Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-26

Az országgyűlés képviselőházának í ben megállott a forgalom, a vendéglőkbe csak véletlenül téved be valaki egy pohár borra és a vonatok forgalmán, különösen a vicinálisvasutak forgalmán is erősen megérzik ennek a csapásnak a hatását. Ezt a csapást az eddig kezdeményezett intézkedésekkel egymagában véve nem lehet megoldani. Azok, akiknek sem jövedelmük, sem kenyerük sincs és a munka továbbfolytatásához szükséges anyaguk sincs meg, természetesen nem lesznek képesek sem köztartozásaikat, sem magántartozásaikat yiselni és pontosan teljesíteni, itt tehát feltétlenül sürgős segítségre van szükség. Sürgős segítségre van szükség abban a tekintetben is, hogy a megsemmisült gabona helyére egyéb terményt vethessenek, hogy sürgősen ellássák őket vetőmaggal. A zöldséges kertészeknek palántával való ellátása már megkezdődött, remélhetőleg ott helyre tudnak hozni valamit, a kár egy részét talán eliminálni tudnák. A vetőmagkérdés azonban még nincs megoldva. Nincs megoldva a beteggé vált szőlő és gyümölcsfák védelmének kérdése sem, mert hiszen a fagykár alapján utalványozott holdankinti 12 kilogramm rézgálic 1

/s-át sem teszi ki annak, amit a gyümölcsfákkal teleültetett szőlő a védekezés okából igényel., De különösen hiányzik az ahhoz szükséges pénz, hogy a termelést újra felvehessék, illetőleg megkezdhessék s a szükségleteket beszerezhessék. Azt hiszem, a magyar államnak nemcsak feladata, nemcsak érdeke, nemcsak kötelessége, de egyúttal a legolcsóbb megoldási mód is a számára, ha ezeknek a kárvallott embereknek részére termelési hitelről gondoskodik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez a termelési hitel az állam részéről visszatérül, mert igen kis része lesz a lakosságnak az. amelyet csak segéllyel lehet talpraállítani, viszont a termelés megindulásával s a jövő évi termelés lehető biztosításával, a talaj jövedelmezővétételével újra megindul a családok megélhetési lehetősége, megindul a külkereskedelmi forgalom és egyúttal újra megkezdődik az állami és egyéb köztartozások befizetése is. Arra kérem tehát a minisztériumok jelenlevő és jelen nem levő igen t. tagjait, méltóztassanak ennek a kárvallott vidéknek ügyét továbbra is az eddigi jóakarattal figyelemmel kísérni és megtenni érdekében sürgősen mindent, aminek megtétele szükségesnék mutatkozik. T. Ház! Szerettem volna a földmívelésügyi tárca vitájában megemlékezni és egyet-mást elmondani a telepítés kérdéséről, helyesebben a földreform kérdéséről is. Hiszen ha hitbizományi reformról és telepítésről beszélünk, alig lehet valaki, aki azt mondaná, hogy parcellázásra nincs szükség. Csak önámítás lehet, ha mindig csak telepítésről 'beszélünk, holott itt n föld helyesebb eloszlásának a kérdése áll előtérben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A rendelkezésemre álló rövid idő alatt nincs módomban belemélyedni, most ebbe a kérdésbe; csak azt akarom mindenkinek ifigyeimébe ajánlani, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, méltóztassanak arra gondolni, hogy ez a kérdés a lelkekben és nemcsak itt a képviselők lelkében. de sok millió lelkében is megérett a megoldásra. Egy megérett kérdést pedig meg kell oldani, mert ezt kívánja azoknak az érdeke is, akik esetleg bizonyos hátrányt szenvednek ezáltal. Mivel pedig a meg nem oldott kérdések, az elmérgesedett kérdések késői megoldása ?. ülése 1935 június 5-én, szerdán. 311 csinálja a legnagyobb kárt s okozza a legnagyobb veszedelmet, ezt a kérdést igenis sürgősen meg kell oldani. T. Ház! Szerettem volna a mezőgazdasági szakoktatás kérdéséről is beszélni. Szeretnék különösen arról beszélni, hogy az alsófokú mezőgazdasági szakoktatás sikeresen csak az erre a célra kiképzett tanítókkal és tanítónőkkel történhetik. Kár, hogy a Komáromban megszűnt gazdasági szaktanítóképzőt vissza nem állítottuk, — a kecskeméti tanítónőképző viszsza van állítva — mert személyesen is tapasztaltam, hogy csak véletlenül akad egy-egy olyan tanító, aki a gazdasági tanfolyamot elvé gezte s aki gyakorlatilag is tudja a gyermeke ket tanítani úgy, hogy a gyermekek megértsék és az ismeretek agyukba vésődjenek. A tanítás legtöbbször lélektelen, egy leckének a megtanulása csupán, amelyből a termelés, illetve a termelés fejlődése sohasem következik. De nem Ls elég — a mezőgazdasági középiskolák kérdését ismét kihagyva, amit a társadalmi rétegeződés szempontjából is nagyon fontosnak ítélek — mondom, nem elég, ha csak az iskolában tanítunk, hanem azt gondolom, — és azt hiszem, ebben mindenki igazat is ad nekem — hogy meg kell szerveznünk a felnőttek, a földeket művelő emberek szakszerű oktatását is. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Sándor István: Rögtön befejezem. A mi megélhetési viszonyaink ugyanis olyan súlyosak, hogy nem elégedhetünk meg azzal, hogy ha kihalnak az apák és a nagyapák, akkor majd az unokák tudják ezeket az ismereteket felhasználni. Ez nem elegendő és ezért kell a felnőtteket is oktatni. Időm kifogyván, befejezem! beszédemet. A tárca költségvetését nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Veress Zoltán jegyző Báró Urbán Gáspár! Br. Urbán Gáspár: T. Ház! Nagy érdeklődéssel hallgattam Sándor István tisztelt képviselőtársam előadását, aki mint Kecskemét város egyik képviselője, természetszerűleg szóvá tette az ott nemrég elszenvedett óriási jeges fagykárt. Rövid válaszomban csak arra utalok, hogy méltóztassék megnyugodva lenni: miképpen a kormány tavaly is óriási aszálykár idején példát mutatott arra, hogy azonnal hatékonyan lép közbe hasonló elemi csapások elhárítására, az idén sem fog késlekedni, sőt nem is késlekedett már ezideig sem, és én meg vagyok győződve, hogy az adott lehetőségek közepette mindent meg fog tenni, hogy ezeket a szerencsétlen vidékek minél enyhébben ússzák meg ezeket a csapásokat. A továbbiakban az idő előrehaladott voltára való tekintettel, amikor az egész költségvetési vitában eddig a legnagyobb gondot a munkanélküliség leküzdése okozta, mert hiszen a munkanélküliség leküzdése egyúttal a legjobb eszköz a fogyasztóképesség emelésére is, lévén par excellence fogyasztó válság,, — méltóztassanak megengedni, hogy röviden a munkásosztály azon rétegéről tegyek említést, amelyről eddig' talán a legkevesebb említést tettek, tudniillik a kubikos-osztályról. Tisztelt Ház! Mezőtúron vagyok képviselő és látom, hogy ez a kubikos-osztály annak ellenére, hogy a reábízott műveletek, tehát a folyamszabályozások, azj ártéri szabályozások nagyrészben már befejezést nyertek, ez az osztály az utóbbi években a helyett, hogy számbelileg csökkenne, sajnos, emelkedő számot mtutat. Nemcsak szaporaságuknak tudom ezt be, hanem a gazdasági válság feltétlen követ-