Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-21
20 Az országgyűlés képviselőházának ', fóruma, a bíró előtt, amilyet az elmúlt évszázadokon keresztül tiszteltünk, megbecsültünk és az igazságszolgáltatás faktorának cl is ismertünk. Ma azonban az a helyzet, hogy az ügyvédtársadalom olyan siralmas, olyan leromlott, anyagilag annyira a végpusztulás stádiumát mutató helyzetben van, hogy erről az ügyvédségről most már fokozottabb mértékben gondoskodni kell. Eövid felszólalásomban igyekszem ennek vetített programmját a t. Ház figyelme elé bocsátani. Nem akarok foglalkozni ennek az ügyvédi nyomornak súlyos és kiáltó megnyilatkozásaival. Egy pár évvel ezelőtt, ha jól emlékszem 6—7 évvel ezelőtt > a költségvetés tárgyalása során részletesen ismertettem ezeket a kétségbeejtő adatokat. Statisztikai számokat mondottam el áriról, hogy hány ügyvéd van megfelelő lakás nélkül, nem is mondható, hogy egzisztál, de csak siralmas életet tart fenn, elmondottam hány ügyvédnek nincs rendes otthona, hogy hány ügyvéd lakik bútorozott szobában, hány ágyraj áró, elmondottam, hogy hány ügyvéd lett az utóbbi decennium alatt öngyilkos, hány ügyvéd pusztul el, hány ügyvéd csúszott le a tisztesség, a becsület útjáról, (Vázsonyi János: Sajnos, ez mind igaz!) Elmondottam mindezeket azért, hogy alátámasszam azt a megállapításomat, hogy az ügyvédség olyan, lehetetlen helyzetben van, amelyen már intézményesen segíteni kell és már igazságügyi problémává lett <ma ez a kérdés, amelyen törvényhozási úton gyökeresen változtatni kell. Az ügyvédi nyomor kérdése, mondom, fontos igazságszolgáltatási probléma és ennek megszüntetésére vannak bizonyos palliativ eszközök, vannak valamelyes igazságügyi részletintézkedések, végeredményben azonban az egész kérdés csak az ügyvédi rendtartás általános reformjával oldható meg. Ez az ügyvédi nyomor összefügg egyrészt a súlyos gazdasági helyzettel, azzal az elaléltsággal, amelyben gazdasági életünk van, összefügg a megcsonkított országterülettel és összefügg végeredményben az ügyvédi létszám megnövekedésével. Ha nézzük a budapesti ügyvédi kamara számadatait, megállapíthatjuk, hogy míg 1914 január 1-én, tehát a világháború előtt Nagy-Magyarország fővárosában, Budapesten 2390 ügyvéd folytatott gyakorlatot, addig 1931-ben 3187, 1932-ben 3191, 1933-ban 3223 és ma 3280 ügyvéd folytat ügyvédi gyakorlatot. (Vázsonyi János: Papíron folytat gyakorlatot!) Be van jegyezve az ügyvédi kamara tagjává, megvan tehát a joga ahhoz, hogy megélhetését az ügyvédi pályán biztosíthassa. (Vázsonyi János: Igen, de megélni — sajnos — nem tud!) Ezzel szemben áll az a körülmény, hogy ezeknek az ügyvédeknek nemcsak majoritása, hanem — mondhatni — nagy általánossága, egy pár csekély kivételtől eltekintve, az anyagi gondokkal, bajokkal és a holnap sorvasztó gondjával terhelten éli életét(Vázsonyi János: Ugy van! Ügy van!) Az ügyvédjelöltek száma 1914-ben volt 1924, ma 720. A múlthoz képest azonban nem csökkenő, hanem emelkedő tendenciát mutat. Ez mutatja egyrészről azt az optimizmust, amelyben a fiatal generáció van, amely még mindig bízik a jövő alakulásában, mutatja viszont azt is, hogy kénytelen más foglalkozás hiányában erre a pályára menni, mert a többi hivatási ágak, a kötött és szabadkereseti foglalkozások tekintetében hasonló helyzet állott elő. A kamarai nyugdíjhátralékosok száma ismeretes a t. Ház 11. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. jogásztagjai előtt, hiszen tudjuk azt, hogy 3200 ügyvédből 2176 ügyvéd van olyan, akinek nincs ügyvédi kamarai hátraléka. A budapesti ügyvédi kamara a maga részéről ezt a kérdést nagyon méltányosan és humánusan kezeli és ez a magasabb szám összefügg még azzal, hogy a budapesti ügyvédi kamaránál megélénkült választási mozgalmak indokolták, hogy sok ügyvéd kamarai járuléka befizetést nyert. Maga az ügyvédtársadalom igyekszik ezt a nagy nyomorúságot enyhíteni és csökkenteni, tiszteletreméltó módon végzi a maga funkcióját az ügyvédszövetség az ebédeztetési, étkeztetési akció során, hiszen naponként száz ebédet nyújt az ügyvédi kamara helyiségében, amelyeknek egyharmada teljesen ingyenes, egyharmad részben 50 fillérért, újabb egyharmad részben pedig egy pengőért adja a nagyon megfelelő ebédet az ügyvédeknek. Nagy összegeket fordít a kamara segélyezésre. Ott van az ügyvédek önsegélyző egyesülete, az Országos Ugyvédotthon-Egyesület is, amely szintén meglehetősen nagy költséggel tesz eleget szociális hivatásának. Jelentős bevételt kapnak főként a hadviselt kartársak a közmegbízatások során, hiszent 1933-ban százezer pengő volt az, ami jutott az ügyvédeknek, akik az alaplajstromban fel vannak véve, amely összegből azután köztudomásszerüen 5% az Országos Gyám- és Nyugdíjintézet javára fordíttatott. Az Országos Gyám- és Nyugdíjintézet is éppen a nehéz viszonyoknál fogva súlyos helyzetbe került, azonban sokat köszönhet az igazságügyminiszter úrnak, aki megértően gondoskodik az Országos Gyám- és Nyugdíjintézet talpraállításáról és azóta, hogy a második nemzetgyűlés egyhangú határozattal elfogadta azt a javaslatomat, hogy újra beiktassák az Országos Gyám- és Nyugdíjintézet dotációját, az igazságügyi kormányzat állandóan emeli az állami dotáció összegét, úgyhogy e tekintetben ma már bizonyos megnyugtató eredményt regisztrálhatunk. Mindenesetre kívánatos volna, hogy az aggkori biztosítás is szőnyegre kerüljön, mert a legsiralmasabb az aggkorba jutott ügyvédek helyzete, akik esetleg tekintélyes múltra tekintenek vissza, és a legfiatalabb generáción kívül legelsősorban ők azok, akik a gazdasági helyzet súlyát érzik, és nehezen tudják mindennapi életfenntartásukat biztosítani, sőt ez gyakran szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Az előadó úr beszédéből és a költségvetés adataiból is megállapítható, hogy mennyire csökkent a bírósági ügyforgalom is. Az egész igazságszolgáltatás tulajdonképpen semmi egyéb, mint a gazdasági élet egyik reflexképe. Ha a gazdasági élet élénk és erős a gazdasági forgalom, akkor erős és megélénkül a bírósági ügyforgalom is, és ugyanezek a hatások érvényesülnek viszont negatív formában is. Az ügyvédi társadalomnak állandó és általános kérelme a munkaterületek kiszélesítése, nem^ tisztán ügyvédi szempontból, hanem általános igazságszolgáltatási szempontból is. A kötelező ügyvédi képviseletet szorgalmazza az ügyvédtársadalom telekkönyvi ügyekben, cégügyekben és bizonyos közigazgatási kérdésekben is. Utalok e tekintetben a különböző ügyvédi érdekeltségeknek, így az ügyvédszövetségnek ankétjára és tanácskozásaira s az ügyvédi kamarák értekezelteire, ahol ezek a szempontok érvényesültek. Kelemen Kornél t. képviselőtársaink felhívta a figyelmet a közigazgatási bíráskodás
