Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

26 Az országgyűlés képviselőházának gyermekhalandóság leküzdésével és az egészséges gyermekliigiéniával. Foglalkoznia kell azokkal a kérdésekkel, amelyek erőszakos beavatkozással, erőszakos úton szüntetik meg az emberi életeket, az öngyilkosságok kérdésével. Foglalkoznia kell azokkal a törekvésekkel, amelyek az emJberi társadalom egyik alappillérét, a háziasságot akarják aláásni, töhát a válások kérdésével és a házasság erkölcsi aláértékelésének kérdésével. Foglalkoznia kell azután az úgynevezett minőségi faj védelem kérdésével, a minőségi népesedési politikával, amelyet közkeletű szóval eugenikának nevezünk. Ezek a feladatkörök teszik együtt és szorosan összefüggővé azt a csoportot, amelyet a törvényhozásnak organikus egységben kell -maga előtt látnia akkor, amikor a családvédelemnek, a néperő fenntartásának kérdésével foglalkozik. Ez a probléma elsősorban aktuális ma, hiszen nemzetközi ankétek, főpapi megnyilatkozások, általában a társadalom, a sajtó minden megnyilvánulása foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A magyar törvényhozásnak pedig azért aktuális ez a probléma, mert a kormányzó úr az országgyűlést megnyitó 'beszédében mint a közeljövő törvényhozásnak egyik aktuális feladatát jelölte meg ezt a kérdést. A kérdés^ fontossága nem lehet vita tárgya. Kétségtelen tény, hogy a mai nemzet, a mai társadalom abban a rendszerében, ahogy például Magyarországon is előttünk áll, két alappillérre épült fel; az egyik a tulajdon, a másik a házasság jogintézménye. Kétségtelen, hogy a házasság, a nemzeti és a társadalmi életnek ez az alapsejtje napjainkban súlyosan beteg. A házasság erkölcsi közösség, tehát az erkölcsi világválság nem mehetett el felette anélkül, hogy azt meg ne támadta, ki ne kezdte volna; de gazdasági egység is a házasság, tehát a gazdasági világválság is hozzáfért a házasság intézményéhez, az is sebeket ejtett rajta. A kérdés fontossága albban rejlik, hogy az általános felfogás szerint, ha ennek a szervezetnek alapsejtje, a háziasság, a vérsejtek beteggé válnak, akkor maga a szervezet is gyógyíthatatlan betegségbe esik. A házasság épségével, egységének, felbonthatatlamságánák és szentségének fenntartásával áll, vagy bukik a házasságra épített mai társadalom egész rendszere. T. Képviselőház! Ez a jelenség, a házasság válsága űgy, ahogyan ma előttünk áll, tulajdonképpen világjelenség. Nem újkeletű probléma. Az ókornak azok a kultúrnépei, ahol a kultúra bizonyos dekadens irányzatokban fejlődött, tehát a görögök, a, rómaiak és az alexandriai műveltség befolyása alá került egyiptomiak ezt a problémát éppen úgy ismerték, mint ahogy napjainkban a nyugateurópai népek ismerik.^ (Rupert Rezső: Azóta sincs megoldva!) Azóta sincsen megoldva. Ez a probléma, ezek a jelenségek tették tönkre ezeket az országokat* T. Képviselőház! Érdemes eltűnődni ennél a pontnál a »kultúrfölény« jelszavának csalóka voltán, mert a történelem azt mutatja, hogy a területet, az országot nem azok a népek tartották meg, amelyek kultúrfölény ben voltak a többiekkel szemben, hanem azok, amelyeknek erkölcse tiszta és a vére hibátlan volt. Ha a kultúrfölény kérdése lett volna a történelem csinálása, egy állam fenntartása, akkor a longobárdok, a vandálok, a gótok sohasem nyo21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. multak volna be Róma szívébe, mert arról, azt hiszem, nem lehet heszélni, hogy kultúrfölény tekintetében a két népet nem lehet egymással Összehasonlítani. Ennél a pontnál, amikor a családvédelmi kérdésnek világprobléma jelentőségéről beszélünk, legyen szabad két dolgot leszögeznem. Általában megállapítható tény az, hogy a család romlása akkor szokott bekövetkezni, amikor politikai téren a nagy demokráciákat a korrupció aláássa, vagy amikor egyes államok diktatúra, (Rupert Rezső: Nem a demokrácia, a reakció ássa alá,) áldemokráciák vagy hasonló politikai álképletek hatása alá kerülnek. Az emberi lélekben mélyen gyökerezik a szabadság kívánása, a szabadság élésének vágya és abban a pillanatban, amikor politikai téren az ember szabadságát nem tudja kiélni, amikor politikai elgondolásait nem tudja megvalósítani, akkor más téren keresi ennek a szabadságnak kiélését. Ilyenkor szokott a szekszuális szabadosságra tévedni, amelyben szinte kárpótolni akarja magát a mámorban azzal, hogy a benne élő politikai szabadságot nem tudja kiélni. Ez a szociálpolitikának olyan megállapítása, amely nagy általánosságban érvényes, természetesen nem kivétel nélkül álló szabály, mert hiszen a szociálpolitikai szabályok általában nem olyan exaktok, mint a matematika, vagy a geometria szabályai. A másik, amit itt meg kell állapítanom, az, hogy a nemzetek életében éppen úgy meg van a »horror vacui«, mint a természetben. A nemzetek életében is érvényesül az az igazság, hogy az a nemzet, amely elgyengülvén a maga életerejében, a maga történelmi hivatását betölteni többé nem tudja, elpusztul a föld színéről, az őt körülfolyó és körülnyaldosó népfajok el fogják azt a területet tőle venni és ők maguk fognak felépíteni új, egészséges államot a tönkrement, beteg nép területén. Igen t. Képviselőház! Ma ez a probléma európai probléma. 1890 óta az összes nyugateurópai államok propagativ ereje lényegesen csökkent. Amíg a századforduló körül és a XXt század első tizedében ez a probléma csak Franciaországiban öltött akut méreteket, addig a századforduló óta Angliában, Németországiban, Svédországban, Belgiumban egyformán elsőrendű kérdéssé lett és azi érdeklődés homlokterébe lépett a néperő intenzitásának csökkenése. Az összes nyugateurópai államokban a nyers ^natalitásnak csökkenése észrevehető' és Angliának nyers születési arányzáma 50 év alatt pontosan a felére esett vissza. Egyedül a j, délkeleteurópai államok azok, amelyek ebben a í tekintetben kivételek. Bulgáriában 1913-tól 1931-ig a natalitás

1 75 százalékkal, Romániában ugyanez alatt az idő alatt száz százalékkal emelkedett. Annyira általános nyugateurópai jelenség ez, annyira emlékeztet a klasszikus nemzetek letűnésének szimptomáira, hogy Spengler: »Der Untergang des Abendlandes« c művében ebből bizonyos pesszimista látással már a nyugati kultúra összeomlására következtet. Foglalkozni kell tehát nálunk is ezzel a kérdéssel, mert mint az ismertetendő adatokból kitűnik, nálunk is égető, fájó selb ez a nemzet testén, amelyről tudomást nem venni, amely mellett egyszerűen elhaladni nem lehet. Rá kell azonban mutatnom, t. Képviselőház, ennek a kérdésnek kényes voltára. A kérdés kényes elsősorban azért, mert in ultima analisi a házasság és a család mégis csak intim alakulat, mimóza természetű, amelyhez