Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-26

312 Az országgyűlés képviselőházának kezményének is tartom, mert a mezőgazdasági munkanélküliek, akik nem tudnak elhelyezkedni a mezőgazdasági munkák kenetében, feltétlenül mint földmunkások, mint kubikosok lépnek fel és ezeknek számát szaporítják. T. Ház! A kormány a múltban is mindenkor — ezt készséggel elismerem — gondoskodott megfelelő közmunkákról, amelyek révén ez a kubikos, ez a földmunkásosztály, úgy a hogy kenyérhez jutott. Akkor, amikor a jövő, 1935/36. évi költségvetést tanulmányoztam, szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a vízi beruházásokra szánt összeg a tavalyi összegnek alatta maradt és őszintén kifejezést kell adnom annak az aggodalmamnak, hogy amíg az ipari munkanélküliség terén a költségvetés keretén belül és a költségvetés keretén kívül felvett összegeket bőségesen elegendőnek tartom, — és ebben a tekintetben a Gyosz. véleményemet alátámasztja — addig a mezőgazdasági munkanélküliség terén, különösen azokon a vidékeken, amelyek, mint előttem felszólalt képviselőtársam is előadta, nagy károkat szenvedtek, a felvett összegek elegendőknek nem mondhatók. (Andaházi-Kasnya Béla: Teljesen igaza van!) Ezen kétféleképpen lehet segíteni. Előttünk áll-az értékesítési rendelet, amely mentől jobb árakat fog tudni biztosítani a learatandó termés számára, annál inkább fogja lehetővé tenni azt, hogy a gazda újból napszámosokat, summás munkásokat és egyéb munkásokat foglalkoztasson. A másik módja a segítésnek pedig esetleges további közmunkák kiírása. Erre nézve legyen szabad propozíciót is tennem. A földmívelésügyi minisztérium a múlt esztendőben elkészítette a Körösök hajózhatóvá tételére vonatkozó tervét, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Most a Hortobágy-esatornán törjük a fejünket!) Kegyelmes uram, én mélyen átérzem a Hortobágy-csatorna óriási jelentőségét. A Körösök hajózhatóvá tételének problémáját csak annyiban vagyok bátor megemlíteni, hogy ezek volnának a legolcsóbban hajózhatóvá tehetők,, mint duzzasztott vizek, öntözésre! kiválóan alkalmasak, rajtuk csak búzából 3 millió métermázsa kerülne elszállításra. Es a jó Isten valahogy úgy akarta, hogy ahol a Körösök folynak, ott van a legtöbb kubikos, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) ott volt a legnagyobb aszálykár, ott volt most újból a legnagyobb jégverés. Tudom, hogy a tervek elkészültek, tudom, hogy ez hatmillió pengőt vesz igénybe, ennek ellenére ha arra gondolok, hogy például az elmúlt esztendőben ez a vidék ínségmunkák címén majdnem 800.000 pengőt vett igénybe, — amely ínségmunkák révén maradandó és hasznos értékű munka nem végeztetett •*— mégsem vagyok képes attól a gondolattól szabadulni, hogy ezt a munkát mint előkészített munkát a jövőben méltóztassanak, a programmba felvenni. Ezt — arra a vidékre való lévén — csak mint propozíciót említem meg. En azonban a kubikosokról szólva, még további propozicióval élek. Hálás köszönettel adózom a földmívelésügyi miniszter úrnak és Marschall Ferenc államtitkár úrnak, hogy azt a propoziciómat, amely szerint az ilyen nagyobb munkahelyeken a kubikosokat is legye- , nek szívesek a közös beszerzés előnyeiben részeltetni, magúkévá tették. Ebben a tekintetben már egy ankét is hivatott össze, sőt Örömmel állapíthatom meg, hogy a Hangya bekap26. ülése 1935 június 5-én, szerdán. csolásával ez az igen nagy horderejű és szociális probléma elintézést is fog nyerni. Tapasztalatból tudom, hogy az a kubikos, aki reggeltől estig keservesen dolgozik és meg-, keres naponta 1>£—2 pengőt, pénzét a környéken összegyűlt kantinokban szeszes italokra költi és ugyanazok a munkások azután télen, mint ínségesek jelentkeznek ruha, lábbeli és legelsőrendű élelmiszerek végett. Ha ezt az akciót, r amely megindult, a Hangya szövetkezet termékennyé fogja tudni tenni, meggyőződésem, hogy ez a pénz hasznos célokra, elsőrendű élelmiszerekre és ruházkodási cikkekre költetik el, aminek folytán a kubikos nemcsak, hogy nem fog nélkülözni, nemcsak, hogy féláron fogja tudni magának ezeket a cikkeket beszerezni, hanem rajta keresztül a Hangya forgalma is meg fog erősödni és megerősödvén a szövetkezet, ezen a réven a szövetkezeti eszmét fogjuk tudni hatékonyabban szolgálni. • T- Ház! Ezzel be is fejezem felszólalásomat. Hálát mondok a miniszterelnök úrnak — tekintve, hogy itt van — azért a rövid közbeszólásáért, amelyet akkor tett, amikor az ipari minisztérium felállításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával Eber Antal igen t. képviselőtársam beszélt, vámrevíziót követelt, sokallta a jelenlegi vámokat és helytelenítette vámpolitikánkat. A miniszterelnök úr minderre csak annyival válaszolt, hogy: igen ám, de ez nagyon nagy érték lesz, alkutárgy lesz a jövő gazdasági tárgyalásokon, amit majdan elsősorban mezőgazdasági tartalommal tudunk megtölteni. Változatlan és rendületlen bizalommal viseltetvén a kormány iránt, a címet elfogadom. (Helyeslés és taps jobb felől és középen.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Mózes Sándor! Mózes Sándor: Igen t. Ház! Előttem szólott Urbán Gáspár igen t. képviselőtársam fejtegetéseivel mindenben egyetértek, ezért, tekintettel arra, hogy az idő előrehaladott, nem akarok beszédével hosszadalmasan polemizálni, azonnal áttérek felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára és szintén egy helyiérdekű kérdést fogok fejtegetni. Amikor először szólaltam fel a fagykárügyben, a földmívelésügyi miniszter úr volt szíves megemlíteni és felhozni azt, hogy az országban a fagykár leginkább Pest vármegye déli vidékeit sújtotta. A kiskőrösi választókerület, az én választókerületem Dél-Pest vármegyének az a része, amely mind a szőlő, mind a gyümölcs és a rozs tekintetében 90%-os fagykárt szenvedett, tehát ez az a vidék, amelyet az elemi károk kétszeresen sújtottak. A múlt esztendőben ugyanis a szárazság folytán szenvedett ez a vidék igen nagy károkat, most pedig a fagykár tizedelte meg a termést, ^ úgyhogy vannak olyan gazdák, akik százszázalékos kárt szenvedtek az elemi csapások következtében'. Hármas vonatkozásban akarok tehát foglalkozni a Dél-Pest vármegyei falvak népességének helyzetével. Fel akarom tárni legelsősorban ennek a népességnek gazdasági és szociális helyzetet, kutatni akarom röviden, hogy mi idézte elő a mai gazdasági helyzetet és végeredményben keresni akarom azokat az eszközöket, amelyekkel ennek a gazdaközönségnek segítségére kell sietnünk azért,' hogy gazdasági exisztenciáját a jövőre vonatkozólag fenntarthassa. Igen szomorú a kis- és törpebirtokosok