Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21 a sajtószabadság »de« nélkül, mint semmiféle szabadságjog »de« nélkül, el nem képzelhető. (Ügy van! ügy van! jobbfelől. — Horváth Zoltán: Mindig csak a »de«-t látjuk!) Az 1848. évi XVIII. tcikk nagyon szépen definiálta a sajtószabadságot, amikor azt mondja a törvény, hogy gondolatait a sajtóban mindenki szabadon közölheti és terjesztheti. Nagyszerűen van kodifikálva a sajtószabadság gondolata, de méltóztassék elképzelni, ha ezt a gondolatot mi »de« nélkül alkalmaznánk a mai viszonyokra, hova jutna ez a szerencsétlen ország? (Br. Berg Miksa: Miértt— Vázsonyi János: Talán nem kellene annyi szubvenciót adni!? — Makkai János: Nemcsak a kormány ad szubvenciót a lapoknak!) Mi, akik a sajtószabadság alapján állunk, azt valljuk, hogy a sajtónak szabadnak kell lennie, de ezzel a szabadsággal visszaélni nem lehet és a sajtónak minden olyan gesztusa, amely nemzeti értékek, erkölcsi javak lerombolását célozza, mái a sajtószabadság nagy elvébe ütközik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A sajtó ilyen tevékenységével szemben nekünk gátakat és korlátokat kell emelnünk. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Éppen ezért én örömmel üdvözlöm a miniszter úr elhatározását, amikor gondoskodni akar arról, hogy a sajtóban a családi élet és a magánélet körülményeit felesleges módon ki ne teregethessék. {Úgy van! Ügy van! — Elénk helyeslés a jobbés baloldalon és a középen. — Makkai János: Egész Európában sehol sincs olyan zugsajtó, mint nálunk!) Ami a zugsajtót illeti, szintén az az álláspontom és az az álláspontja pártunknak, hogy a zugsajtónak akár rendészeti, akár bírói úton való kiirtása nem ellenkezik a sajtószabadság gondolatával. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Ami pedig a magánélet és a családi élet körülményeinek a sajtóban való kiteregetését illeti, itt a sajtó, nemcsak a zugsajtó, hanem az úgynevezett komoly napisajtó is hibába szokott esni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem akarok egyes lapok tekintetében személyeskedni, de méltóztassék kézbe venni bizonyos sajtóorgánumokat, amelyek egyébként komoly napilapszámba mennek, — ezt el kell ismerni róluk — nap-nap után találunk bennük cikkeket, amelyek tendenciózusan és rendszeresen a családi életnek és a magánéletnek a nem nyilvánosságra való intimitásait teregetik ki. (Vitéz Árpád; Üzleti érdekből!) Helyesen mondja t. képviselőtársam, üzleti érdekből. Pl. nap-cnap után olvashatjuk a Kúria válóperes tanácsának judikatúráját, rendszerint tendenciózusan kiragadva és leközölve az ítéleteket. Ezekben a cikkekben leggyakrabban arról van szó, (Sulyok Dezső: Az Öreg gyárosról és a fiatal gépírókisasszonyról!) hogy jámbor úrilányokat elcsábítanak férfiak és azután a Kúriának ilyen és ilyen tanácsa ezeknek a jámbor, elcsábított úrilányoknak óriási kártérítéseket és tartásdíjakat ítél. (Sulyok DezsŐ: Miután pikáns bizonyítást folytatott le! Ez ki van kötve!) T. Ház! Ezek a cikkek egyenesen pusztítólag hatnak ezekre az elcsábított úrilányokra és szinte látom őket, amint lesben állanak azokra a férfiakra, akiket hatalmukba remélnek keríteni. (Derültség.) Igenis, éppen aimiikosr a sajtószabadságot hirdetjük, ugyanakkor el kell várnunk, hogy az a reform, amelyet az igaziságügy miniszter úr ígért, olyan lesz, amely ezeket a sajtószabadsággal való visszaéléseket ki fogja irtani. (Makkai János: ülése 1935 május 27-én, hétfőn. 15 A bíróságra legyen bízva a döntés, hogy mit szabad közölni! Angliában is a bíróság dönt afelett, hogy mit lehet közölni egy tárgyalás anyagából!) T. Ház! Ami már most a sajtószabadság gondolatát illeti, én tovább megyek, amennyiben szerintem a sajtóreformban gondoskodni kell. a sajtó munkásairól is, mert nem lehet szabad és független sajtót elképzelni úgy, hogy a sajtó munkásai viszont a kiadók rabszolgái legyenek, .akik sokszor olyan munkára is kényszerítik a sajtó munkásait, amely az ő erkölcsi felfogásúikkal nem egyeztethető össze, (Ügy van! jobbfelől.) de kénytelenek elvégezni kényszerűségből, mert szerződve vannak. (Makkai János: Van sajtószabadság, de a kiadók 100 pengőt fizetnek újságíróknak !) Meg kell akadályozni, hogy a lapkiadók sajtókulikkal Írassák a lapokat. (Makkai János: Újságíró-kamara kell!) Látunk azután olyan szerződéseket, amelyek a lap munkatársait, az újságírókat arra kötelezik, hogy akik az illető rovatot vezetik, kötelesek hirdetést, üzletet szerezni a lapnak. Amikor sajtószabadságról beszélünk, meg kell védenünk az ujságírótársadalmat a kizsákmányolással szemben és egzisztenciális, szociális szempontból is az újságíró helyzetét biztosítani kötelességünk. (Makkai János: Ujságírókamarára van szükség! — Györki Imre: Es Trettinákra!) Ami az újságíró kamarát illeti, a múltban imár én is támasztottam ezt a követelést, de ez sajnos, nem nagy visszhanggal találkozott, mert éppen a lapvállalatok tulajdonosai ellenzik ennek a kamarának felállítását és ezért nem mernek a sajtó munkásai sem síkra szállani a kamaráért. De ha kamarát nem is tudunk csinálni, az újságírókat éppen úgy hiteles, hivatalos nyilvántartásba kellene foglalni, mint ahogy pl. a mérnöki kamaráról szóló 1923. évi XVII. te. elrendelte a magyarországi Összes mérnökök nyilvántartásba foglalását. Ez azt célozza, hogy ha információt akarok szerezni valamelyik újságíróról, a törzskönyviben felütteteim a lapját és akkor meg tudom állapítani, hogy ki az illető, hivatásos uj ságíró-e, melyik lapnál van, szóval legalább személyi tekintetben tudok bizonyos garanciákat kapni. (Györki Imre: Trettina tartja -el, vagy nem Trettina?) A sajtóreform kapcsán már a múltban is ismételten sürgettem a sajtóeljárás reformját Ena sajtójogban járatos ügyvédember vagyok, de éppen ezért vallom azt, hogy a mai sajtóeljárás annyira alakszerű, főleg perorvoslati részében, hogy nagyon gyakran nem az győz a sajtóeljárás során, akinek tényleg igaza van, hanem az» aki jolblban kiismeri magát az alakszerűségek labirintusában. A sajtóeljárást sokkal egyszerűbbé kell tenni és főleg sokkal gyors abba. Az igazságügyminiszter úr figyelmét felhívom arra, hogy ma is két-három esztendeig tartanak azok a sajtóperek, amelyekre nézve a törvény azt rendeli, hogy soronkívül tárgyalandók le. Ennek megszüntetése éppen a miniszter úr felügyeleti jogkörébe tartozik, amelyet annyira kifogásolnak ellenzéki képviselőtársaim. Eupert Reziső és azt hiszem, Györki Imre képviselőtársam is kifogásolja a miniszteri felügyeletet, ellenben, amikor panaszuk van valamely bíróra, mindig az igazságügyminiszter úrhoz szaladnak orvoslásért. Rupert képviselőtársam arra hivatkozott, hogy a Kúria és a fegyelmi bíróság a bírák felügyeleti szerve, leg-