Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

28 Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. mint a magyar ormánsági paraszt és mégis az angol nem egykézik, az ormánsági paraszt pe­dig egykézik. (Ügy van! Ügy van!) Ha az egyke okaival foglalkozunk, ves­sünk egy pillantást a klasszikus közgazdasági iskolára, Malthusnak és a neomalthusianistaik­nak tanításaira. Malthus 1798-ban megjelent essay-ében a népesedés problémájával foglal­kozva, tudvalevőleg azt mondja, hogy a népe­sedésnek van egy motorja és van egy fékje. A motorja az emberekben, a két nemben egy­mással szemben meglévő természetes vonzódás és a fajfenntartása ösztön, a fék pedig az élelmiszerek mennyisége és a kettő közötti kü­lönbséget a bűn és a nyomor egyensúlyozza ki. Később Malthus ezt a meglehetősen faragatla­nul és elég durván odadobott első tanítását re­vízió alá veszi és megmaradva amellett, hogy a népesedés felső határát az élelmiszerek meny­nyisége jelöli meg, azt mondja, hogy ez a felső határ sem közelíthető meg, mert előzetes és tényleges 'akadályok gátolják az emberiséget abban, hogy ezt a felső határt elérje. Ezek az előzetes és tényleges akadályok három forrás­ból táplálkoznak: az erkölcsi önmegtartóztatás­ból, a hímből és a nyomorból. Az élelmiszereik mennyiségének korlátolt volta az őstermelői tényezőkre álló csökkenő termelékenység köz­gazdasági szabályában leli magyarázatát. Ha már most a maithusi tanok világa mellett a modern élet tényeiből vont következtetés ref­lektorfényét ráirányítva vizsgáljuk a kérdést, akkor mindenekelőtt arra a döbbenetes megál­lapításra kell jutnunk ezeknél a kérdéseknél, hogy az egykének, a családok pusztulásának, meddőségének, terméketlenségének oka elsősor­han nem a gazdasági nyomorúság. Az ebben a tekintetben lefolytatott vizsgálódások megcá­folják a materialista felfogást (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és magunkévá tehetjük Laky Dezső megállapítását, aki azt mondja, hogy a kultúra épeknek hovatovább döbbenetessé váló népesedési csökkenése elsősorban az emberi akaratra, helyesebben a gyermek nemakará­sára vezethető vissza. (Dulin Jenő: Tökélete­sen így van!) Az összes tényezők, amelyek ez­zel a kérdéssel foglalkoznak, ugyanerre a meg­állapításra jutnak és Spengler már idézett mű­vében azt mondja, hogy ennek a folyamatnak oka az önzés, a mámornak és az életörömöknek keresése: az amerikai nő nem akar gyermeket, mert nem akarja a szezont elmulasztani, a francia nőnek nem kell gyermek, mert nem akarja a szeretőjét elveszíteni, Ibsen északi nője pedig a maga egyéni életét .akarja élni és ebben a gyermek megakadályozza. Na már most azt nézzük, t. Képviselőház, hogy ezek mellett mésris milyen okai vannak annak, ihogy ez a kérdés idáig fejlődhetett, ak­kor a következő okcsoportokat állíthatjuk fel. Elsősorban erkölcsi okok dominálnak ezen a té­ren. A XIX, század materializmusa, a túltengő individualizmus és a századforduló korában erőre kapott új-hedonista-moralista irányzatok önzővé, rideggé tették az embert, kiölték belőle a fajával, nemzetével, a társadalmi közösségarel szemben kötelező felel ősségérzetet. Ebben rejlik elsősorban az egykének és az emberek termé­ketlenségének magyarázata. f Vannak azonban gazdasági okok is és ezen a téren szintén nagyon szomorú megállapításo­kat tehetünk. A gazdasági okoknál mindenek­előtt meg kell állapítani azt, hogy egész szo­ciális és gazdasági berendezkedésünk beteg. En a magyar közéletet ebben a tekintetben egy állóvízhez tudnám hasonlítani, amelynek felü­letén olajréteg úszik. Ez az olajréteg a kedvez­ményezett réteg, korábban a feudális nagybir­tok, ma pedig a bürokrácia, a nagyipar és azok, akik a maguk ügyességével ezekhez a rétegek­hez tudnak kapaszkodni, ezeknek ruhájába akaszkodnak és vitetik magukat a víz felszínén. Nálunk az a helyzet, hogy ezen az olajrétegen keresztül sem le, sem fel, a néphez nem jut semmi. Nem jut el lefelé a napsugár, felfelé pedig nem tudnak kigőzölögni azok a imérges gőzök, amelyek ott, a mélyben támadnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Be­teg az egész szociális, társadalmi és gazdasági berendezkedésünk. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Ezek a gazdasági okok két irányban halad­nak, az egész gazdasági beállítottság ennél a kérdésnél kétirányú, nevezetesen a falusi egyke nem szegénybetegség, ez gazdag betegség. (Ügy van-! Ügy van!) Ez olyan népbetegség, amelynél a gög a fő-fő rugó; sok paraszt nem akarja a birtokot megosztani, mert büszke arra, hogy neki egy lánccal több földje van, mint a másik­nak és nem engedi, hogy az a birtok elapró­zódjék. A városi egyke pedig a szegény egyke; a városban azokban a társadalmi rétegekben dívik az egyke, amelyek a nyomornak, a sze­génységnek legjobban ki vannak téve, tehát a középosztály alacsonyabb rétegeiben és a leg­függőbb helyzetben levő, félmüveit ipari prole­tariátusban. Ezeknek a gazdasági helyzete olyan,^ hogy nem kívánatos náluk a család sza­porasága. Nálunk a háború kezdete óta sorozatos^ hi­bákat és bűnöket követtek el abban az irány­ban, hogy középosztályunk tönkremenjen. Az a kormányelnöki kijelentés, hogy a törvényszéki bíró talpalja meg maga a cipőjét, borzasztó nagy horderejű társadalmi ítéletet jelentett ránknézve. Elhagyták pusztulni a középosz­tályt, senkinek nem volt gondja arra, hogy az ingótőkét, a hadikölcsönökbe, takarékbetétekbe, katonai óvadékokba fektetett tőkét megmentse és így szemünk előtt ment tönkre a magyar történelmi középosztály. Minthogy pedig a ke­vés kivételtől eltekintve a nyomor, az elszegé­nyedés rendszerint az elaljasodást is jelenti, ebben az osztályban .megosökkent a maga tör­ténelmi felelősségének érzete, megosökkent és meggyengült az a tudat, hogy micsoda nemzet­fenntartó feladat nehezedik ennek az osztály­nak a vállaira. Ma is az a helyzet, hogy az ehhez a kö­zéposztályhoz tartozó fiatalemberek deresedő fővel, 40 éven jóval felül jutnak el abba a helyzetbe, hogy családot tudjanak •. alapítani. Akkor már egyrészt a nemi aktivitás is csök­ken, másrészt töprengő, kényelmes az ember és nincs abban a helyzetben, hogy azzal az akti­vitással, azzal az erővel lásson hozzá a család­alapításhoz, mint ahogy fiatalon megtenné, ha az életfeltételei ehhez meglennének. Kétségte­len, hogy az álláshalmozások megszüntetésé­nek sokszor hangoztatott jelszavát végre egy­szer komolyan kell venni és végre egyszer az álláshalmozások megszüntetése útján hóna alá kell nyúlni ennek a fiatalságnak (Ügy van! Ügy van!) és számára a családalapítás lehető­ségét megteremteni. (Elénk helyeslés és taps.) De messzebb megyek és azt mondom, hogy azt az antiszociális berendezkedést, amely sze­rint az alsó rétegekben a fizetés abszolúte cse­kély és család eltartására alkalmatlan, meg kell változtatni; inkább a felső rétegekben kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom