfelől: Ki az? — (Czirják Antal: A vajszlói körorvos!) Igen rövid az időm, legyen olyan kedves, képviselőtársam, hallgasson meg türelemmel. A válási arányszám 35 év alatt Magyarországon a következőképpen alakult: 1894-ben 9 ezrelék volt, azután következik egy döbbenetes szaporodás, úgy hogy ez a szám 1929-re 76 ezrelékre növekedett. Huszár Károlynak egy 1927-ben tartott társadalomtudományi ankéten tett megállapítása szerint 1927-ben 900.000 volt azoknak a magyar családoknak a száma, amelyek a fajfenntartás szempontjából imprpduktivaknak tekinthetők, amelyeknél tehát háromnál kevesebb élő gyermek volt. Ezek közül 344.000 család volt meddő. 314.000 egykés és 252.000 kétgyermekes. Magyarország 2000 helységéből 340, tehát 17% van az egykétől megfertőzve. Legyen szabad még néhány nemzetközi összehasonlító adatot közölnöm, amelyekben Magyarországot a szomszédos államokkal hasonlítom össze. Magyarország natalitása, nyery születési arányszáma az utolsó négy évben 23'6, Csehországé 21*1, Jugoszláviáé 34, Komániáé 34*5. Az utolsó négy év természetes szaporodása pedig Magyarországon 7'4, Csehszlovákiában 7, Jugoszláviában 15*1, Romániában 13'9. A gyermekhalandóság tekintetében is a legkedvezőtlenebb 'helyzetben van Magyarország. Míg Ausztriában az utolsó négy év gyermekhalandósági átlaga 10*4, Csehországban 13"li addig Magyarországon 15*8. Ezzel szemben az ebből a szempontból legkedvezőbb helyzetben lévő európai államban, Svédországban 5*2 ez az arány. Ezeken a statisztikai adatokon kívül legyen szabad rámutatnom arra, hogy az egyke-rendszer a Dunántúl egyes megyéiben valóságos népbetegséggé lett, (Ügy van! Ügy van!) népbetegsége olyan mértékben, hogy a nőknél már

1 a frigiditásban, a férfiaknál pedig a homoszekszualitásban éli ki magát. Ezekben a községekben már szégyennek tartják a több gyereket, a többgyermekes anyát kiszekirozzák maguk közül és szinte kérkednek az egykével. Míg az Alföld meg nem fertőzött vidékein a helyzet az, hogy maguk az egykések is Isten csapásának igyekeznek feltüntetni ezt az állapotot, addig a Dunántúlon már a szemérem és szégyenérzetet levetve egyenesen kérkedne A azzal, hogy náluk csak egy gyermek vaut (Diiliii Jenő: Szabályként ez sem áll!) Ha ezeknek a jelenségeknek az okával foglalkozunk, akkor mindenesetre nagy vigaszt".lásul meg kell állapítanunk először egy negatívumot, azt t. i., hogy ennek oka nem a kultúra terjedése. Ha a kultúra terjedése volna az emberiség gyilkosa, akkor ebben a tényben az emberiségnek egy csodálatos és borzaimrs tragédiája lenne az, hogy az emberiség kitermeli és felépíti a maga kultúráját, amely ápagyilkosként megfojtja azután magát az emberiséget. Hála Istennek, ez nem így van. A kultúra magában véve nem jelenti még a népesség erejének csökkenését. Legjobban bizonyítja ezt az, hogy a legjobban kultúrált európai köznépben, a holland népben hiányzik áz egyke. Az angol paraszt sokkal kulturáltabb, 4*